Love Has No Labels

Amikor a nyelv, a szavak, a gondolatok formába öntése megjelenik, akkor szinte kivétel nélkül baj keletkezik. Nem véletlenül kezdődik a Lao Ce több ezer éves bölcselete, a Tao Te King ezzel a mondattal:

Az út, amely szóba fogható,

nem az öröktől való;

(Weöres Sándor fordítása)

Hát még, ha ehhez hozzá tesszük a fordítás „szóba fogásainak” egyre gyakrabban megjelenő torzításait...

Az USA Reklámtanácsa ( http://www.adcouncil.org ) idén Valentin napon egy érdekes kampánnyal rukkolt elő. „Love Has No Labels” címmel megjelentettek egy videót.

https://www.youtube.com/watch?v=PnDgZuGIhHs

Az üzenet egyértelmű, mégis a kampányszlogen magyar visszaadása nehézségekbe ütközik. (http://www.humenmagazin.com/video-love-has-no-labels-a-szeretet-nem-valogat/) Álljon itt egy pár kísérlet: „a szeretet nem válogat”, „nem a címkéket szeretjük”. Ezután a cikkben megjelent kedvenc vesszőparipám, a „love” szó fordítási problematikája. Mi magyarul a „love” ? Szeretet vagy szerelem? Esetleg mindkettő?

Az én szimbólumkészletemben a két fogalom határozottan szétválik. Jelentés tartalmuknak bár vannak közös elemei, a két szó nem keveredik össze. Ez a reklám szerintem a szeretetről szól. Arról a szeretetről, amit testünk csontváza, az üres, a ráakasztott jelzők és előítéletek nélküli üres tartószerkezet szimbolizál.

A bőr színe, a gondolatok okozta terhek (például a vallás), az ebből fakadó sémák, a nemiség (férfi vagy nő) mind-mind különbségtételeivel címkézi azt, ami bennünk közös: a váz. A váz, ami nem hordozza a megkülönböztethetőség lehetőségét. A megkülönböztetését, ami oly sokszor vezet a kisebbségben lévők kirekesztéséhez.

A kapcsolódás a „vázak” között jön létre. Üres, címkék terheitől mentes, közös „váz” felépítette kapcsolati háló tartja össze az emberiséget. 

A kapcsolódás neve, címkéktől, jelzőktől mentes neve: szeretet.

A szeretetnek nincsenek címkéi.

http://lovehasnolabels.com

Gatsby DiCaprio

Három hölgy ismerősöm a vetítés után elsőként azt jegyezte meg, hogy DiCaprio bizony nem jó választás Gatsby szerepére. DiCaprio nem Gatsby – mondták egyhangúlag.

Tegnap este három dében hullott a szerpentin a mozivászon felett a Nagy Gatsby bemutatóján. A látvány magával ragadó, bár a giccs, mint műfaji meghatározás többször is elhagyta beszélgető partnereim száját. Azóta mini közvéleményt kutattam férfi ismerőseim között, meglepetésemre ők egyhangúlag jónak tartják a címszereplő színész választást.

Vajon mi lehet, ami a női beszélgető partnereimet idegesíti és a pasikat meg nem. Én is a pasikkal értettem egyet, szerintem is DiCaprio jó Gatsby-re. Igaz, előbb a színész játékával ismertem meg a fitzgeraldi karaktert, a regényben később megismert Gatsby számomra a moziban hitelesnek tűnt.

Sokat gondolkodtam, mi lehet az, ami a női és a férfi megközelítést ilyen mértékben és ennyire azonosan befolyásolja? Mindenki elismerte, DiCaprio jó színész, jól alakítja a figurát, de a nők kiemelték, hogy a regénybeli karakter nem a DiCaprio nyújtotta férfialak.

Mit is várnak a nők – kérdeztem magamtól. Szerintem azt, hogy Gatsby egy jó pasi. Én azt hiszem, hogy hölgy ismerőseim itt sétáltak be a rendező csapdájába. Gatsby egy szép pasi, megjelenése megnyerő, elegáns, mosolya csodálatos, csak éppen a legfontosabb hiányzik belőle. A férfiasság. Az erotikus kisugárzás. Amit egy nő a derekában borzongva érez. Nekünk pasiknak meg talán azért tetszik ez a Gatsby mert nem érezzük konkurrenciának.

Gatsby-t nem érinti meg Eros szelleme. Hiányzó erotikus mélységeit birtoklással akarja kompenzálni, amibe végül is belebukik. Nem elégszik meg az öleléssel, szerelme csókjaival, ragaszkodik ahhoz, hogy Daisy megmondja férjének, hogy férjét sohasem szerette.

Gondoljuk egy kicsit tovább...

DiCaprio pont azért hiteles nekem, mert hiányos. Talán hölgy ismerőseim azt a férfi képet kérik számon a rendezőtől, amit ők maguk vágynak egy igazi férfitől. Rávetítik igényeiket a karakterre és amikor a visszatükröződésben csalódnak, kimondják az ítéletüket: rossz a színész választás. Igen, igazuk van: ahhoz képest, amit elvártak, valóban rossz a választás. De kérdés, mit akart az író és a rendező a karakterrel elmondani?

Számomra Gatsby sorsa szimbólum értékű. Gatsby csillogása, külsősége elkápráztat, de belső értékei alapvetően hiányosak. Életútja is ezt bizonyítja.

A szegénységben felnövekvő kisgyerek szüleit kiveti szívéből: Isten fiának tartva magát 15 évesen otthagyja a szülői házat. Fiatal felnőttként szerelmes lesz Daisybe és első szerelme csókja az istengyereket leszállítja a földre. Az első világháború elválasztja a szerelmeseket. Ez a szerelem és az azt követő szerelem sóvárgás minden lépését meghatározza. S amikor az időközben máshoz férjhez ment szerelmét ismét magához ölelheti, ezzel nem elégszik meg. Birtokolni akarja és követeli a nőtől, mondja ki, hogy férjét sohasem szerette. Tehát nem a válást követeli Gatsby, hanem egy olyan mondat kimondását, ami egyértelműsítené az elvesztett kedves érzelmeinek teljességgel való birtoklását. 32 évesen, a volt istengyerek szívébe golyó fúródik. Az író véleménye egyértelmű e sors tragikus voltáról.

Gatsby az amerikai álom megtestesítője. A vagyon, a birtoklás révén való, a boldogságot biztosító felemelkedés illúziójának hordozója. A Gatsbyt alakító színész csakis “rossz” lehet, mint pasi. A hiányt kell reprezentálnia. És ezt DiCaprio alakítása hitelesen hozza.

Szerelem a Terápiában

és még néhány gondolat ennek kapcsán.

Nézem az HBO sorozatát. András pszichológus (Mácsai Pál) beleszeret Laurába (Marozsán Erika), kliensébe, aki már régebb óta ostromolja. Ezt a fajta beleszeretést a pszichológiában, a pszichoterápiában indulatáttételnek, pontosabban az indulatáttétel egyik fajtájának hívják. Az indulatáttétel a kliens a terápia során kialakuló érzelmi kötődése terapeutájához. Ez az indulat lehet erős pozitív érzelem, ilyenkor hívható a folyamat beleszeretésnek is, de a terápiás kapcsolatban keletkezhet negatív érzelem, megjelenhet düh, harag, kritika is. Az indulatáttétel felbukkanása szinte törvényszerű az ilyen kapcsolatban. A terápiában a kliens korábbi fontos személyhez kötődő érzelmi viszonyulását ismétli meg, teszi át terapeutájára.

Már a pszichoterápia ősatyja, Freud észrevette saját praxisában ezt a folyamatot. 1909-ben egy konferencián beszámolt a páciens irányából kiinduló érzelmi áttételről, bár az orvos lelki viszontáttételéről csak egy évvel később, C.G. Junggal való magánlevelezésében tett említést. A kezdő pszichiáter, C.G. Jung egyik fiatal női páciensével szoros kapcsolatba keveredett és erről levelezett a bécsi mesterrel. Freud itt említette meg a viszontáttétel fogalmát, amiről tudományos körben egy évvel később előadást is tartott. Véleménye szerint a viszontáttétel komoly dolog, kezelése a terapeutának nehéz feladat. Freud leküzdésről szólt, amiből következik, hogy a viszontáttételt a terápia sikerét veszélyeztető jelenségnek tartotta. Nyolc évvel később a magyar Ferenczi Sándor említette meg ismét a fogalmat egy budapesti pszichoanalitikus konferencián. És ő az, aki először beszélt arról, hogy a viszontáttétel talán nem is baj.

Szóbeszédek, levelezések, naplóbejegyzések szerint addigra szinte minden neves analitikusnak volt már komoly szerelmi kapcsolata páciensével. Breuernél Anna O., Freudnál a Dóra-eset, Jungnál Spielrein, Ferenczinél az Elma-ügy szálai bogozták össze a téma kutatásának lehetőségét. Az viszontáttétel kutatásában majd harminc évig nem történt előrehaladás. 1950-es években amikor is D. W. Winnicott, Heinrich Racker és Paula Heimann szinte egy időben publikált cikkei áttörést hoztak. A szerzők a viszontáttétel felszínre hozása, mint a pszichoanalízis technikájának alapvető eleme mellett érveltek, amit Ferenczi harminc évvel korábban már zseniálisan megsejtett.

Érdekes, hogy ezeket az áttételi érzelmeket a terápiában negatív illetve pozitív jelzővel illetik. Én úgy gondolom, hogy a terápia sikeressége szempontjából minden olyan érzelem pozitív, ami nem lehetetleníti el a terápiás folyamatot. A legnagyobb kiborulások is kitűnően kamatoztathatók a gyógyulás szempontjából. A kliens terapeutájába való beleszerelmesedése is csak akkor kezdi ki a terápiás kapcsolatot, ha a terapeuta ezt nem tudja a terápiás cél érdekében kezelni.

Mint az HBO sorozatban is, a terápiás kapcsolatban mindkét félben, így a terapeutában is törvényszerűen megjelennek indulatok, érzelmek. Ezek reakciók egyszerűbb esetben csak kisebb testi jeleket, érzelmi ingadozást mutatnak, bonyolultabb esetben ugyanolyan mély reakciókat tapasztalhat a terapeuta magán, magában, mint a kliensében. A terapeuta abban különbözik a kliensétől, hogy ő ezt a folyamatot jó előre megtanulta az iskolában és egy szupervíziós ülésen saját terapeutájával fel is dolgozhatja. Ha okosan kezeli ezeket az információkat, akkor sokat megtudhat a kliensében zajló vagy lezajlott folyamatokról. És nemkülönben értékes információkat nyerhet önmagáról is.

A szerelmi áttétel akkor jöhet létre, ha a terápiás helyzet erotikussá tételének megvan a lehetősége. Vagyis ha a terápiás páros tagjai a terápiától függetlenül is vonzódnának egymáshoz. Ha ez a feltétel fennáll, akkor az indulatáttétel belobbanthatja a szerelmet. Az erotikus közeledésnek nem kell feltétlen megtörténnie, de a kezeletlenül magára hagyott erotikus energiák belobbanthatják a szerelem különleges érzését. De nem szükségszerű ez a kimenetel. Az erotikus áttétel kezelése a terápiák fontos, szükségszerű velejárója. A szexuális energia megjelenése terápiás helyzetben nem ritka. Tagadása hibás működéshez vezet. Tehát a terápiás térben létrejövő, erős indíttatású, erotikus töltés felvételére képes, pozitív áttételt nevezem terápiás szerelemnek.

A terápiás tér olyan, az emberek által létrehozott speciális tér, amelyben ketten, terapeuta és kliens, vagy a csoportterápiákban többen, kifejezetten azért jönnek össze, hogy lelki tartalmakkal dolgozzanak. Ennek a térnek különleges és szükséges jellemzői vannak: nyugalom, csend, a különféle ingerek kontrollja, szagok, hangok, erős színek, zsúfoltság kerülése, kényelem, székek elhelyezése, mind-mind a terápiás tér fontos kellékei. E térben kifejezetten azért jönnek össze emberek, hogy megnyissák lelki csatornáikat egymásnak. Lelkeik összeérnek és ezzel elindul egy fantasztikus folyamat, ami eredendően gyógyító céllal veszi kezdetét. Az indulatok megjelenése, vagyis az érzelmek felszínre törése szükségszerű. Még ha nem is válnak külsővé, az érzelmek kivetülése mindenképpen megjelenik a terápiás térben. Az indulatok szükségképpen áttevődnek a terápia tagjaira, a terapeutára, a csoportvezetőre, a csoport tagjaira, néha magára a csoport egészére. Ennek a kivetülésnek egyik lehetséges módozata a szerelmi kimenetel.

Minden szerelmi érzés megjelenésének vannak belső és külső feltételei. Az egyik legfontosabb belső feltétel a lelki deficit, és külső a megfelelő tárgy jelenléte. (A tárgy szó itt valós személyt jelent). A terápiás tér energiái a belső feltételt jelentősen dinamizálják, úgy is mondhatnám, hogy a kliensek deficitenergiái e térben mobilizálódnak, a deficitek külvilágtól többé-kevésbé elzárt energiái dinamizálódnak a terápia hatására. Ez kedvező feltételt teremt indulatok, érzelmek megjelenéséhez. Ha egy olyan tárgy (személy) is jelen van a terápiás térben, akire ez az indulat áttehető és ez a pozitív áttétel az akár később megjelenő erotikus energiát is felveheti, akkor létrejön a szerelmi áttétel.

Ez a sorrend fordítottja a hétköznapi életben tapasztalható belobbanásnak. A terápiában a külső jegyek bár nagyon fontosak és viszonylag gyorsan kifejtik hatásukat mégis a belső lelki tartalmak a hétköznapi élet ismerkedéseihez viszonyítva sokkal gyorsabban terítékre kerülnek. A terápiás szerelemi helyzet különleges azért is, mert a lelki deficittől való megszabadulás itt nem teljesen tudattalan folyamat, mivel a kliens maga ment terápiába és valószínű, hogy a segítségkérés okai között a deficitek kialakulása is jelentős mértékben szerepel.

Az áttétel alapú szerelem megjelenése a terápiát alapvetően befolyásolja, a terapeuta általi kezelése nagyon nehéz feladat. Ha a kliens érzelmeire a terapeuta viszont érzelmekkel reagál és kezeletlenül ráengedi azokat a kliensre, akkor belép a viszont áttétel, és kimondhatjuk, a terápia véget ért. Attól a pillanattól számítva, ha meg is marad a kapcsolat, már nem terápiás kapcsolatról van szó, hanem szerelmiről. Ha csak a kliens részéről beszélünk szerelmi áttételről, akkor a terápia megy tovább. Ilyenkor kezelt a viszont áttétel, és ha a terápiában sikerül feldogozni ezt a komplex érzelmi folyamatot, akkor ez kifejezetten erősítheti a gyógyító kimenetel esélyeit.

Az HBO sorozatban ez Andrásnak nem sikerült. Elkezdődött egy szerelmi ciklus. Mindkét fél öngyógyító mechanizmusa helyet követelt. Az öngyógyítás kimenetele most már nem a terápia szűkített keretei között, hanem az élet nagy bonyolultságú terepén zajlik tovább.

Irodalom

Luis J. Martín Cabré: Ferenczi Sándor hozzájárulása a viszontáttétel fogalmához, Thalassa 1999/1

Flaskay Gábor: A viszontáttételről, Pszichoterápia 2006/12 © MentalPort Kft

Szerelmes Győző

Interjú Szabó Győzővel és Csernus Imrével

(Szily Nóra interjúja)

Nők Lapja Psziché III/3 szám

Csernus Imre: Győzőben van egy borzasztó nagy hajtóerő, izeg-mozog. Neki nyugtató kellett. Ez volt a heroin.

Szabó Győző: Az nagyon nagy találkozás volt. Őrületes! Akkora szerelem és eufória, az a harmónia és béke! Egyszerre a csajod, a szeretőd, a legjobb ételed, italod. Mindent megad, amit senki nem tud.

Eddig az idézet a riportból. Tudjuk, hogy Győző megjelentetett egy vallomáskötetet, amelyben részletesen ír drogos éveiről. Nyári olvasmányomban alaposan megismerhettem a különféle stációkat. Ebben a pár oldalas interjúban nagyon frappánsan foglalja össze Győző a heroinélményt: „szerelem és eufória, az a harmónia és béke”. A heroin-érzés egyenlő szerelem.

Győző sokat segített ezzel a meghatározásával. Ahogy Kiss Tibi a Most múlik pontosan-ban, úgy Győző is a szerelem szót hívja segítségül, hogy elmesélhesse azt a különleges érzésvilágot, ahová a heroin magával vitte. Kiss Tibor, Szabó Győző, két végtelen kedves, szimpatikus, rendkívüli érzékenységgel megáldott, tehetséges művész szóhasználata ismét azt mutatja nekem, hogy a szerelem addiktív folyamat. Olyan függőséget teremt magának az ember, amiben ha nem vigyáz magára elpusztulhat, de ha vigyáz, ha képes vigyázni, akkor fejlődhet is. Az addikcióból kiszabadult ember saját szenvedése árán tudatfejlődésének magasabb szintjére juthat, életét magasabb nívón folytathatja.

Természetesen a függőségnek sok fajtája és típusa van. Más a tudatmódosító szerekkel kialakult függőség, más a tárgyakkal kapcsolatos függőség, a fetisizmus, másként jelentkezik a folyamat függőség, a munkamánia, vagy a szerencsejáték függés és megint más a társkapcsolati függőség. De van egy azonosság: a rátámaszkodás, a helyettesítő, pótcselekvő attitűd. A traumák okozta sebek tudattalan felszámolása, a kiútkeresés.

Egyes tudatmódosító szerek ugyanazt a hatást okozzák az agyban, mint a társkapcsolati szerelem. Képalkotó eljárásokkal (fMRI) kimutathatóan ugyanazok az agyi központok aktiválódnak, ugyanazok a jutalmazó neurotranszmitterek indulnak hódító útjukra ezekben az élethelyzetekben.

És ha hirtelen megszakad a folyamat, az elvonás fájdalma mindegyik esetben, ha nem is azonos mértékű, de szükségszerű szenvedéssel jár.

Erről is olvashatunk Szabó Győző mindenkinek ajánlható könyvében, a Toxikomában.

Popper Péter: 7 undok megjegyzés a szerelem kínjairól

Elmondanék – diákosan pontokba szedve, mint egy érettségi tételt – néhány fontos dolgot. 

1. Az emberiség története egy testvérgyilkossággal kezdődik. Káin megöli Ábelt, mert Isten visszautasította az ő

áldozatát, csak Ábelét fogadta el. A Biblia mintha arra figyelmeztetne, hogy az ember életében a lehető legnagyobb sérelem a visszautasítás. Mert minden visszautasítás egyben ítéletet is hordoz: nem vagy méltó rá, nem vagy méltó hozzám, nem kellesz, nem felelsz meg, vannak jobbak nálad stb. S ha ez a visszautasítás, a szenvedélynek, a rajongásnak, vagy akár csak az ösztönök által felkorbácsolt vágynak szól – a sérelem megsokszorozódik, és elviselhetetlen erősségű indulattá duzzadhat. Ezért, aki szerelmet utasít el, nagy szenvedésnek teszi ki a másikat, és veszélyes tűzzel játszik. 

2. Az évezredes bölcsesség azt mondja: Az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. A tízemeletes házat is egy sor téglából kezdik felépíteni. Tehát sose játsszunk egy másik ember szenvedélyével. Az első lépést nem szabad megtenni. Az első sor téglát nem szabad lerakni. Akkor még egy kis seb, egy kis fájdalom árán minden megoldható. De ha ezt nem vállaljuk, mert gyávák vagyunk, álságosan kíméletesek, lusták, az „időre bízzuk” életünk kellemetlenségeinek elintézését, vagyis sodródni kezdünk, akkor kiderülhet, hogy az idő nem old meg helyettünk semmit sem, hanem nagy tragédiák felé sodor. 

3. Azt gondolom, hogy az ember öngerjesztő lény. Nagyon ritkán fordul elő – s legtöbbször csak a lektűrökben – a meglátni és megszeretni egy pillanat alatt. A gyatra szerzők ezt úgy szokták kifejezni, hogy „mintha villámcsapás futott volna át mindkettejükön.” Szép lenne, de legtöbbször nem igaz. Hanem az történik, hogy az ember vágyódni kezd a szerelemre. S szinte „kinyitja magát” egy remélt szenvedély előtt. Ezért a híres magyar író, Füst Milán egy apróhirdetést szeretett volna feladni: „Meglévő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!” 

4. Egy öreg pszichológus – akit leggyakrabban mégis csak szerelmi csalódások, kapcsolatok válsága miatt keresnek fel – hajlamos úgy vélekedni, hogy a szerelmeseknek legtöbbször fogalmuk sincs arról, kit szeretnek. Mert először is vágynak a szerelemre, s ha végre felbukkan a várva várt dalia vagy tündér, rávetítik minden erotikus fantáziájukat, vágyképeiket, álmaikat az „igazi”-ról, és a saját képzeletük által kifestett képbe szeretnek bele. S hogy e fantáziakép mögött milyen a valódi ember, arról alig tudnak valamit. Ám ha eljönnek a csalódások drámai percei, akkor nem saját magukra haragszanak, hanem a partnerre: Miért nem vagy olyan, amilyennek elképzeltelek? Arról már nem is szólok, hogy a lángoló szerelem a grandiózus színjátékok ideje, mindenki a legjobb, a legszebb arcát mutatja. Mögötte rejtve marad a valódi jellem, a minden emberben meglévő torzulatok, sokszor nehezen elviselhető rigolyák, szokások. 
Szégyenkezve vallom be, hogy ezért én nem vagyok lelkes híve az úgynevezett szerelmi házasságoknak. A kölcsönös rokonszenv, a barátság, sőt még az érdek által vezérelt kapcsolatokban is több a reális emberismeret. 

5. A szerelem vidéke különben is tele van önbecsapásokkal. Félezer évvel ezelőtt egy angol drámaíró megírta egy valódi szerelem történetét. S az emberek ma is beülnek a színházba, és bámulják Rómeó és Júlia sorsának alakulását. Szerelem tehát létezik, de elég ritka jelenség, Viszont manapság valaki kitalálta, hogy tisztességes férfi, erkölcsös nő csak szerelemből fekszik le választottjával. Nosza, akkor mindent ki kell nevezni szerelemnek: minden tetszést, megkívánást, vonzódást, flörtöt, szexuális izgalmat. Mi értelme van ennek? 

6. A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat – a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON! 

7. Az igazi szerelem szenvedély, extázis, boldogság. Ám mindez nem állapot, hanem rövid időre felvillanó szenzáció. S ha elmúlt? Akkor megjátsszuk magunkat? Vagy új élmények után nézünk? Hiszen megszoktuk, hogy szinte „jár nekünk” ez a szélsőséges érzelmi-indulati állapot. Mondják, hogy a szerelem szeretetté alakul át. Előfordul. De legtöbbször közöny, undorodás, gyűlölködés lesz belőle, amint ezt a válóperek meg a gyerek-elhelyezési küzdelmek, a vagyonmegosztás gusztustalan harcai bizonyítják. 

Mi hát a teendő? A legfontosabb, hogy soha ne hallgasson senki az ilyen mániásan igazat mondó öreg „szakemberre”, amilyen én vagyok. Soha senki ne hallgasson senkire – se szülőre, se barátra –, aki károg, óv, figyelmeztet, amikor ő szárnyalni akar az ég és a nap felé, hogy utolérje a boldogság kék madarát. Egyrészt, mert úgyis hiába minden okoskodás. A szenvedély mindig erősebb az okos szónál. Másrészt, mert ez a bizonyos kék madár kiszámíthatatlan. Néha hagyja magát megfogni, néha maga száll rá valamelyik kiválasztottja vállára, s különben sem létezik. 
Mert még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ”Igazi” sem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált. 

Popper Péter 


megjelent: Elle magazin 2005/10

A szerelmes Kern

Kern András interjú (Nők Lapja, 2012/34, augusztus 22. Szegő András)

…

• Te milyen gyerek voltál?
• Boldog, mert mindig szerelmes voltam. Először csak a gyerekkorba, az iskolába, a barátaimba. A Sziget utcai iskola aztán új szerelmet hozott: Verába lettem ugyanolyan szenvedélyesen és reménytelenül szerelmes.... Vera tudomást se vett rólam.... Miként lehetne elérni, hogy viszontszeressenek?!
  
  
  …
  … Latinovits Zoltán, a mai napig ő a példaképem.
  …
  
  
  
• Mi az, ami szerinted boldoggá tenne?
• Mondjuk, ha világhírű színész lehetnék.... Olyan, mint Marlon Brando, vagy Robert de Niro.... Nem a pénzüket, nőiket, villáikat szépségüket irigylem, hanem azt, hogy őket mindenütt ismerik a világon! Hogy amit csinálnak, arról tudhatják, általános érvényű.

Nos, számomra ezek a mondatok mesélik el, mi a szerelem. Szerelmesnek lenni ugyanúgy a barátokba, az iskolába, mint később Verába. Majd sok évtizeddel később a „boldoggá tenne” kérdésre adott válasz is számomra azt mondja, hogy Kern ma is ugyanolyan szerelmes, mint gyerekkorában: a példakép Latinovits, a boldogság a világhír lenne.

A szerelem mindig szoros rokonságban jár a hiánnyal.

Heti útravaló Müller Pétertől - 35. rész

Az alábbi cikket az interneten találtam. Tekintélyes mester váleménye a szerelemről. Azt gondolom itt a helye blogomban, gyűjteményemben.

http://www.life.hu/sztarszerzok/20120817-szerelem-parkapcsolat-szeretet-heti-utravalo-muller-petertol-35-resz.html

*******

<<Minden szerelem úgy lép az életünkbe, hogy megfoszt a szabadságunktól. Ha belemegyünk, nem tehetjük azt, amit akarunk, csak azt, amit a szerelem akar.>>

" Szerelem! Ez volt az a szó, amelyről annyira mást gondoltam, mint Popper Péter és a legtöbb pszichológus. Sőt, józan fejjel néha még én is mást gondolok róla, mint szerelmesen.

Azt mondják, a szerelem: kóros állapot. Örök emberi érzés, de nem ésszerű. Káprázat, rögeszme, lázálom. Néha valóban kóros. Szétrombolhatja az ember életét. Tudjuk. Ismerjük az életből és az irodalomból. Néha meg akarjuk menteni a szegény szerelmeseket egymástól, de főleg a részeg önmaguktól.

Mégis azt mondom, hogy ez a mai ember által átélhető legvallásosabb állapot. Lelki másállapot. Minden esetben transzcendens. Valami olyasmi szólal meg ilyenkor bennünk, amire nincs magyarázat.

Az embernek hirtelen fájni kezd a másik ember hiánya. Sohasem érezte még ezt a fajta űrt. Mindig azt hitte, hogy jól vagy rosszul, de megvan egyedül is. Kicsit szürkén, józanul, de éldegél. Most meg nem! Kell a másik.

Amíg nem vagy szerelmes, sohasem érzed, hogy félember vagy, hogy hiányzik belőled valaki! Örökké rá gondolsz, neki üzensz, gondolatban vele vagy. Valaki - egy másik ember! - viszi magával a boldogságodat, a nyugalmadat, az örömödet, a lelkedet, de még az életed értelmét is.

Sohasem kellett ilyen intenzíven egy másik ember, hogy nem tudsz nélküle létezni! Tegnap még nem is ismerted. Egész jól elvoltál nélküle, most meg nem megy!

Most, hogy nem a tiéd, hogy hiányzik, mint a letépett félkarod, döbbensz rá, hogy a magányod köré épített erős várad: homokvár. Menekülnél vissza - de nem lehet. Összedőlt, összedöntötte.

Ilyenkor, ebben a szédült, irreális, sóvárgó, szomjas "nem bírok nélküled élni" állapotban sejtheted meg, hogy milyen lehet az Isten-élmény, ha valódi. Ilyenkor sejtheted meg, miért választotta a fiatal Jézus élete helyett a kereszthalált. Nem volt más választása. Olyan intenzíven szeretett.

Amikor Petőfi Sándor azt mondta, hogy a <<Szabadságért odaadom szerelmemet!>> - elárulta, hogy sohasem volt igazán szerelmes."

*******

Azt hiszem, Poppernek volt igaza. Pár nap múlva azt is idézem.

A szerelem, mint a transzperszonalitás legfontosabb, legtermészetesebb bevezetője

Idézet dr. Süle Ferenc cikkéből

Az ifjúkor, a fiatal felnőttkor a legszebb szerelmi érzések megjelenésének idõszaka is. A szerelem, mint a legtermészetesebb, belülrõl, a tudattalanból induló, hatalmas érzelem- és ösztönáramlás, az egót teljesen a hatalma alá képes vonni. Ahogy az ezer évvel ezelõtti perzsa bölcs, Ajar mondja: „Fél a szív a szerelemtõl, mintha halált hozna rá, mert megöli a sötét zsarnokot, az ént.” Az egót központi helyzetébõl ki tudja mozdítani, és így a transzperszonalitás legfontosabb, legtermészetesebb bevezetõje lehet. A kapás, majd a szerzés képességének kifejlõdése után megjelenik az igazi adás képességének, a szeretetnek lehetősége is.

Dr Süle Ferenc 1991 óta az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Valláslélektani Osztályának vezetõje volt az intézet megszűnéséig.
http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/komplementerm/2001/2/patol.htm

József Attila – szerelmi minitanulmány

1936-ban József Attila először szerelmével, majd agresszív fenyegetéseivel kezdte ostromolni analitikusát, Gyömrői Editet. Az év végén Gyömrői átadta a terápiát Bak Róbert pszichiáter-pszichoanalitikusnak, közben rövid időre Eisler Mihály József is kezelte a költőt.

Gyömrői későbbi interjúiban egyértelműen hárítja a József Attilával való találkozás számára inkább kellemetlenségeket hordozó és okozó élményét, visszamenőleg kissé túlhangsúlyozva saját analitikusi semlegességét.

Vezér Erzsébet interjúja Gyömrői Edittel:

„Szerelem: nem volt az szerelem. Hogy mondják magyarul: transference? Átvitel. Átruházás. Az analitikus egy neutrális senki, olyan mint egy ruhafogas, amire az összes meglevő kabátokat ráakasztják. Az összes régi érzéseket az analitikushoz kapcsolják és végigélik. Ezért tudjuk megtanulni, mi történet a beteggel. – A versek, az nem én voltam. Rólam nem tudott semmit. Az érzelem az anyjához kötődő érzésnek az ismétlése volt.”

A szerelem és a szeretet fogalma jól elkülönül József Attila analitikusa, Gyömrői Edit iránt érzett szerelmében. Áhítja a szeretetet miközben szerelmesnek vallja magát. A szerelemmel áhítja a szeretetet. Szereti Editet, olvasható analitikusához írt vereseiből. Ez a szeretet nem egyéb, mint a költő deficit-érzése, illetve annak lehetőségnek érzése, hogy ezt a deficitet, hiány érzetet Edittel meg lehet szüntetni. Edit ezt is teszi, hiszen dolgozik Attila deficitjén, meg akarja szüntetni. Ezt érzi Attila, s mivel tetszik is neki a nő, ezért egyre erősebben lángoló szerelmet érez.

Igen ám, de:

Edit pénzért teszi, megbízásos alapon, szakmailag elkötelezve. Bár sokra tartja kliensét, a terapeuta viszontszerelme nem lép működésbe, hiszen Edit erre nem alkalmas alany, vőlegénye van, gondolom szeretetben él. Attilára ez cseppet sem jellemző, ő dühödten csapkodva követeli Edittől önmaga leszakadt énrészeit, a hiányt, amit édesanyja szeretethiánya jelentett. Követelheti, mert terapeuta Edit azt mondja, nála ott a kulcs ehhez, tehát Attila a csinos, meleg sugárzású nő által hatalmas szerelemre gerjed. De ez nem tart sokáig, haragba, sőt gyűlölködésbe csap át az érzelmi energia, mivel Edittel nem alakulhat ki a szeretetteli együttlét. Azért sem, mert Edit analitikus és mint ilyen eleve levetkőztetve kapja meg kliensét, másodszor meg nincs is abban a deficit helyzetben, hogy szerelmes lehetne bárkibe, akár Attilába.

Egyértelmű a végkifejlet: Edit megszabadul Attilától, Attila lehet, hogy rosszabb passzból folytatja, mint Edit előtt, folytatja, amíg bírja a gyengülést.

***

József Attila Vágó Mártához írt leveléből részlet, 1928. szeptember 28. :

“… az éjjel azt álmodtam, sakktábla vagyok és te vagy a 32 figura, azaz hogy te vagy a sakktábla és én a figura. Már nem tudom kik, milyen hatalmak játszottak velem, de oly erélyesen csapkodtak hozzád, hogy nekem is fájt. Állandóan valami fontos figura-elememet ütötték ki, mindig fogytam, fogytam, de végül a világos figurák megmattolták a sötéteket. Aztán azok a bizonyos hatalmak összeszedtek, kiütött részeimet és a győzteseket meg a legyőzötteket egyként, komplett 32 figuraként aztán visszaraktak beléd. Aztán téged összecsuktak és – katt bekattintottak.”

A 23 éves költő szerelmének írt sorai. Egy álomba kódolt szerelem leírás. Az álom, a szerelem kifejezetten nehezen meghatározható fogalmát, tárgyakkal megszemélyesítve, cselekvéseket segítségül hívva meséli el.

Induljunk ki innen: a szerelem két ember eggyé olvadás szükségesség érzése, amely érzelmet az elszenvedett sérülések okozta hiány hoz létre, illetve táplál. Az álomban: az eggyé olvadás: a “Márta” dobozban az “Attila” figurák, (vagy fordítva – szinte mindegy, hogy az “egyben” ki kicsoda, hiszen már egyek!), a hiány: a figurák, a “bizonyos hatalmak” erélyes csapkodásával előidézett, fájdalommal kísért fogyása, a figurák kiütése. A beteljesült szerelem vágya: amikor helyreáll a teljesség érzete: a kiütött részek visszanyerik helyüket – a “Te”-ben, a dobozukban.

A szó torzította írás

Az alábbi kis gondolatmenet egy hosszabb tanulmány része, ami a szeretet és szerelem szavunk keveredéséről és e keveredés okozta problémákról szól.

A mondandó rövidebb-hosszabb idejű rögzítésének egyik módszere az írás. Az írás, amely mondatokat, szavakat használ. A mondatok, szavak jelentésvetülete egy sor fontos dolog függvénye. Csak egy pár példa: az író és az olvasó mit ért egy szó jelentésén, hogyan kerekedik a mondat, az olvasó hogyan értelmezi a mégoly egyértelműnek is szánt sorokat. Ha nem azonos az író és az olvasó nyelve, akkor még a fordító is bekerül az amúgy is sokváltozós függvény értékkészletébe. Álljon itt egy példa, ami karácsony közeledtével időszerű.

Popper Péter tanár úr egyik előadásában érdekes nyelvi problémára hívta fel hallgatósága figyelmét. Az Újszövetség egyik részében, Péter és Jézus párbeszédében, a magyar műfordítók következetesen a szeret igét használták, míg a görög eredetiben kétféle igealakkal találkozhatunk. Megkerestem ezt a részletet. János evangéliumában ez olvasható (Károli Gáspár fordítása):

János 21:15-17

15 Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!

16 Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!

17 Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

Ha e részletet megkeressük a görög nyelvű eredeti szövegben, a görögül tudónak alapvetően más értelmű párbeszéd bontakozik ki:

Textus Receptus (1550/1894):

15 Ὅτε οὖν ἠρίστησαν λέγει τῷ Σίμωνι Πέτρῳ ὁ Ἰησοῦς· Σίμων Ἰωάννου, ἀγαπᾷς με πλέον τούτων; λέγει αὐτῷ· ναὶ κύριε, σὺ οἶδας ὅτι φιλῶ σε. λέγει αὐτῷ· βόσκε τὰ ἀρνία μου.

16 λέγει αὐτῷ πάλιν δεύτερον· Σίμων Ἰωάννου, ἀγαπᾷς με; λέγει αὐτῷ· ναὶ κύριε, σὺ οἶδας ὅτι φιλῶ σε. λέγει αὐτῷ· ποίμαινε τὰ πρόβατά μου.

17 λέγει αὐτῷ τὸ τρίτον· Σίμων Ἰωάννου, φιλεῖς με; ἐλυπήθη ὁ Πέτρος ὅτι εἶπεν αὐτῷ τὸ τρίτον· φιλεῖς με; καὶ λέγει αὐτῷ· κύριε, πάντα σὺ οἶδας, σὺ γινώσκεις ὅτι φιλῶ σε. λέγει αὐτῷ [ὁ Ἰησοῦς]· βόσκε τὰ πρόβατά μου.

Jézus kétszer az agape, harmadszorra a philio igével kérdezi Pétert, aki mindháromszor a philio igével válaszol. A latin nyelvű Bibliában a diligo, diligere, és az amo, amare igék szerepelnek:

(Jerome's A.D. 405 Biblia Sacra Vulgata Latina (Latin Vulgate)

15 cum ergo prandissent dicit Simoni Petro Iesus Simon Iohannis diligis me plus his dicit ei etiam Domine tu scis quia amo te dicit ei pasce agnos meos

16 dicit ei iterum Simon Iohannis diligis me ait illi etiam Domine tu scis quia amo te dicit ei pasce agnos meos

17 dicit ei tertio Simon Iohannis amas me contristatus est Petrus quia dixit ei tertio amas me et dicit ei Domine tu omnia scis tu scis quia amo te dicit ei pasce oves meas

Csia Lajos görög-magyar fordításában (1978.) ez a részlet így szól:

15 Mikor megreggeliztek, Jézus megszólította Simon Pétert: “Simon, János fia , jobban szeretsz engem náluknál?” “Úgy van, Uram – felelte –, te tudod, milyen kedves vagy nekem.” “Legeltesd bárányaimat!” – mondta neki.

16 Másodszor is újra megkérdezte: “Simon, János fia , szeretsz engem?” “Úgy van, Uram! Te tudod, hogy kedves vagy nekem!” Mondta neki: “Terelgesd a juhaimat!”

17 Harmadszor is szólt hozzá: “Simon, János fia, kedves vagyok neked?” Megszomorodott Péter, hogy harmadszor kérdezte tőle: “Kedves vagyok neked?” – és azt felelte neki: “Uram, te mindent tudsz. Te tudod, hogy kedves vagy nekem.” Jézus ezt felelte neki: “Legeltesd a juhaimat!

Jézus első két kérdése a feltétel nélküli szeretetre vonatkozik, ám Péter válaszában igét vált és a baráti szeretet igéjével válaszol. Péter válasza tudatos, a Jézustól távolságtartóbb igét választja. Jézus harmadszorra már a jelentősen mást jelentő, baráti szeretetet kifejező igével kérdezi Pétert. 

Péter válaszai így nyernek valódi értelmet a párbeszédben és fejezik ki a két ember viszonyát.

Most múlik pontosan

Quimby - Most múlik pontosan

Boldog szülinapot Quimby!

Azt mondják, nem szerelmes dal, csak annak látszik... Szerintem az. A szerelem múlásának csodálatosan szép költői megfogalmazása.

Sokféle szerelem értelmezés létezik. A komolyabbaknak mind igazuk van. Igazságukat korszellemük, fogalmazójuk tudati szintje hitelesíti. Az itt következő is csak egy lehet esetleg e sorban...

I.

Egy riportrészlet a Quimby zenekar szövegíró-zeneszerzőjével, Kiss Tiborral:

http://divany.hu/kultur/2010/12/27/kiss_tibi_dolgozom_rajta_hogy_jobb_emberre_valjak/

2010. december 27.

(Kurzív kiemelések tőlem)

Megijeszt az üresség?

Inkább az van, hogy sokáig nem tudok benne lenni. Néha egy-egy pillanatra jó. Kétféle üresség van, az egyik nagyon kellemes, olyan, mint amiről a buddhisták beszélnek. De van az ijesztő üresség, amikor az ember úgy érzi, nem jó értelemben válik átlátszóvá, magyarán, semmilyen lesz. Ez a fajta üresség együtt jár egyfajta levert hangulattal, motiválatlansággal. Engem a motiválatlanság része rémiszt meg a legjobban. Nagyon sokszor rájövök: ezt belül kell rendezni, nem a külső környezettől várni, hogy valami történjen. Magamban kell átfordítani, átkapcsolni valamit.

Ma már át tudod kapcsolni?

Igen. Mikor zömében még ösztönösebb lények vagyunk, nagyon furcsa helyzetek jöhetnek létre, ezekkel nem is tudunk mit kezdeni. Ilyen például, amikor elmúlik a szerelem, amikor valami érdekel minket, de a következő pillanatban már nem. Ma már az érdeklődést tudatosan újra és újra tudom generálni. Fordítva gondolkodok: előbb lépek, később pedig meglátom, hogy érzem magam egy adott helyzetben. Ha rosszul érzem magam, és nincs kedvem megölelni egy embert, akkor arra gondolok, mi lenne, ha megölelném, és majd kiderül, jobban érzem-e magam tőle vagy sem. Ha nem nagyon jön az alkotás dolog, akkor elkezdem csinálni, eltelik egy óra, homályosabbá válik a külvilág, és egyre jobban beszippant az, amit csinálok. Egy idő után azt érzem, már élvezem is, amit csinálok. Az elején be kell rúgni az ajtót, be kell menni abba a világba, ahova vágyódunk. Eztán lesz, ami lesz.

II.

A vers:

Most múlik pontosan

Kilégzés

2005.

most múlik pontosan
engedem hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem

látom hogy elsuhan felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót csőrében szalmaszál
magamat ringatom
míg ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován
egy táltos szív remeg a konyhakésben
talpam alatt sár és ingovány

azóta szüntelen
őt látom mindenhol
meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak
fényében tündököl

egy indián lidérc kísért itt bennem
szemhéjain rozsdás szemfedő
a tükrökön túl fenn a fellegekben
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

http://quimby.hu/?p=lemez&id=15#5

III.

Számomra mit is mondanak Kiss Tibor sorai... csak a megsejtés szintjén...

Dal a szerelemről.

Nem a kedvesről, nem egy férfi vágyai, gyötrelmei a nőről, nem.

Dal a szerelemről.

A szerelem múlásának óráiról.

Egy férfi szerelmének, a közfelfogás szerint, embernek illene lennie. Mondjuk nőnek. A versből kiderül, hogy a szerelem tárgya lehet egy tényleges tárgy vagy fogalom is.

Ez a vers a szerelem elmúlás szintézise. Költői szimbólumokkal lefestett emberállapot leírás, gyönyörű képekkel megragadott tudatállapot-lenyomat.

A szerelemmúlás tudatállapotának Tibi bonyolultságú rögzítése.

A közvetlen szerelem utáni érzésegyüttes pontosan ilyen, amilyennek a festő, dalszövegíró, költő Kiss Tibi itt szavakba formázza.

A szerelem tárgya bármi lehet. A szerelem egy ember-tárgy viszonymeghatározás: miként viszonyul az ember a tárgyhoz. Ha szerelmesen, akkor az emberi tudat pontosan a versben leírtak szerint módosul.

A szerelem tárgya e versben a folyékony torz tükör, esetleg alkohol, egy drog. Mivel a költő szerelmes volt, életminőségét e tárgy élettani, biológiai, neurotranszmitteri, agyhormon-háztartásbeli arroganciája határozta meg.

Dal a múló szerelemről, vagyis dal az elvágyó odaköttetésről. A függőségről. A függésből való kimozdulásról.

Minden szerelem ilyen. Azt mutatja, hogy így a jó, a „szerelem” mondja: gyere, gyere, velem találod meg magad a vágyott teljességedben. Minden szerelem a jót, a tutit ígéri. De minden szerelem átalakul, elég. Kérdés, vele ég-e hordozója.

Tibinek sikerült e szerelmétől megszabadulnia. Remélem, hogy ma már (csak) szereti az "szerelmét".

Ez a mai riportokból így látszik nekem.

IV.

Egy pszicho-elemzés próbálkozás

most múlik pontosan_________________________A szerelem múlásának...
engedem hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen___ … részben tudatos folyamata játszódik,
nem vagy itt jó helyen ________________________elhatárolódás,
nem vagy való nekem ________________________értékítélet.
villámlik mennydörög _______________________ A változás szenvedéssel jár.
ez tényleg szerelem__________________________ A történés meghatározása.

A folyamat költői kifejtése:

látom hogy elsuhan felettem egy madár ____________az alany és a tárgy szétválik
tátongó szívében szögesdrót csőrében szalmaszál ___a tárgyról való látomás
magamat ringatom
míg ő landol egy almafán ________________________a madár, az „ő” a szerelem tárgya:
az Isten kertjében ______________________________ az alkohol(izmus), a drog
almabort inhalál

vágtatnék tovább veled az éjben __________________tudatosul: ha kitart szerelme mellett...
az álmok foltos indián lován
egy táltos szív remeg a konyhakésben
talpam alatt sár és ingovány___________________ … a mocsok és bizonytalanság várja.

azóta szüntelen ________________________________a deficit érzése ...
őt látom mindenhol
meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol ____________________________ … pokoli.
szilánkos mennyország ________________________ vívódás a fent és lent között...
folyékony torz tükör __________________________ de halványan tudatosul:
szentjánosbogarak ___________________________ a liquid matéria bár tündöklően, de
fényében tündököl ____________________________negatívan módosítja az ént.

egy indián lidérc kísért itt bennem ______________ ott sejlik a visszaesés lehetősége...
szemhéjain rozsdás szemfedő
a tükrökön túl fenn a fellegekben
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő__ … az elbűvölő, újabb szerelem.






Mi a Te véleményed?