3. A 2D fejlődésmodell új elemei I.

Ken Wilber a tudatfejlődést egy létra modellel írta le. Több, mint száz fejlődés modellt tanulmányozott, és integrál elméletében a tudat fejlődési szintjeit e modellek szintetizálásával határozta meg. Ma azt láthatjuk, hogy a létramodell is nagy fejlődést járt be.

Az első létra 1977-ből, Wilber pszichológiai korszakából származik:

The Sepctrum of Conciousness, 1977.

A második modell egy kör volt:

The Life Cycle, 1982.

A harmadik létra 1986-ból:

Első megjelelenés: Transformations of Conciousness, Chapter 4., Shambal1986.
Magyar megjelenés: Bevezetés a transzperszonális pszichológiába, Ursus Libbris, 2006.

Hasonló modell jelent meg 2000-ben, az Integral Spirituality című kötetben:

Integral Spirituality, 2000.

A negyedik létra 2006-ban fogalmazódott meg, a létra alapvetően átalakult. Megjelent a második dimenzió, a 2D modell, a Wilber-Combs mátrix. A transzperszonális szintek (ideiglenesen) egy szintre zsugorodtak:

Wilber-Combs mátrix, 2006.

A modell fejlődése nem állt meg. Tekintsük át az elmúlt tíz év (2006-tól) eredményeit. Mielőtt rátérnék a második fejlődés dimenzió (a felébredés) bemutatására, az első fejlődés vektor  (a felnövés) változásairól kell szólnom. Az első vektor a pszichológiai kibontakozás vektora, amit eddig a "wilberi létraként" ismertünk meg. Ken Wilber Frederic Laloux A Jövő Szervezetei (Reinventing Organization 2014.) című könyvéhez írt bevezetőben így ír:

„A fejlődéstani kutatások továbbra is azt jelzik – méghozzá egyre nagyobb bizonysággal –, hogy azok a változások, amelyeket az elmúlt negyven-ötven évben a tudat és a kultúra egyetlen fő átalakulásának tekintettünk, valójában két jelentős átalakulást takarnak. E változások egymás után következtek be és különböző névvel is illetik őket: pluralisztikus vagy integrál, individualista vagy autonóm, realtivisztikus vagy rendszerszintű, Zöld vagy Teal. […] A pluralisztikus szint az 1960-as években alakult ki és a posztmodernizmus kezdetét jelezte, a nemrég született integrál szint pedig egy olyan fázis kezdetét jelzi – bármivé is alakuljon a végére –, amely a posztmodernizmust és annak főbb felfogásait meghaladja.”

Tehát az integrál modell tovább bővült. A narancs racionális szint után nem a türkizkék integrál szint következik (Wilber minden szintet egy-egy színnel jelöl), hanem a zöld pluralisztikus. Bár Wilber a bevezetőben nem említi milyen kutatókra gondol, szerintem Graves fejlődéselmélete, Back, Cowen SpirálDinamika modellje, Gebser társadalomfejlődés modellje volt módosító hatással az integrál modellre.

A második nagy módosítás a létra harmadik emeletén történt. Wilber 2006-ban, az Integral Spirituality című könyvében így ír:

„Nagyon megtévesztő volt számunkra, első transzperszonális kutatók számára, hogy miközben ismertük a szintek koncepcióit (Loevinger, Graves, csak a legfontosabbakat említve), tanulmányoztunk olyan elméleteket is, amelyek már keresztkultúrális elemeket is tartalmaztak (például Kohlberg), emellett mi azonos fontosságúként tanulmányoztuk a keleti és nyugati fenomenológiai tradíciókat (Avilai Szent Teréz várkastélyai, Anu és Ati Jóga stb.), ahogy a mai tanulmányokat is, például Daniel P. Brown munkáját a meditatív utak közös elemeiről. És mi egyszerűen fogtuk a nyugat pszichológiai modelljeinek tetejét (ami nagyjából a SpirálDinamika GlobalisNézet, vagy Loevinger integrált egó szintje, vagy a kentaur szint) és fogtuk a 3 vagy 4 főbb meditációs szintet (a durva, szubtilis, kauzális és nonduális szinteket, vagy a kezdet-tisztulás-megvilágítás-egyesítés szinteket) és rátettük ezeket a másik sor tetejére. Így egyszerűen el lehetett jutni Loevinger integrál, kentaur szintjétől a pszichikuson, a szubtilisen, a kauzálison át a nonduális szintig. Bam, bam, bam, bam […] Kelet és Nyugat integrálva! […] Ez volt a kezdet, […] de a probléma szinte azonnal jelentkezett.”

Azt hiszem, ez az idézet magáért beszél. A korrekció 2006-ra kristályosodott ki, ekkor a létra tetejére már nem az említett négy spirituális tudatállapot szint került, hanem Sri Aurobindo négy tudatstruktúrája. Mára kitisztult a kép: a nyugat által feltárt pszichológiai személyiségfejlődés a tudat strukturális kibontakozása, a felnövés útja, míg a tudatállapotokkal való meditációs-kontemplációs munka egy másik fejlődési út, a felébredés útja. A két út egymástól relatíve függetlenül vezet. Szerintem az integrál elmélet egyik fontos kutatási területe a jövőben ez a „relatíve függetlenség” pontosítása lesz.

Integral Spirituality, 2006.

Így néz ki ma a "létra", a tudat struktúrájának fejlődése, a felnövés útja (2017):

Religion of Tomorrow, 2017.

A következő fejezet: A 2D fejlődés modell új elemei II. (Folyt. Köv).