Három hölgy ismerősöm
a vetítés után elsőként azt jegyezte meg, hogy DiCaprio bizony
nem jó választás Gatsby szerepére. DiCaprio nem Gatsby –
mondták egyhangúlag.
Tegnap este három dében
hullott a szerpentin a mozivászon felett a Nagy Gatsby bemutatóján.
A látvány magával ragadó, bár a giccs, mint műfaji meghatározás
többször is elhagyta beszélgető partnereim száját. Azóta mini
közvéleményt kutattam férfi ismerőseim között, meglepetésemre
ők egyhangúlag jónak tartják a címszereplő színész
választást.
Vajon mi lehet, ami a női
beszélgető partnereimet idegesíti és a pasikat meg nem. Én is a
pasikkal értettem egyet, szerintem is DiCaprio jó Gatsby-re. Igaz, előbb a színész játékával ismertem meg a fitzgeraldi
karaktert, a regényben később megismert Gatsby számomra a moziban
hitelesnek tűnt.
Sokat gondolkodtam, mi
lehet az, ami a női és a férfi megközelítést ilyen mértékben és
ennyire azonosan befolyásolja? Mindenki elismerte, DiCaprio jó
színész, jól alakítja a figurát, de a nők kiemelték, hogy a
regénybeli karakter nem a DiCaprio nyújtotta férfialak.
Mit is várnak a nők –
kérdeztem magamtól. Szerintem azt, hogy Gatsby egy jó pasi. Én
azt hiszem, hogy hölgy ismerőseim itt sétáltak be a rendező
csapdájába. Gatsby egy szép pasi, megjelenése megnyerő, elegáns,
mosolya csodálatos, csak éppen a legfontosabb hiányzik belőle. A
férfiasság. Az erotikus kisugárzás. Amit egy nő a derekában
borzongva érez. Nekünk pasiknak meg talán azért tetszik ez a Gatsby mert nem érezzük konkurrenciának.
Gatsby-t nem érinti meg
Eros szelleme. Hiányzó erotikus mélységeit birtoklással akarja
kompenzálni, amibe végül is belebukik. Nem elégszik meg az
öleléssel, szerelme csókjaival, ragaszkodik ahhoz, hogy Daisy
megmondja férjének, hogy férjét sohasem szerette.
Gondoljuk egy kicsit
tovább...
DiCaprio pont azért
hiteles nekem, mert hiányos. Talán hölgy ismerőseim azt a férfi
képet kérik számon a rendezőtől, amit ők maguk vágynak egy
igazi férfitől. Rávetítik igényeiket a karakterre és amikor a
visszatükröződésben csalódnak, kimondják az ítéletüket:
rossz a színész választás. Igen, igazuk van: ahhoz képest, amit
elvártak, valóban rossz a választás. De kérdés, mit akart az
író és a rendező a karakterrel elmondani?
Számomra Gatsby sorsa
szimbólum értékű. Gatsby csillogása, külsősége elkápráztat,
de belső értékei alapvetően hiányosak. Életútja is ezt
bizonyítja.
A szegénységben
felnövekvő kisgyerek szüleit kiveti szívéből: Isten fiának
tartva magát 15 évesen otthagyja a szülői házat. Fiatal
felnőttként szerelmes lesz Daisybe és első szerelme csókja az
istengyereket leszállítja a földre. Az első világháború
elválasztja a szerelmeseket. Ez a szerelem és az azt követő
szerelem sóvárgás minden lépését meghatározza. S amikor az
időközben máshoz férjhez ment szerelmét ismét magához
ölelheti, ezzel nem elégszik meg. Birtokolni akarja és követeli a
nőtől, mondja ki, hogy férjét sohasem szerette. Tehát nem a
válást követeli Gatsby, hanem egy olyan mondat kimondását, ami
egyértelműsítené az elvesztett kedves érzelmeinek teljességgel
való birtoklását. 32 évesen, a volt istengyerek szívébe golyó
fúródik. Az író véleménye egyértelmű e sors tragikus
voltáról.
Gatsby az amerikai álom
megtestesítője. A vagyon, a birtoklás révén való, a boldogságot
biztosító felemelkedés illúziójának hordozója. A Gatsbyt
alakító színész csakis “rossz” lehet, mint pasi. A hiányt
kell reprezentálnia. És ezt DiCaprio alakítása hitelesen hozza.