Love Has No Labels

Amikor a nyelv, a szavak, a gondolatok formába öntése megjelenik, akkor szinte kivétel nélkül baj keletkezik. Nem véletlenül kezdődik a Lao Ce több ezer éves bölcselete, a Tao Te King ezzel a mondattal:

Az út, amely szóba fogható,

nem az öröktől való;

(Weöres Sándor fordítása)

Hát még, ha ehhez hozzá tesszük a fordítás „szóba fogásainak” egyre gyakrabban megjelenő torzításait...

Az USA Reklámtanácsa ( http://www.adcouncil.org ) idén Valentin napon egy érdekes kampánnyal rukkolt elő. „Love Has No Labels” címmel megjelentettek egy videót.

https://www.youtube.com/watch?v=PnDgZuGIhHs

Az üzenet egyértelmű, mégis a kampányszlogen magyar visszaadása nehézségekbe ütközik. (http://www.humenmagazin.com/video-love-has-no-labels-a-szeretet-nem-valogat/) Álljon itt egy pár kísérlet: „a szeretet nem válogat”, „nem a címkéket szeretjük”. Ezután a cikkben megjelent kedvenc vesszőparipám, a „love” szó fordítási problematikája. Mi magyarul a „love” ? Szeretet vagy szerelem? Esetleg mindkettő?

Az én szimbólumkészletemben a két fogalom határozottan szétválik. Jelentés tartalmuknak bár vannak közös elemei, a két szó nem keveredik össze. Ez a reklám szerintem a szeretetről szól. Arról a szeretetről, amit testünk csontváza, az üres, a ráakasztott jelzők és előítéletek nélküli üres tartószerkezet szimbolizál.

A bőr színe, a gondolatok okozta terhek (például a vallás), az ebből fakadó sémák, a nemiség (férfi vagy nő) mind-mind különbségtételeivel címkézi azt, ami bennünk közös: a váz. A váz, ami nem hordozza a megkülönböztethetőség lehetőségét. A megkülönböztetését, ami oly sokszor vezet a kisebbségben lévők kirekesztéséhez.

A kapcsolódás a „vázak” között jön létre. Üres, címkék terheitől mentes, közös „váz” felépítette kapcsolati háló tartja össze az emberiséget. 

A kapcsolódás neve, címkéktől, jelzőktől mentes neve: szeretet.

A szeretetnek nincsenek címkéi.

http://lovehasnolabels.com