2017. szeptember 10., vasárnap

5. A megvilágosodás dinamikus meghatározása

A megvilágosodás több ezer éves keleti Nagy Hagyományainak útjai jól ismertek. A megvilágosodott, felébredett ember tulajdonságait gyönyörű leírásokból ismerjük. E meghatározások közös jellemzője egy tudatosság, egy fejlődési út végső szintjének, állomásának pontos leírása. E szint jellemzői egyszeri és statikus meghatározásúak. Több hagyományt tanulmányozva Wilber Daniel P. Brown harvardi pszichológusprofesszorral közösen írt, Transformations of Conscioussness című könyvében megállapítja, hogy a megvilágosodás jellemzői univerzálisak, a különféle hagyományok leírásaiból a végső cél meghatározása azonos mintázatot mutat.

Az integrál elmélet a humán fejlődéshez két utat rendel, a felnövés és a felébredés útját. Mindkét utat, a pszichológiai és a spirituális kibontakozást azonos fontosságúnak tartja, így a megvilágosodás statikus meghatározása átalakul. A Nagy Hagyományok tudatállapot szintekre épülő megvilágosodás meghatározása kibővül a tudatstruktúrák magasabb szintjeinek igényével. Wilber az Integrál Meditáció könyvében ezt írja:
„a megvilágosodás általunk használt új és korszerűsített meghatározása […] egynek lenni a legmagasabb állapottal és a legmagasabb struktúrával, amely a történelem során az adott korban elérhető.”
Ez a meghatározás a megvilágosodást nem csak a tudatállapotok téningezéséhez, a meditációs-kontemplációs gyakorláshoz, hanem az adott korban elérhető legmagasabb tudatstruktúrához is köti. Az új meghatározás lehetőséget ad esetleges újabb, ma mág fel sem tárt struktúrák és újabb tudatállapotok figyelembe vételére. Így ez a meghatározás felhagy a korábbi meghatározás statikusságával és a megvilágosodást a dinamikusan fejlődő, mindenkori legmagasabb tudatossághoz rendeli. Napjainkban ez a nonduális tudatállapot szint és az integrál tudatstruktúra.

Egy szinttel „egynek lenni” azt is jelenti, hogy az előtte lévő szinteket meghaladni és az új szintbe foglalni. Az integrál-nonduális tudatosság tartalmazza az összes 1. emeleti tudatstruktúra elemet és egyikkel sem azonosul, valamint ébersége, tudatossága kiterjed a fizikai, anyagi világra, a szubtilis valóságra, éber a tanú tudatosságra és egyikkel sem azonosul.

* * *



Remélem, hogy sikerült kedvet csinálnom az eredeti könyvek tanulmányozásához. Az Ursus Libris kiadónál magyarul megjelent Intgrál Meditáció kötet nagyon jó összefoglalása a mai integrál modellnek és még hasznos tanácsokkal is ellátja az olvasót. Aki bővebben akar megismerkedni az integrál elmélet mai állásával annak az angol nyelvű Religion of Tomorrow Shambala kiadványt ajánlom.

Elkezdetem saját, Integrálszerelem című könyvem átdolgozását, mert át kell értékelnem pár következtetésemet. Az átdolgozott kötetben az új fogalmakat részletesebben bemutatom és felhasználom a szeretet integrál modelljének bemutatásakor, tervem szerint 2018. tavaszán.

Vége

2017. szeptember 9., szombat

4. A 2D fejlődés modell új elemei II.

Ken Wilber és Dr Alan Combs egy időben, egymástól függetlenül jutottak arra a következtetésre, hogy a tudat strukturális fejlődése és a tudatállapotok megjelenése két független tudatjellemző. Ez a felismerés szerintem hatalmas jelentőségű. Olyan sok minden következik ebből az egyszerű mondatból, hogy sorra venni sem egyszerű feladat.

Az összefüggést a két alkotóról elnevezett grafikai megjelenés is bemutatja. Egy kétdimenziós rácselrendezés, ahol a függőleges irányban a tudatstruktúrák szintjei (az integrál elmélet Gebser szintelnevezéseit alkalmazza), a vízszintes irányban a tudatállapot szintek, Wilber elnevezéseivel szerepelnek.

A Wilber-Combs mátrix, 2006.


Ahhoz hogy a Wilber-Combs mátrixot kibontsuk, nagyon fontos három tudatjellemzőt világosan megkülönböztetni: a tudatstruktúrát, a tudatállapotot és a tudatállapot szintet.

Az integrál elmélet szerint az embert többféle intelligencia jellemezi. A különféle intelligenciák  (kognitív, erkölcsi, értékrend, hit, szükségletek, pszichoszexuális, pszichoszociális stb.) fejlődési szintekre tagolhatók. A szinteknek saját, a szintre jellemző stabil mintázata, összetétele, struktúrája van. Így a tudatstruktúra részei az intelligenciák, emellett a kompetenciák, a sémák, a hiedelmek, szokások stb. A tudatstruktúrákat olyan rejtett térképeknek is nevezhetjük, amelyekkel értelmezzük a világot és magunkat, amelyek világnézetünket, döntéseinket, cselekedeteinket meghatározzák. Például a dinamikus-holisztikus,  vagy az archaikus-törzsi mintázat egy struktúra. A tudatstruktúrák a tudatba kerülő információ feldolgozás módjait határozzák meg, a hogyan látjuk a világot kérdésre adnak választ.

A tudatállapotok a mit látunk a világból kérdésre adnak választ. A tudat állapotjellemzői a tudatba kerülő információ tárgyi összetételét határozzák meg. A tudatállapotokra az első személyű közvetlen megélt tapasztalások jellemzők. Tudatállapot például az ébrenlét, az álom, az álom nélküli mélyalvás, egy koncert csúcsélménye stb.

A tudatállapotok hozzáférésük szerint lehetnek természetesek és tréningezettek. A természetes tudatállapotoknak úgy tűnik nincs fejlődésük. Az ébrenlét, az álom, a csúcsélmények stb. előfordulása a jelen pillanat jellemzője és ezek a természetes tudatállapotok nem mutatnak fel szinteket. A tudatállapot átmeneti: jön, velünk van egy kicsit és elillan. A tudatállapotok azonban tréningezhetők, és így stabillá tehetők. A tudatállapotokba való belépés, a tudatállapothoz való hozzáférés szabaddá tehető. Ezeket az idők során gyakorlással, meditációs-kontemplációs munkával stabillá tett tudatállapotokat Wilber tudatállapot szinteknek nevezi. A tudatállapot szinteken át vezető fejlődési út a felébredés útja.

A Wilber-Combs mátrix a tudatstruktúrák és a tudatállapotok közötti összefüggést ábrázolja. A 2D modell fenti ábrázolásában nem egyértelmű, hogy az alkotók a mátrixban csak a tudatállapotokra vagy a tudatállapot szintekre is gondoltak. Első ránézésre minden struktúra esetén egyaránt lehetséges bármelyik tudatállapot és tudatállapot szint előfordulása.

Legújabb könyvében Wilber két érdekes megjegyzést fűz a mátrix alsó, illetve magasabb struktúráihoz. Megemlíti, hogy bár csúcsélményszerűen minden tudatállapot előfordulhat minden struktúra esetén, de bizonyos stabil tudatállapot szintek megszilárdulása az alsóbb struktúrák esetén kérdésesek, míg a magasabb struktúrák esetén a továbbfejlődés előfeltételei.

A legkorábbi struktúrákkal kapcsolatban, ahol már megszilárdulhatnak a különféle tudatállapot szintek Wilber a The Religion of Tomorrow című 2017-ben megjelent könyvének egyik lábjegyzetében így ír:
"[…] erős és kifejlett szelf-érzés kell ahhoz, hogy a szelf képes legyen átjutni ezeken a nehéz és megterhelő tudatállapot szinteken. A szelf a nagyon korai struktúra szintek esetén még nem olyan erős, hogy megtegye ezt. A szelfnek legalább bíbor mágikus-impulzív szinten kell lennie, hogy megkezdhesse útját a szubtilis tudatállapot szint felé, még inkább a piros mágikus-mitikus szint felel meg ennek a kívánalomnak; legalább borostyánsárga mitikus szinten kell lennie a kauzális tudatállapot szint elérése előtt, vagy még jobb ha a narancs racionális szinten van; legalább zöld plurális, vagy még inkább türkizkék holisztikus szinten kell lennie a valódi nonduális tudatállapotszint eléréséhez."
Amellett, hogy a témában a kutatások még korántsem fejeződtek be, a könyvben a magasan fejlett struktúrákhoz is érdekes kiegészítéseket olvashatunk:
"A magasabb (3. emeleti) tudatstruktúrákhoz egy-egy tudatállapot szintet rendeltem, amelyet az adott struktúrának legkésőbb tudatosítania (tárgyiasítania) kell ahhoz, hogy a fejlődés folytatódhasson. Így Aurobindo „illumined-mind”, (az én indigó „para-elme”) struktúrája biztosan tárgyiasítja a durva fizikai valóságot, a viola „meta-elme” struktúra biztosan tárgyiasítja a szubtilis valóságot, az ultraviola „elmefeletti” struktúra tárgyiasítja a kauzális-tanú valóságot és a fehér vagy tiszta fény „szuperelme” struktúra tárgyiasítja a nonduális valóságot. Sokszor, általában már korábban, az elméleti minimum követelmény szint elérése előtt megtörténnek ezek a tárgyiasítások."
A Wilber-Combs mátrix
a tudatstruktúrákhoz fűzött lábjegyzetek alapján
(saját készítésű ábra) 

A "tárgyiasítás" ez esetben a tudatosulás. Robert Kegan, a Harvard Graduate School of Education fejlődéspszichológiai professzora a fejlődést így jellemezte: "nincs egyszerűbb mód a fejlődés összefoglalására, mint az, hogy egy szint alanya a következő szint alanyának tárgyává lesz". Amikor személyiségfejlődésünkben megszilárdul egy szint (archaikus, mágikus, mitikus, racionális, plurális, integrál stb.), akkor a szint alanyaiként azonosulunk a szintre jellemző világnézettel. E nézet rejtve marad, mintegy "rejtett térképként" határozza meg viselkedésünket, döntéseinket. A szint alanyaiként e rejtett térképeken keresztül látjuk a világot. Amikor személyiségfejlődésünk során egy magasabb szint felé elmozdulunk, a régi szinttől eltávolodunk. Többé nem leszünk a régi szint alanya, henem egyre inkább tárgyként tekintünk régi működésünkre. Az új szinten való berendezkedéskor a régi szint jellemzőit továbbvisszük (az új szint magábafoglalja a régit), de már nem identitásként, azonosulási alapként, hanem meghaladott és tárgyiasult, tárgyként jelen lévő formában.

A Wilber-Combs mátrix fontos kiegészítést, egy "elméleti határoló keretet" kapott. Továbbra is igaz, hogy majdnem mindegyik tudatstruktúra mellett szinte mindegyik tudatállapot előfordulhat, a mátrix elméleti kerete a tudatállapot szintekre fogalmaz meg kitételeket.


A záró fejezet: 5. A megvilágosodás dinamikus meghatározása (Folyt. Köv).

2017. szeptember 8., péntek

3. A 2D fejlődésmodell új elemei I.

Ken Wilber a tudatfejlődést egy létra modellel írta le. Több, mint száz fejlődés modellt tanulmányozott, és integrál elméletében a tudat fejlődési szintjeit e modellek szintetizálásával határozta meg. Ma azt láthatjuk, hogy a létramodell is nagy fejlődést járt be.

Az első létra 1977-ből, Wilber pszichológiai korszakából származik:

The Sepctrum of Conciousness, 1977.

A második modell egy kör volt:


The Life Cycle, 1982.

A harmadik létra 1986-ból:

Első megjelelenés: Transformations of Conciousness, Chapter 4., Shambal1986.
Magyar megjelenés: Bevezetés a transzperszonális pszichológiába, Ursus Libbris, 2006.


Hasonló modell jelent meg 2000-ben, az Integral Spirituality című kötetben:

Integral Spirituality, 2000.


A negyedik létra 2006-ban fogalmazódott meg, a létra alapvetően átalakult. Megjelent a második dimenzió, a 2D modell, a Wilber-Combs mátrix. A transzperszonális szintek (ideiglenesen) egy szintre zsugorodtak:

Wilber-Combs mátrix, 2006.

A modell fejlődése nem állt meg. Tekintsük át az elmúlt tíz év (2006-tól) eredményeit. Mielőtt rátérnék a második fejlődés dimenzió (a felébredés) bemutatására, az első fejlődés vektor  (a felnövés) változásairól kell szólnom. Az első vektor a pszichológiai kibontakozás vektora, amit eddig a "wilberi létraként" ismertünk meg. Ken Wilber Frederic Laloux A Jövő Szervezetei (Reinventing Organization 2014.) című könyvéhez írt bevezetőben így ír:

„A fejlődéstani kutatások továbbra is azt jelzik – méghozzá egyre nagyobb bizonysággal –, hogy azok a változások, amelyeket az elmúlt negyven-ötven évben a tudat és a kultúra egyetlen fő átalakulásának tekintettünk, valójában két jelentős átalakulást takarnak. E változások egymás után következtek be és különböző névvel is illetik őket: pluralisztikus vagy integrál, individualista vagy autonóm, realtivisztikus vagy rendszerszintű, Zöld vagy Teal. […] A pluralisztikus szint az 1960-as években alakult ki és a posztmodernizmus kezdetét jelezte, a nemrég született integrál szint pedig egy olyan fázis kezdetét jelzi – bármivé is alakuljon a végére –, amely a posztmodernizmust és annak főbb felfogásait meghaladja.”
Tehát az integrál modell tovább bővült. A narancs racionális szint után nem a türkizkék integrál szint következik (Wilber minden szintet egy-egy színnel jelöl), hanem a zöld pluralisztikus. Bár Wilber a bevezetőben nem említi milyen kutatókra gondol, szerintem Graves fejlődéselmélete, Back, Cowen SpirálDinamika modellje, Gebser társadalomfejlődés modellje volt módosító hatással az integrál modellre.

A második nagy módosítás a létra harmadik emeletén történt. Wilber 2006-ban, az Integral Spirituality című könyvében így ír:
„Nagyon megtévesztő volt számunkra, első transzperszonális kutatók számára, hogy miközben ismertük a szintek koncepcióit (Loevinger, Graves, csak a legfontosabbakat említve), tanulmányoztunk olyan elméleteket is, amelyek már keresztkultúrális elemeket is tartalmaztak (például Kohlberg), emellett mi azonos fontosságúként tanulmányoztuk a keleti és nyugati fenomenológiai tradíciókat (Avilai Szent Teréz várkastélyai, Anu és Ati Jóga stb.), ahogy a mai tanulmányokat is, például Daniel P. Brown munkáját a meditatív utak közös elemeiről. És mi egyszerűen fogtuk a nyugat pszichológiai modelljeinek tetejét (ami nagyjából a SpirálDinamika GlobalisNézet, vagy Loevinger integrált egó szintje, vagy a kentaur szint) és fogtuk a 3 vagy 4 főbb meditációs szintet (a durva, szubtilis, kauzális és nonduális szinteket, vagy a kezdet-tisztulás-megvilágítás-egyesítés szinteket) és rátettük ezeket a másik sor tetejére. Így egyszerűen el lehetett jutni Loevinger integrál, kentaur szintjétől a pszichikuson, a szubtilisen, a kauzálison át a nonduális szintig. Bam, bam, bam, bam […] Kelet és Nyugat integrálva! […] Ez volt a kezdet, […] de a probléma szinte azonnal jelentkezett.”
Azt hiszem, ez az idézet magáért beszél. A korrekció 2006-ra kristályosodott ki, ekkor a létra tetejére már nem az említett négy spirituális tudatállapot szint került, hanem Sri Aurobindo négy tudatstruktúrája. Mára kitisztult a kép: a nyugat által feltárt pszichológiai személyiségfejlődés a tudat strukturális kibontakozása, a felnövés útja, míg a tudatállapotokkal való meditációs-kontemplációs munka egy másik fejlődési út, a felébredés útja. A két út egymástól relatíve függetlenül vezet. Szerintem az integrál elmélet egyik fontos kutatási területe a jövőben ez a „relatíve függetlenség” pontosítása lesz.


Integral Spirituality, 2006.

Így néz ki ma a "létra", a tudat struktúrájának fejlődése, a felnövés útja (2017):

Religion of Tomorrow, 2017.


A következő fejezet: A 2D fejlődés modell új elemei II. (Folyt. Köv).

2017. szeptember 7., csütörtök

2. A harmadik emelet

A létramodell egy posztmodern elmélet arról, hogy az emberi tudatfejlődés univerzális, mindenkire jellemző szakaszokkal leírható. A magzati kort, a születés körüli időszakot, a csecsemőkort, a korai fejlődés, a kisgyerekkor szakaszait, a serdülőkort, a fiatal felnőttkort, az érett felnőttkort kutatók százai tanulmányozták, és bár a kutatási szempontok eltérőek – van aki az erkölcs, a kogníció, a hit, a szükségletek, az értékrendek fejlődését figyelte meg és fogalmazott meg modelleket – az elméletekben azonosságok figyelhetők meg. A modellek általában 6-8 jól elkülönülő fejlődési szintet különböztetnek meg. A kutatások és elméletek egy része tartalmaz egy olyan szintet is, ami a fejlődés személyiségen túli, transzperszonális jellemzőit írja le. Az integrál elmélet ezt a szintet is tartalmazza, és Clare Graves modellje alapján a személyiségfejlődés 3. emeletének nevezi.

Néhány fejlődésvonal az integrál elméletből
forrás: http://www.integralworld.net/helfrich.html

A modern kor személyiségfejlődési modelljei általában nem részletezik a transzperszonális személyiségfejlődést. Azonban néhány kutató, például Maslow, Cook-Greuter, Graves fontosnak tartották elméletükben megemlíteni: van egy transzperszonális tartomány az emberi fejlődésben, de azt még részletesen nem ismerjük, és e szint kifejtését a későbbi kutatókra bízták. Az 1980-as években az integrál elmélet kidolgozói tovább léptek. A transzpeszonális szinteket főképpen a Nagy Hagyományok (jóga, buddhizmus, szufizmus, keresztény misztika stb.) megfigyelései, tanításai alapján integrálták elméletükbe, így a meditatív-kontemplatív gyakorlások, tudattréningek eredményeit a személyiségfejlődést modellező létra 3. fő szintjével azonosították. Tehát a nyugati pszichológiai fejlődés modelleket és a keleti tudatátalakító, meditatív iskolákat egyesítve egy új, integrált modellt hoztak létre.

A fejlődés harmadik emeletére helyezték a szubtilis élmények (belső látomások, testen kívüli élmények stb.), a szentség élmények (például hang- és fényélmények), a forma nélküli valóság és a nonduális valóság tapasztalásait, és ezzel e tapasztalatokat az elme működésével összhangba hozva a személyiség pszichológiai kibontakozásának csúcsaként definiálták. Nagyra tartották és mélyen tisztelték a keleti hagyományokat, a modern kor szentjeit, a nyugati fejlődésmodelleket is elmélyülten kutatták, és úgy négy évtizeddel ezelőtt az integrál elméletben harmónia állt össze. A transzperszonális tartományban Sri Aurobindo, XX századi indiai filozófus négy tudatszintet írt le, a Mahamudra meditáció tanítása is négy fázist említ a meditatív kibontakozás útján. A modern kor nagy misztikus szerzője, Evelyn Underhill a keresztény misztika elmélyülési útján három váltó pontot, tehát négy szakaszt ír le Misztika című könyvében. Aurobindo elmeszintjei, Underhill szintjei többségében azonosságot mutatott. Az integráció készen állt.

Az elméleti harmónia nem sokáig tartott. Az integrál elmélet alkotói hamar nehéz kérdésekkel találkoztak: valóban azt gondoljátok, hogy ha valakinek olyan spirituális élményei vannak, mint amit például Keresztes Szent János leírásaiból ismerünk, az már végigment Graves 8 fejlődési szintjén vagy Loevinger egófejlődési fázisain? Nehéz helyzetbe kerültek a megvilágosodással kapcsolatban is. Ha a megvilágosodás a nonduális elme szintje - ami az integrál elme után következik - és a tudatfejlődés csúcsa, akkor hogyan lehetséges kétezer, kétezer-hatszáz évvel ezelőtti megvilágosodott, felébredett mesterekről beszélnünk, amikor még az integrál elme a bolygón meg sem jelent?

Ken Wilber és Dr Alan Combs szinte egy időben jutott arra a felismerésre, hogy a humán fejlődés transzperszonális elmeszintjeivel azonosított tudatjellemzők, a durva/fizikai/anyagi, a szubtilis, a kauzális, a tanú, a nonduális tudatjellemzők nem a tudat struktúrái, amilyeneket az összes személyiségfejlődést feltáró modern pszichológiai modell leír (Leovinger egófejlődési, Kohlberg erkölcsi fejlődési, Beck, Cowen SpirálDinamika modellje stb.), hanem a tudat állapotai. A két tudatjellemző összekeveredett. Húsz év elmélyült elemzései, kutató munkája volt szükséges ahhoz, hogy tisztán felismerjék a különbözőséget. A tudatállapotok a Bal Felső kvadráns belső (1. zóna), míg a tudatsruktúrák ugyanennek a kvadránsnak külső (2. zóna) aspektusai. Wilber rájött, hogy tévedés volt a tudatfejlődés strukturális szintjeihez illeszteni a tudatállapotok szintjeit.

Wilber a 2006-ban megjelent Integral Spirituality könyvében így ír ezekről az időkről:

„Kétszeresen is megtévesztett bennünket, hogy a kentaur és a vizió-logika szint felett 3-4-féle magasabb tudatstruktúra van, és ezek a tudatstruktúrák a 3-4-féle magasabb tudatállapothoz nagyon hasonló karakterűnek tűntek, szinte lehetetlen volt azokat megkülönböztetni. Bár minden adat, tény ott volt az orrunk előtt, az egybeesés miatt a Wilber-Combs mátrixot nagyon nehezen vettük észre.”
Néha valóban zavarba ejtően hasonlóak a különböző modellekben leírt tudatjellemzők. Ha csak a végeredményt tanulmányozzuk, akkor a struktúrák és az állapotok könnyen összekeverhetők. Például Cook-Greuter egófejlődés modelljének kilencedik szintje a konstruktum tudatos ego. Ezen a magasan fejlett szinten az egyén rájön, hogy egója egy konstruktum, realizálja egója tulajdonságait. A tudat ezen a fejlettségi szinten képessé válik az egóra tárgyként nézni. Ránéz ahelyett hogy keresztül nézne rajta. Ez az eredmény megjelenik a kauzális (oksági) tudatállapot szinten is. A tudatállapotok edzésével elérhető olyan tudatállapot szint, amikor megszűnik az anyagi világgal és a személyiséggel való azonosulás, az egyén képes tanúként tekinteni a fizikai, szenzomotoros valóságra és képes személyiségét is meghaladva tárgyként tekinteni egójára.

Csak az eredmény hasonló, a hozzávezető utak és az úton megszerzett kompetenciák alapvetően különbözőek. Az egyéni egófejlődés konstruktum-tudatossága egy magas komplexitású tudatműködés, a pszichológiai felnövés eredménye. Az egyén tanú tudatossága az anyagi világgal és a személyiséggel való azonosulást meghaladó, megszilárdult tudatállapot szint, amelynek kialakulásához a tudatstruktúráknak – mai ismereteink szerint – nincs köze.

Wilber az integrál pszichológia és integrál spiritualitás terén ma az egyik legfontosabb szempontnak tartja a tudatstruktúrák és a tudatállapotok megkülönböztetését. Mindkét tudat ismérv a BF kvadránshoz tartozik, az ember egyéni-belső jellemzője. A tudatállapotok első személyű, közvetlen, introspektív élmények (1. zóna), míg a tudatstruktúrák harmadik személyű, közvetett úton, kívülről tanulmányozható tudat szerveződések (2. zóna). Összefoglalva: a tudatstruktúra szintek fejlődése egyre komplexebb, egyre bonyolultabb szerveződések, egyre összetettebb relatív valóságok megjelenését jelenti; a tudatállapot szintek fejlődése egyre finomabb, egyre egyszerűbb tárgyakat tartalmazó, a relatív valóságok Abszolút Alapjához vezető utat jelenti.


A következő fejezet: A 2D fejlődésmodell új elemei I. (Folyt. Köv).

2017. szeptember 6., szerda

Integrál utakon

Úgy tíz évvel ezelőtt került kezembe Ken Wilber könyve, A Működő Szellem Története. Nem olvastam akkor filozófiát, ez a könyv mégis nagyon tetszett. Sőt, emlékszem, hogy néhol aha-élményt is adott az olvasása. El is határoztam, hogy kicsit utánajárok, mi is a könyvben bemutatott integrál elmélet, lehet-e ezt itthon részletesebben tanulmányozni. Találtam egy felnőttképző iskolát, amely ezt a világnézetet képviselve hirdette meg képzését. Nyílt nap, beiratkozás, három év tanulás, csoportok, táborok, rengeteg élmény. Az Integrál Akadémia hallgatója lettem és a három éves iskolát 2014-ben elvégeztem. Kaptam szép papírt is: integrál tanácsadó. Sokat olvastam az iskola után, már filozófiát is, pszicho-, és spirituális témájú könyveket is.

Idén tavasszal az Ursus Libri kiadó jóvoltából a kezembe került egy újabb Wilber könyv magyar kiadása, Integrál Meditáció címmel. Inkább integrál mindfullness volt a könyv témája, de Wilberhez méltón sok tanítás is bele került. Ismét revelációval hatott rám az anyag. Wilber sok helyen átdolgozta az elméletét. Meglepődve olvastam, hogy amit pár éve tanultam és amiből vizsgáztam, azt a szerző már részben meghaladta.

Az idén jelent meg Wilber 800 oldalas új könyve, a Religion of Tomorrow. Jelenleg csak angolul hozzáférhető, belevágtam. Egész jól ment az olvasása. Közben megvettem további Wilber kiadványokat is: Integral Psychology; Integral Spirituality; The Fourth Turning; Sex, Ecology, Spirituality.

Egyre jobban izgatott, hogy a bővebb kiadványokban hogyan jelennek meg az Integrál Meditáció-ban megismert új gondolatok. Főleg a 2006-ban kiadott Integral Spirituality olvasásakor lepődtem meg nagyon. Az Integrál Akadémián az integrál elmélet kezdeti korszakából való egy dimenziós fejlődés modellt tanultuk, amit az integrál elmélet alkotói ezek szerint már több mint tíz éve meghaladottnak tekintenek.

Rászántam a nyarat és el kezdtem nyomozni. Wilber több helyen említi egyik tanítványának, Dastin DiPernának a nevét. DiPerna, akit Wilber az egyik legragyogóbb tanítványának tart, négy könyvet adott ki az elmúlt években. Irány az Amazon, tíz dollár ár környéki kiadványokról van szó. Megvettem az Earth is Eden, Streams of Wisdom, Evolution Ally, The Coming Waves e-book kiadványokat is. Nem állítom, hogy kiolvastam angolul mind a tíz könyvet. Sok fejezetet tanulmányoztam, böngészésemkor egy témát feldogozva a kiadványokat összehasonlítva haladtam.

Nagyon fontosnak tartom a most megismert az új tanításokat. Csak egy pár példa: újragondolták a megvilágosodás fogalmát, a pszichológiai felnövés és a spirituális felébredés útjait alaposan újradefiniálták, a wilberi létra, vagyis a múlt századi egy dimenziós wilberi tudatfejlődési modell alaposan átalakult, a tudatállapotok és a tudatstruktúrák megkülönböztetése kikristályosodva épült be a megújult „pszicho-spirituális” integrál elméletbe. A felnövés tudatstruktúrái és a felébredés tudatállapotai közötti összefüggéseket leíró Wilber-Combs mátrix értelmezése jelentősen kibővült.

Öt részes anyagot állítottam össze az elmúlt tíz év számomra legfontosabb újdonságairól. Elsősorban olyanoknak ajánlom, akik már járatosak az integrál elméletben. Elsőként következzen:


1. A felnövés és a felébredés útja



I.

Az integrál elmélet szerint az emberi létnek két fontos, de eltérő fejlődési formája van. Az egyik a tudatállapot szinteka másik a tudatstruktúra szintek fejlődési útja. E két növekedési, fejlődési mód egymás mellett, egymástól viszonylagosan elkülönülve bontakozik ki. A tudat állapotai meghatározzák, hogy mit (fizikai tárgyakat, finom tárgyakat, forma nélküli tárgyakat stb.) látunk, veszünk észre a világból, a tudat struktúrái meghatározzák, hogyan (mágikusan, mitikusan, racionálisan, plurálisan, integráltan) értelmezzük a látottakat. Másképpen kifejezve a tudat különféle állapotaiban észlelt jelenségeket a tudatstruktúránk alapján értelmezzük.


A tudat állapotait az emberiség több ezer éve tanulmányozza, közvetlen, 1. személyű saját élmények, introspektív, meditációs és kontemplációs tapasztalatok alapján. A tudatstruktúrák létezésére azonban csak nem rég, százhúsz-százharminc éve, a tudományos megfigyelések, kutatások derítettek fényt. Ezek önmegfigyeléssel nem mutatkoznak meg, mivel rejtetten, általában tudattalanul fejtik ki hatásukat. A tudatstruktúrák olyan mentális szerveződések, amelyeken keresztül a világot értelmezzük, beleértve a különféle tudatállapotainkban megélt élményeinket is. Tudatunk szerveződése, felépítése, a sémáink, hiedelmeink, szokásaink, gondolkodásunk automatizmusai, az intelligenciáink, a képességeink mind-mind tudatunk strukturális jellemzői. A vallásos élmények, a mindennapi érzelmeink, az álmaink, a meditatív-kontemplatív élményeink a tudat különféle állapotainak eredményei.

II.

felnövés a tudatstruktúrák egyre összetettebb, komplexebb szerveződése, ami a tudat egyre intelligensebb, kompetensebb működését eredményezi. Az ember nem csak egyszerűen okosodik, hanem többszörös intelligenciái (kognitív, erkölcsi, érzelmi, kinesztetikus, spirituális stb.) révén egyre magasabb tudatossággal jelenik meg. Tehát a felnövés egy felépítő út, ahol a cél az intelligenciák és kompetenciák relatíve egyre magasabb szinten való kibontakoztatása. Úgy tűnik, hogy ennek az útnak nincsen abszolút vége, valószínűleg újabb és újabb tudatstruktúrák jelennek majd meg az emberi felnövés kibontakozása során.

felébredés a tudat állapotainak gyakorlással, edzéssel való megdolgozása révén az Abszolút Valóságot takaró rétegek (ego, személyiség, idő/tér) leépítését jelenti. A tudat állapotainak megváltoztatása révén a valóság megfigyelésének helye, perspektívája módosul, a valóság Megfigyelő Pontja helyeződik át. A Megfigyelő Pont kifejezés arra utal, hogy a tudat honnan határozza meg saját forrását, az adott pillanatban önmagát mivel azonosítja. A Megfigyelő Pontok a tudatállapotok gyakorlással megszilárdult szintjei. A felébredés tehát egy lebontó út, ahol a cél a mindig jelen lévő Abszolút Valóság közvetlen megtapasztalása.

III.

Lebontani azt lehet, ami már felépült. Sorrendiséget érzek a két úttal kapcsolatban. Az egészség megőrzésének fontossága miatt a felnövés 6-8 szakasza közül az első 3-4-et olyan fontosnak tartom, hogy azok megszilárdulása előtti lebontásának megkezdése zavarokkal, veszélyekkel járhat. „Ha stabil szelf érzet nélkül kezdődik az Abszolút Szelf felé vezető út bejárása, az eredmény pusztulás is lehet” (Jack Englar). Vegyes üzem alakul ki: a felébredés útján járó célja eléréséhez visszabontja egóját, személyiségét, miközben tapasztalatait fejletlen, instabil egójával és személyiségével értelmezi. Ez dezintegrációs patológiákhoz, rosszabb esetben pszichózishoz is vezethet. A felébredés útjára lépés előfeltétele a felnövés útján elért stabil szelf érzet.


A következő fejezet: 2. A tudatfejlődés létramodelljének 3. emelete (Folyt. Köv.).