4. A 2D fejlődés modell új elemei II.

Ken Wilber és Dr Alan Combs egy időben, egymástól függetlenül jutottak arra a következtetésre, hogy a tudat strukturális fejlődése és a tudatállapotok megjelenése két független tudatjellemző. Ez a felismerés szerintem hatalmas jelentőségű. Olyan sok minden következik ebből az egyszerű mondatból, hogy sorra venni sem egyszerű feladat.

Az összefüggést a két alkotóról elnevezett grafikai megjelenés is bemutatja. Egy kétdimenziós rácselrendezés, ahol a függőleges irányban a tudatstruktúrák szintjei (az integrál elmélet Gebser szintelnevezéseit alkalmazza), a vízszintes irányban a tudatállapot szintek, Wilber elnevezéseivel szerepelnek.

A Wilber-Combs mátrix, 2006.

Ahhoz hogy a Wilber-Combs mátrixot kibontsuk, nagyon fontos három tudatjellemzőt világosan megkülönböztetni: a tudatstruktúrát, a tudatállapotot és a tudatállapot szintet.

Az integrál elmélet szerint az embert többféle intelligencia jellemezi. A különféle intelligenciák  (kognitív, erkölcsi, értékrend, hit, szükségletek, pszichoszexuális, pszichoszociális stb.) fejlődési szintekre tagolhatók. A szinteknek saját, a szintre jellemző stabil mintázata, összetétele, struktúrája van. Így a tudatstruktúra részei az intelligenciák, emellett a kompetenciák, a sémák, a hiedelmek, szokások stb. A tudatstruktúrákat olyan rejtett térképeknek is nevezhetjük, amelyekkel értelmezzük a világot és magunkat, amelyek világnézetünket, döntéseinket, cselekedeteinket meghatározzák. Például a dinamikus-holisztikus,  vagy az archaikus-törzsi mintázat egy struktúra. A tudatstruktúrák a tudatba kerülő információ feldolgozás módjait határozzák meg, a hogyan látjuk a világot kérdésre adnak választ.

A tudatállapotok a mit látunk a világból kérdésre adnak választ. A tudat állapotjellemzői a tudatba kerülő információ tárgyi összetételét határozzák meg. A tudatállapotokra az első személyű közvetlen megélt tapasztalások jellemzők. Tudatállapot például az ébrenlét, az álom, az álom nélküli mélyalvás, egy koncert csúcsélménye stb.

A tudatállapotok hozzáférésük szerint lehetnek természetesek és tréningezettek. A természetes tudatállapotoknak úgy tűnik nincs fejlődésük. Az ébrenlét, az álom, a csúcsélmények stb. előfordulása a jelen pillanat jellemzője és ezek a természetes tudatállapotok nem mutatnak fel szinteket. A tudatállapot átmeneti: jön, velünk van egy kicsit és elillan. A tudatállapotok azonban tréningezhetők, és így stabillá tehetők. A tudatállapotokba való belépés, a tudatállapothoz való hozzáférés szabaddá tehető. Ezeket az idők során gyakorlással, meditációs-kontemplációs munkával stabillá tett tudatállapotokat Wilber tudatállapot szinteknek nevezi. A tudatállapot szinteken át vezető fejlődési út a felébredés útja.

A Wilber-Combs mátrix a tudatstruktúrák és a tudatállapotok közötti összefüggést ábrázolja. A 2D modell fenti ábrázolásában nem egyértelmű, hogy az alkotók a mátrixban csak a tudatállapotokra vagy a tudatállapot szintekre is gondoltak. Első ránézésre minden struktúra esetén egyaránt lehetséges bármelyik tudatállapot és tudatállapot szint előfordulása.

Legújabb könyvében Wilber két érdekes megjegyzést fűz a mátrix alsó, illetve magasabb struktúráihoz. Megemlíti, hogy bár csúcsélményszerűen minden tudatállapot előfordulhat minden struktúra esetén, de bizonyos stabil tudatállapot szintek megszilárdulása az alsóbb struktúrák esetén kérdésesek, míg a magasabb struktúrák esetén a továbbfejlődés előfeltételei.

A legkorábbi struktúrákkal kapcsolatban, ahol már megszilárdulhatnak a különféle tudatállapot szintek Wilber a The Religion of Tomorrow című 2017-ben megjelent könyvének egyik lábjegyzetében így ír:

"[…] erős és kifejlett szelf-érzés kell ahhoz, hogy a szelf képes legyen átjutni ezeken a nehéz és megterhelő tudatállapot szinteken. A szelf a nagyon korai struktúra szintek esetén még nem olyan erős, hogy megtegye ezt. A szelfnek legalább bíbor mágikus-impulzív szinten kell lennie, hogy megkezdhesse útját a szubtilis tudatállapot szint felé, még inkább a piros mágikus-mitikus szint felel meg ennek a kívánalomnak; legalább borostyánsárga mitikus szinten kell lennie a kauzális tudatállapot szint elérése előtt, vagy még jobb ha a narancs racionális szinten van; legalább zöld plurális, vagy még inkább türkizkék holisztikus szinten kell lennie a valódi nonduális tudatállapotszint eléréséhez."

Amellett, hogy a témában a kutatások még korántsem fejeződtek be, a könyvben a magasan fejlett struktúrákhoz is érdekes kiegészítéseket olvashatunk:

"A magasabb (3. emeleti) tudatstruktúrákhoz egy-egy tudatállapot szintet rendeltem, amelyet az adott struktúrának legkésőbb tudatosítania (tárgyiasítania) kell ahhoz, hogy a fejlődés folytatódhasson. Így Aurobindo „illumined-mind”, (az én indigó „para-elme”) struktúrája biztosan tárgyiasítja a durva fizikai valóságot, a viola „meta-elme” struktúra biztosan tárgyiasítja a szubtilis valóságot, az ultraviola „elmefeletti” struktúra tárgyiasítja a kauzális-tanú valóságot és a fehér vagy tiszta fény „szuperelme” struktúra tárgyiasítja a nonduális valóságot. Sokszor, általában már korábban, az elméleti minimum követelmény szint elérése előtt megtörténnek ezek a tárgyiasítások."

A Wilber-Combs mátrix
a tudatstruktúrákhoz fűzött lábjegyzetek alapján
(saját készítésű ábra) 

A "tárgyiasítás" ez esetben a tudatosulás. Robert Kegan, a Harvard Graduate School of Education fejlődéspszichológiai professzora a fejlődést így jellemezte: "nincs egyszerűbb mód a fejlődés összefoglalására, mint az, hogy egy szint alanya a következő szint alanyának tárgyává lesz". Amikor személyiségfejlődésünkben megszilárdul egy szint (archaikus, mágikus, mitikus, racionális, plurális, integrál stb.), akkor a szint alanyaiként azonosulunk a szintre jellemző világnézettel. E nézet rejtve marad, mintegy "rejtett térképként" határozza meg viselkedésünket, döntéseinket. A szint alanyaiként e rejtett térképeken keresztül látjuk a világot. Amikor személyiségfejlődésünk során egy magasabb szint felé elmozdulunk, a régi szinttől eltávolodunk. Többé nem leszünk a régi szint alanya, henem egyre inkább tárgyként tekintünk régi működésünkre. Az új szinten való berendezkedéskor a régi szint jellemzőit továbbvisszük (az új szint magábafoglalja a régit), de már nem identitásként, azonosulási alapként, hanem meghaladott és tárgyiasult, tárgyként jelen lévő formában.

A Wilber-Combs mátrix fontos kiegészítést, egy "elméleti határoló keretet" kapott. Továbbra is igaz, hogy majdnem mindegyik tudatstruktúra mellett szinte mindegyik tudatállapot előfordulhat, a mátrix elméleti kerete a tudatállapot szintekre fogalmaz meg kitételeket.

A záró fejezet: 5. A megvilágosodás dinamikus meghatározása (Folyt. Köv).