Szerelem a Terápiában

és még néhány gondolat ennek kapcsán.

Nézem az HBO sorozatát. András pszichológus (Mácsai Pál) beleszeret Laurába (Marozsán Erika), kliensébe, aki már régebb óta ostromolja. Ezt a fajta beleszeretést a pszichológiában, a pszichoterápiában indulatáttételnek, pontosabban az indulatáttétel egyik fajtájának hívják. Az indulatáttétel a kliens a terápia során kialakuló érzelmi kötődése terapeutájához. Ez az indulat lehet erős pozitív érzelem, ilyenkor hívható a folyamat beleszeretésnek is, de a terápiás kapcsolatban keletkezhet negatív érzelem, megjelenhet düh, harag, kritika is. Az indulatáttétel felbukkanása szinte törvényszerű az ilyen kapcsolatban. A terápiában a kliens korábbi fontos személyhez kötődő érzelmi viszonyulását ismétli meg, teszi át terapeutájára.

Már a pszichoterápia ősatyja, Freud észrevette saját praxisában ezt a folyamatot. 1909-ben egy konferencián beszámolt a páciens irányából kiinduló érzelmi áttételről, bár az orvos lelki viszontáttételéről csak egy évvel később, C.G. Junggal való magánlevelezésében tett említést. A kezdő pszichiáter, C.G. Jung egyik fiatal női páciensével szoros kapcsolatba keveredett és erről levelezett a bécsi mesterrel. Freud itt említette meg a viszontáttétel fogalmát, amiről tudományos körben egy évvel később előadást is tartott. Véleménye szerint a viszontáttétel komoly dolog, kezelése a terapeutának nehéz feladat. Freud leküzdésről szólt, amiből következik, hogy a viszontáttételt a terápia sikerét veszélyeztető jelenségnek tartotta. Nyolc évvel később a magyar Ferenczi Sándor említette meg ismét a fogalmat egy budapesti pszichoanalitikus konferencián. És ő az, aki először beszélt arról, hogy a viszontáttétel talán nem is baj.

Szóbeszédek, levelezések, naplóbejegyzések szerint addigra szinte minden neves analitikusnak volt már komoly szerelmi kapcsolata páciensével. Breuernél Anna O., Freudnál a Dóra-eset, Jungnál Spielrein, Ferenczinél az Elma-ügy szálai bogozták össze a téma kutatásának lehetőségét. Az viszontáttétel kutatásában majd harminc évig nem történt előrehaladás. 1950-es években amikor is D. W. Winnicott, Heinrich Racker és Paula Heimann szinte egy időben publikált cikkei áttörést hoztak. A szerzők a viszontáttétel felszínre hozása, mint a pszichoanalízis technikájának alapvető eleme mellett érveltek, amit Ferenczi harminc évvel korábban már zseniálisan megsejtett.

Érdekes, hogy ezeket az áttételi érzelmeket a terápiában negatív illetve pozitív jelzővel illetik. Én úgy gondolom, hogy a terápia sikeressége szempontjából minden olyan érzelem pozitív, ami nem lehetetleníti el a terápiás folyamatot. A legnagyobb kiborulások is kitűnően kamatoztathatók a gyógyulás szempontjából. A kliens terapeutájába való beleszerelmesedése is csak akkor kezdi ki a terápiás kapcsolatot, ha a terapeuta ezt nem tudja a terápiás cél érdekében kezelni.

Mint az HBO sorozatban is, a terápiás kapcsolatban mindkét félben, így a terapeutában is törvényszerűen megjelennek indulatok, érzelmek. Ezek reakciók egyszerűbb esetben csak kisebb testi jeleket, érzelmi ingadozást mutatnak, bonyolultabb esetben ugyanolyan mély reakciókat tapasztalhat a terapeuta magán, magában, mint a kliensében. A terapeuta abban különbözik a kliensétől, hogy ő ezt a folyamatot jó előre megtanulta az iskolában és egy szupervíziós ülésen saját terapeutájával fel is dolgozhatja. Ha okosan kezeli ezeket az információkat, akkor sokat megtudhat a kliensében zajló vagy lezajlott folyamatokról. És nemkülönben értékes információkat nyerhet önmagáról is.

A szerelmi áttétel akkor jöhet létre, ha a terápiás helyzet erotikussá tételének megvan a lehetősége. Vagyis ha a terápiás páros tagjai a terápiától függetlenül is vonzódnának egymáshoz. Ha ez a feltétel fennáll, akkor az indulatáttétel belobbanthatja a szerelmet. Az erotikus közeledésnek nem kell feltétlen megtörténnie, de a kezeletlenül magára hagyott erotikus energiák belobbanthatják a szerelem különleges érzését. De nem szükségszerű ez a kimenetel. Az erotikus áttétel kezelése a terápiák fontos, szükségszerű velejárója. A szexuális energia megjelenése terápiás helyzetben nem ritka. Tagadása hibás működéshez vezet. Tehát a terápiás térben létrejövő, erős indíttatású, erotikus töltés felvételére képes, pozitív áttételt nevezem terápiás szerelemnek.

A terápiás tér olyan, az emberek által létrehozott speciális tér, amelyben ketten, terapeuta és kliens, vagy a csoportterápiákban többen, kifejezetten azért jönnek össze, hogy lelki tartalmakkal dolgozzanak. Ennek a térnek különleges és szükséges jellemzői vannak: nyugalom, csend, a különféle ingerek kontrollja, szagok, hangok, erős színek, zsúfoltság kerülése, kényelem, székek elhelyezése, mind-mind a terápiás tér fontos kellékei. E térben kifejezetten azért jönnek össze emberek, hogy megnyissák lelki csatornáikat egymásnak. Lelkeik összeérnek és ezzel elindul egy fantasztikus folyamat, ami eredendően gyógyító céllal veszi kezdetét. Az indulatok megjelenése, vagyis az érzelmek felszínre törése szükségszerű. Még ha nem is válnak külsővé, az érzelmek kivetülése mindenképpen megjelenik a terápiás térben. Az indulatok szükségképpen áttevődnek a terápia tagjaira, a terapeutára, a csoportvezetőre, a csoport tagjaira, néha magára a csoport egészére. Ennek a kivetülésnek egyik lehetséges módozata a szerelmi kimenetel.

Minden szerelmi érzés megjelenésének vannak belső és külső feltételei. Az egyik legfontosabb belső feltétel a lelki deficit, és külső a megfelelő tárgy jelenléte. (A tárgy szó itt valós személyt jelent). A terápiás tér energiái a belső feltételt jelentősen dinamizálják, úgy is mondhatnám, hogy a kliensek deficitenergiái e térben mobilizálódnak, a deficitek külvilágtól többé-kevésbé elzárt energiái dinamizálódnak a terápia hatására. Ez kedvező feltételt teremt indulatok, érzelmek megjelenéséhez. Ha egy olyan tárgy (személy) is jelen van a terápiás térben, akire ez az indulat áttehető és ez a pozitív áttétel az akár később megjelenő erotikus energiát is felveheti, akkor létrejön a szerelmi áttétel.

Ez a sorrend fordítottja a hétköznapi életben tapasztalható belobbanásnak. A terápiában a külső jegyek bár nagyon fontosak és viszonylag gyorsan kifejtik hatásukat mégis a belső lelki tartalmak a hétköznapi élet ismerkedéseihez viszonyítva sokkal gyorsabban terítékre kerülnek. A terápiás szerelemi helyzet különleges azért is, mert a lelki deficittől való megszabadulás itt nem teljesen tudattalan folyamat, mivel a kliens maga ment terápiába és valószínű, hogy a segítségkérés okai között a deficitek kialakulása is jelentős mértékben szerepel.

Az áttétel alapú szerelem megjelenése a terápiát alapvetően befolyásolja, a terapeuta általi kezelése nagyon nehéz feladat. Ha a kliens érzelmeire a terapeuta viszont érzelmekkel reagál és kezeletlenül ráengedi azokat a kliensre, akkor belép a viszont áttétel, és kimondhatjuk, a terápia véget ért. Attól a pillanattól számítva, ha meg is marad a kapcsolat, már nem terápiás kapcsolatról van szó, hanem szerelmiről. Ha csak a kliens részéről beszélünk szerelmi áttételről, akkor a terápia megy tovább. Ilyenkor kezelt a viszont áttétel, és ha a terápiában sikerül feldogozni ezt a komplex érzelmi folyamatot, akkor ez kifejezetten erősítheti a gyógyító kimenetel esélyeit.

Az HBO sorozatban ez Andrásnak nem sikerült. Elkezdődött egy szerelmi ciklus. Mindkét fél öngyógyító mechanizmusa helyet követelt. Az öngyógyítás kimenetele most már nem a terápia szűkített keretei között, hanem az élet nagy bonyolultságú terepén zajlik tovább.

Irodalom

Luis J. Martín Cabré: Ferenczi Sándor hozzájárulása a viszontáttétel fogalmához, Thalassa 1999/1

Flaskay Gábor: A viszontáttételről, Pszichoterápia 2006/12 © MentalPort Kft

Isten a könyvesboltban

Gondolatok Eva Maria Zurhorst: Szeresd önmagad és mindegy kivel élsz című kötete olvasása után

Kezembe került egy párkapcsolatot boncolgató könyv. A téma miatt a szélesebb olvasó közönségre számító, úgynevezett népszerű pszichológiai könyvek közé tartozik. Kissé provokatív címe is meghatározhatja, ki is vegye kézbe a könyvesboltban.

A könyv egy terapeuta személyes tapasztalatokkal gazdagon alátámasztott gondolatai a szerelemről és a szeretetről a párkapcsolatban. Hogyan jutott el az író az izzó szerelemtől Isten szeretetéig. Nem kis vonulat, igaz? Az is magyarázatra szorul, hogyan függ össze az író párkapcsolati viszonya Istennel. A könyv megkísérel választ adni erre a kérdésre is.

Olvasás közben sokszor éreztem azt az terapeutai igényt, hogy próbáljam meghaladni önmagam. Álljon itt egy példa a könyvből:

"Amikor egy kapcsolatban megjelenik egy harmadik személy, akkor elérkezett az idő - nem arra, hogy az egyik vetélytárs mellett döntsünk, hanem hogy szembenézzünk az igazsággal. Üljön le a párjával, és mondjon el mindent. Képzeljen el egy szöveget, amelyben zárójellel jelölt, szabadon változtatható tartalmú helyek vannak. Mindig, amikor az (új szerelmére) gondol, legyen hálás mindazért, amit a vele való együttlét során felfedezhetett önmagával kapcsolatban. Próbálja minél pontosabban megfigyelni ezeket a most kialakuló vagy visszatérő érzéseket. Eközben pedig mindenhol, ahol a (szerelmem) szót használta, helyettesítse be ezt a (vágyaim) vagy a (lényem letagadott része) szavakkal. Meséljen a társának nyíltan, kertelés nélkül a vágyairól és az elfojtott késztetéseiről, tehát mindarról, amit érez, és amire vágyik. Ehhez általában legalább annyi bátorságra van szükség, mintha egy magas sziklaszirtről ugrana le a mélységbe - de ha valóban kiáll a vágyai mellett, és kifejezésre juttatja valamennyi álmát és elképzelését, akkor csodálkozni fog, hogy mennyi közelséget, elevenséget és milyen tág teret fog megtapasztalni, miután alábbhagy az ugrással járó félelem és fájdalom."

Legyek bátor, ugorjak le a szikláról... könnyű azt mondani. Szerintem pont az a terápia egyik feladata, hogy a terapeutának nem csak megmondani kell a „mit”, nem csak rávezetni a „mit”-re, hanem segíteni, kialakítani a fentebb megfogalmazott bátorságot, vagyis a „mit”-hez vezető útra kellene terelni.

Szerintem ez a „bátorság” egy másik fogalommal jobban leírható, a megfelelő tudatszint fogalmával. A terapeuta hiába adja a jobbnál jobb ötleteket könyvében, mindhiába meséli el életét, szenvedéseit, mondanivalójának lényege csak olyan szívekbe találhat utat, csak olyan lelkekben kelthet rezonanciát, ahol a tudatszint ehhez megfelelő befogadó helyet biztosít. Azt gondolom, hogy a terápiára szoruló estetek többségében a kívánt „bátorság” csak a tudatszint emelésével érhető el. Ezért érzem az ilyen tanácsokat is megfogalmazó könyveket nem elégséges hatásfokúnak, még ha kétség sem fér alkotójuk jó szándékához.

Csak az tanítson, aki két lépéssel a tanítványa előtt jár. De eredményesen tanítani csak a befogadó szintjén lehet. Ha egy három éves kis óvodáshoz egy általános iskolás szintjén szól óvónője, értetlenségbe fulladhat a kommunikáció. Hasonlóan gondolom, terápiát csak olyasvalaki tartson, aki legalább egy, de az sem baj, ha két tudati szinttel kliense felett van. Azonban a terápia módszertana nem szakadhat el a kliens tudati szintjétől.

A pszichológia sokféle „tudat-szintezést” ismer. Nekem Ken Wilber, A Működő Szellem Rövid Története című könyvében megismert tízes skála nagyon tetszik. Eva Maria Zurhorst a párkapcsolat stációit a vágyódó szerelemtől az isteni szeretetig veszi végig. A párkapcsolatban a vágyódó szerelem a wilberi 3-4 szintnek, míg az isteni (feltétel nélküli) szeretet a 8-as szintnek felel meg.

No de térjünk vissza a könyvesbolthoz... Nézzünk egy lehetséges olvasói motivációt:

Tételezzük fel, az olvasót érdekli a címben felvetett provokáció. Tényleg nem számít, hogy kivel élek? Csak az kell a boldog párkapcsolathoz, hogy szeressem saját magam? Ugye, csak marháskodik a szerző, vagy csak provokál, hogy vegyem meg a könyvét.

Ha sikerül végigolvasni a néhol eléggé bonyolultan kifejtett gondolatmenetet kérdés, hogy mennyit ért meg belőle az olvasó. Van-e „aha” élménye és mennyit tud, vagy akar átvenni a könyv által sugallt tanokból, tanácsokból.

Ha az író és az olvasó tudati szintjének eltérése nagyobb egy egységnél, a mondanivaló megértése szerintem lehetséges, de átvétele, az életmódba való beépítése nem lehet sikeres. Ha két szinttel lejjebb lévő találkozik egy könyvvel, akkor nagy a valószínűsége, hogy a könyvtől jobb eseteben a „nem értem” érzésével, rosszabb esetben „baromság!” felkiáltással szabadul meg olvasója.

Úgy gondolom, hogy ez bármilyen mester-tanítvány viszonnyal így van. Tanító-tanítvány, terapeuta-kliens, szülő-gyerek viszonyokban meghatározó a tudati szint és annak használata. Tehát a mesternek nem csak felette illik állni, hanem ezt a felette állást okosan, óvatosan szabad csak tanításra használni. A tanítvány, a befogadó megszólítása csak annak tudati szintjén lehetséges, a tartalom lehet magasabb egy szinttel. Két vagy több szinttel magasabb tanok „átvételének” egyetlen módja van: a bizalmon alapuló hit.

Ha a mester-tanítvány viszonyt hosszabb távon gyakorolják, akkor...

ha a Mester és a Tanítvány tanítási tudatszint különbsége	a tanítványban	a mesterben
-2 vagy több	Megvetés, elutasítás	Hazugság, önbecsapás, agresszió
-1 és- 2 között	Hiteltelenség, elutasítás	Sikertelenség, elkeseredés
-1 és 0 között	Értetlenség, türelem	Elégedetlenség, sikertelenség
0 és 1 között	Elfogadó megértés	Útkeresés, türelem
1 és 2 között	Önismereti fejlődés	Megértés, sikeresség
2 vagy több	Hit vagy Elutasítás	Bölcsesség

Ezért kell óvatosan, avagy hittel, nyitott szívvel választanunk az írott tanításokból.