József Attila – szerelmi minitanulmány

1936-ban József Attila először szerelmével, majd agresszív fenyegetéseivel kezdte ostromolni analitikusát, Gyömrői Editet. Az év végén Gyömrői átadta a terápiát Bak Róbert pszichiáter-pszichoanalitikusnak, közben rövid időre Eisler Mihály József is kezelte a költőt.

Gyömrői későbbi interjúiban egyértelműen hárítja a József Attilával való találkozás számára inkább kellemetlenségeket hordozó és okozó élményét, visszamenőleg kissé túlhangsúlyozva saját analitikusi semlegességét.

Vezér Erzsébet interjúja Gyömrői Edittel:

„Szerelem: nem volt az szerelem. Hogy mondják magyarul: transference? Átvitel. Átruházás. Az analitikus egy neutrális senki, olyan mint egy ruhafogas, amire az összes meglevő kabátokat ráakasztják. Az összes régi érzéseket az analitikushoz kapcsolják és végigélik. Ezért tudjuk megtanulni, mi történet a beteggel. – A versek, az nem én voltam. Rólam nem tudott semmit. Az érzelem az anyjához kötődő érzésnek az ismétlése volt.”

A szerelem és a szeretet fogalma jól elkülönül József Attila analitikusa, Gyömrői Edit iránt érzett szerelmében. Áhítja a szeretetet miközben szerelmesnek vallja magát. A szerelemmel áhítja a szeretetet. Szereti Editet, olvasható analitikusához írt vereseiből. Ez a szeretet nem egyéb, mint a költő deficit-érzése, illetve annak lehetőségnek érzése, hogy ezt a deficitet, hiány érzetet Edittel meg lehet szüntetni. Edit ezt is teszi, hiszen dolgozik Attila deficitjén, meg akarja szüntetni. Ezt érzi Attila, s mivel tetszik is neki a nő, ezért egyre erősebben lángoló szerelmet érez.

Igen ám, de:

Edit pénzért teszi, megbízásos alapon, szakmailag elkötelezve. Bár sokra tartja kliensét, a terapeuta viszontszerelme nem lép működésbe, hiszen Edit erre nem alkalmas alany, vőlegénye van, gondolom szeretetben él. Attilára ez cseppet sem jellemző, ő dühödten csapkodva követeli Edittől önmaga leszakadt énrészeit, a hiányt, amit édesanyja szeretethiánya jelentett. Követelheti, mert terapeuta Edit azt mondja, nála ott a kulcs ehhez, tehát Attila a csinos, meleg sugárzású nő által hatalmas szerelemre gerjed. De ez nem tart sokáig, haragba, sőt gyűlölködésbe csap át az érzelmi energia, mivel Edittel nem alakulhat ki a szeretetteli együttlét. Azért sem, mert Edit analitikus és mint ilyen eleve levetkőztetve kapja meg kliensét, másodszor meg nincs is abban a deficit helyzetben, hogy szerelmes lehetne bárkibe, akár Attilába.

Egyértelmű a végkifejlet: Edit megszabadul Attilától, Attila lehet, hogy rosszabb passzból folytatja, mint Edit előtt, folytatja, amíg bírja a gyengülést.

***

József Attila Vágó Mártához írt leveléből részlet, 1928. szeptember 28. :

“… az éjjel azt álmodtam, sakktábla vagyok és te vagy a 32 figura, azaz hogy te vagy a sakktábla és én a figura. Már nem tudom kik, milyen hatalmak játszottak velem, de oly erélyesen csapkodtak hozzád, hogy nekem is fájt. Állandóan valami fontos figura-elememet ütötték ki, mindig fogytam, fogytam, de végül a világos figurák megmattolták a sötéteket. Aztán azok a bizonyos hatalmak összeszedtek, kiütött részeimet és a győzteseket meg a legyőzötteket egyként, komplett 32 figuraként aztán visszaraktak beléd. Aztán téged összecsuktak és – katt bekattintottak.”

A 23 éves költő szerelmének írt sorai. Egy álomba kódolt szerelem leírás. Az álom, a szerelem kifejezetten nehezen meghatározható fogalmát, tárgyakkal megszemélyesítve, cselekvéseket segítségül hívva meséli el.

Induljunk ki innen: a szerelem két ember eggyé olvadás szükségesség érzése, amely érzelmet az elszenvedett sérülések okozta hiány hoz létre, illetve táplál. Az álomban: az eggyé olvadás: a “Márta” dobozban az “Attila” figurák, (vagy fordítva – szinte mindegy, hogy az “egyben” ki kicsoda, hiszen már egyek!), a hiány: a figurák, a “bizonyos hatalmak” erélyes csapkodásával előidézett, fájdalommal kísért fogyása, a figurák kiütése. A beteljesült szerelem vágya: amikor helyreáll a teljesség érzete: a kiütött részek visszanyerik helyüket – a “Te”-ben, a dobozukban.

A szó torzította írás

Az alábbi kis gondolatmenet egy hosszabb tanulmány része, ami a szeretet és szerelem szavunk keveredéséről és e keveredés okozta problémákról szól.

A mondandó rövidebb-hosszabb idejű rögzítésének egyik módszere az írás. Az írás, amely mondatokat, szavakat használ. A mondatok, szavak jelentésvetülete egy sor fontos dolog függvénye. Csak egy pár példa: az író és az olvasó mit ért egy szó jelentésén, hogyan kerekedik a mondat, az olvasó hogyan értelmezi a mégoly egyértelműnek is szánt sorokat. Ha nem azonos az író és az olvasó nyelve, akkor még a fordító is bekerül az amúgy is sokváltozós függvény értékkészletébe. Álljon itt egy példa, ami karácsony közeledtével időszerű.

Popper Péter tanár úr egyik előadásában érdekes nyelvi problémára hívta fel hallgatósága figyelmét. Az Újszövetség egyik részében, Péter és Jézus párbeszédében, a magyar műfordítók következetesen a szeret igét használták, míg a görög eredetiben kétféle igealakkal találkozhatunk. Megkerestem ezt a részletet. János evangéliumában ez olvasható (Károli Gáspár fordítása):

János 21:15-17

15 Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!

16 Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!

17 Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

Ha e részletet megkeressük a görög nyelvű eredeti szövegben, a görögül tudónak alapvetően más értelmű párbeszéd bontakozik ki:

Textus Receptus (1550/1894):

15 Ὅτε οὖν ἠρίστησαν λέγει τῷ Σίμωνι Πέτρῳ ὁ Ἰησοῦς· Σίμων Ἰωάννου, ἀγαπᾷς με πλέον τούτων; λέγει αὐτῷ· ναὶ κύριε, σὺ οἶδας ὅτι φιλῶ σε. λέγει αὐτῷ· βόσκε τὰ ἀρνία μου.

16 λέγει αὐτῷ πάλιν δεύτερον· Σίμων Ἰωάννου, ἀγαπᾷς με; λέγει αὐτῷ· ναὶ κύριε, σὺ οἶδας ὅτι φιλῶ σε. λέγει αὐτῷ· ποίμαινε τὰ πρόβατά μου.

17 λέγει αὐτῷ τὸ τρίτον· Σίμων Ἰωάννου, φιλεῖς με; ἐλυπήθη ὁ Πέτρος ὅτι εἶπεν αὐτῷ τὸ τρίτον· φιλεῖς με; καὶ λέγει αὐτῷ· κύριε, πάντα σὺ οἶδας, σὺ γινώσκεις ὅτι φιλῶ σε. λέγει αὐτῷ [ὁ Ἰησοῦς]· βόσκε τὰ πρόβατά μου.

Jézus kétszer az agape, harmadszorra a philio igével kérdezi Pétert, aki mindháromszor a philio igével válaszol. A latin nyelvű Bibliában a diligo, diligere, és az amo, amare igék szerepelnek:

(Jerome's A.D. 405 Biblia Sacra Vulgata Latina (Latin Vulgate)

15 cum ergo prandissent dicit Simoni Petro Iesus Simon Iohannis diligis me plus his dicit ei etiam Domine tu scis quia amo te dicit ei pasce agnos meos

16 dicit ei iterum Simon Iohannis diligis me ait illi etiam Domine tu scis quia amo te dicit ei pasce agnos meos

17 dicit ei tertio Simon Iohannis amas me contristatus est Petrus quia dixit ei tertio amas me et dicit ei Domine tu omnia scis tu scis quia amo te dicit ei pasce oves meas

Csia Lajos görög-magyar fordításában (1978.) ez a részlet így szól:

15 Mikor megreggeliztek, Jézus megszólította Simon Pétert: “Simon, János fia , jobban szeretsz engem náluknál?” “Úgy van, Uram – felelte –, te tudod, milyen kedves vagy nekem.” “Legeltesd bárányaimat!” – mondta neki.

16 Másodszor is újra megkérdezte: “Simon, János fia , szeretsz engem?” “Úgy van, Uram! Te tudod, hogy kedves vagy nekem!” Mondta neki: “Terelgesd a juhaimat!”

17 Harmadszor is szólt hozzá: “Simon, János fia, kedves vagyok neked?” Megszomorodott Péter, hogy harmadszor kérdezte tőle: “Kedves vagyok neked?” – és azt felelte neki: “Uram, te mindent tudsz. Te tudod, hogy kedves vagy nekem.” Jézus ezt felelte neki: “Legeltesd a juhaimat!

Jézus első két kérdése a feltétel nélküli szeretetre vonatkozik, ám Péter válaszában igét vált és a baráti szeretet igéjével válaszol. Péter válasza tudatos, a Jézustól távolságtartóbb igét választja. Jézus harmadszorra már a jelentősen mást jelentő, baráti szeretetet kifejező igével kérdezi Pétert. 

Péter válaszai így nyernek valódi értelmet a párbeszédben és fejezik ki a két ember viszonyát.

Isten a könyvesboltban

Gondolatok Eva Maria Zurhorst: Szeresd önmagad és mindegy kivel élsz című kötete olvasása után

Kezembe került egy párkapcsolatot boncolgató könyv. A téma miatt a szélesebb olvasó közönségre számító, úgynevezett népszerű pszichológiai könyvek közé tartozik. Kissé provokatív címe is meghatározhatja, ki is vegye kézbe a könyvesboltban.

A könyv egy terapeuta személyes tapasztalatokkal gazdagon alátámasztott gondolatai a szerelemről és a szeretetről a párkapcsolatban. Hogyan jutott el az író az izzó szerelemtől Isten szeretetéig. Nem kis vonulat, igaz? Az is magyarázatra szorul, hogyan függ össze az író párkapcsolati viszonya Istennel. A könyv megkísérel választ adni erre a kérdésre is.

Olvasás közben sokszor éreztem azt az terapeutai igényt, hogy próbáljam meghaladni önmagam. Álljon itt egy példa a könyvből:

"Amikor egy kapcsolatban megjelenik egy harmadik személy, akkor elérkezett az idő - nem arra, hogy az egyik vetélytárs mellett döntsünk, hanem hogy szembenézzünk az igazsággal. Üljön le a párjával, és mondjon el mindent. Képzeljen el egy szöveget, amelyben zárójellel jelölt, szabadon változtatható tartalmú helyek vannak. Mindig, amikor az (új szerelmére) gondol, legyen hálás mindazért, amit a vele való együttlét során felfedezhetett önmagával kapcsolatban. Próbálja minél pontosabban megfigyelni ezeket a most kialakuló vagy visszatérő érzéseket. Eközben pedig mindenhol, ahol a (szerelmem) szót használta, helyettesítse be ezt a (vágyaim) vagy a (lényem letagadott része) szavakkal. Meséljen a társának nyíltan, kertelés nélkül a vágyairól és az elfojtott késztetéseiről, tehát mindarról, amit érez, és amire vágyik. Ehhez általában legalább annyi bátorságra van szükség, mintha egy magas sziklaszirtről ugrana le a mélységbe - de ha valóban kiáll a vágyai mellett, és kifejezésre juttatja valamennyi álmát és elképzelését, akkor csodálkozni fog, hogy mennyi közelséget, elevenséget és milyen tág teret fog megtapasztalni, miután alábbhagy az ugrással járó félelem és fájdalom."

Legyek bátor, ugorjak le a szikláról... könnyű azt mondani. Szerintem pont az a terápia egyik feladata, hogy a terapeutának nem csak megmondani kell a „mit”, nem csak rávezetni a „mit”-re, hanem segíteni, kialakítani a fentebb megfogalmazott bátorságot, vagyis a „mit”-hez vezető útra kellene terelni.

Szerintem ez a „bátorság” egy másik fogalommal jobban leírható, a megfelelő tudatszint fogalmával. A terapeuta hiába adja a jobbnál jobb ötleteket könyvében, mindhiába meséli el életét, szenvedéseit, mondanivalójának lényege csak olyan szívekbe találhat utat, csak olyan lelkekben kelthet rezonanciát, ahol a tudatszint ehhez megfelelő befogadó helyet biztosít. Azt gondolom, hogy a terápiára szoruló estetek többségében a kívánt „bátorság” csak a tudatszint emelésével érhető el. Ezért érzem az ilyen tanácsokat is megfogalmazó könyveket nem elégséges hatásfokúnak, még ha kétség sem fér alkotójuk jó szándékához.

Csak az tanítson, aki két lépéssel a tanítványa előtt jár. De eredményesen tanítani csak a befogadó szintjén lehet. Ha egy három éves kis óvodáshoz egy általános iskolás szintjén szól óvónője, értetlenségbe fulladhat a kommunikáció. Hasonlóan gondolom, terápiát csak olyasvalaki tartson, aki legalább egy, de az sem baj, ha két tudati szinttel kliense felett van. Azonban a terápia módszertana nem szakadhat el a kliens tudati szintjétől.

A pszichológia sokféle „tudat-szintezést” ismer. Nekem Ken Wilber, A Működő Szellem Rövid Története című könyvében megismert tízes skála nagyon tetszik. Eva Maria Zurhorst a párkapcsolat stációit a vágyódó szerelemtől az isteni szeretetig veszi végig. A párkapcsolatban a vágyódó szerelem a wilberi 3-4 szintnek, míg az isteni (feltétel nélküli) szeretet a 8-as szintnek felel meg.

No de térjünk vissza a könyvesbolthoz... Nézzünk egy lehetséges olvasói motivációt:

Tételezzük fel, az olvasót érdekli a címben felvetett provokáció. Tényleg nem számít, hogy kivel élek? Csak az kell a boldog párkapcsolathoz, hogy szeressem saját magam? Ugye, csak marháskodik a szerző, vagy csak provokál, hogy vegyem meg a könyvét.

Ha sikerül végigolvasni a néhol eléggé bonyolultan kifejtett gondolatmenetet kérdés, hogy mennyit ért meg belőle az olvasó. Van-e „aha” élménye és mennyit tud, vagy akar átvenni a könyv által sugallt tanokból, tanácsokból.

Ha az író és az olvasó tudati szintjének eltérése nagyobb egy egységnél, a mondanivaló megértése szerintem lehetséges, de átvétele, az életmódba való beépítése nem lehet sikeres. Ha két szinttel lejjebb lévő találkozik egy könyvvel, akkor nagy a valószínűsége, hogy a könyvtől jobb eseteben a „nem értem” érzésével, rosszabb esetben „baromság!” felkiáltással szabadul meg olvasója.

Úgy gondolom, hogy ez bármilyen mester-tanítvány viszonnyal így van. Tanító-tanítvány, terapeuta-kliens, szülő-gyerek viszonyokban meghatározó a tudati szint és annak használata. Tehát a mesternek nem csak felette illik állni, hanem ezt a felette állást okosan, óvatosan szabad csak tanításra használni. A tanítvány, a befogadó megszólítása csak annak tudati szintjén lehetséges, a tartalom lehet magasabb egy szinttel. Két vagy több szinttel magasabb tanok „átvételének” egyetlen módja van: a bizalmon alapuló hit.

Ha a mester-tanítvány viszonyt hosszabb távon gyakorolják, akkor...

ha a Mester és a Tanítvány tanítási tudatszint különbsége	a tanítványban	a mesterben
-2 vagy több	Megvetés, elutasítás	Hazugság, önbecsapás, agresszió
-1 és- 2 között	Hiteltelenség, elutasítás	Sikertelenség, elkeseredés
-1 és 0 között	Értetlenség, türelem	Elégedetlenség, sikertelenség
0 és 1 között	Elfogadó megértés	Útkeresés, türelem
1 és 2 között	Önismereti fejlődés	Megértés, sikeresség
2 vagy több	Hit vagy Elutasítás	Bölcsesség

Ezért kell óvatosan, avagy hittel, nyitott szívvel választanunk az írott tanításokból.