Az élet háromszögei

Véletlen?

Ken Wilber egyik alapvetésével foglalkozunk Daubner Béla integrál csoportjában, a négy kvadráns modellel. Miközben együtt gondolkodunk én olvasgatok, veszek könyveket. Két könyv is az éjjeli szekrényemen landolt az utóbbi időben: Daniel Siegel Mindsight – Elmetudatosság és Swámi Ráma: A bölcsesség könyve című kötetei. Általában így válogatok: egyet nyugatról, egyet keletről. Ha kezembe kerül egy könyv a pszichológia témaköreiből, akkor igyekszem utána egy másikat a spiritualitás vagy a misztika szerzőitől választani. Most is így tettem. És meglepődtem.

Siegel kötete lenyűgözött. A könyvről részletesen majd máskor. Van az elején benne pár ábra, amelyek segítségével a szerző elmondja a legfontosabbakat, azokat az alapgondolatokat, amik végigvonulnak a könyvön, amiket az olvasónak jó előre tisztán látnia a továbbiak helyes értelmezéséhez. Az egyik ábra egy háromszög.

Siegel szerint a jóllét három alapvető aspektusa: az elme, az agy, és a kapcsolatok.

A szerző azt tanítja könyvében, hogy e három kategória kiegyensúlyozottsága, harmóniája biztosítja életünk egészséges minőségét. „Arra huzalozva jövünk a világra, hogy kapcsolatokat teremtsünk egymással, és az agyunk későbbi neurális formálódása, amely énérzésünk alapját képezi, a csecsemő és gondviselője közötti meghitt interakciókra épül”. E mondatban – ami arról szól, hogy miként indulunk - ott van mindhárom kategória: a kapcsolat, az agy (neurális formálódása), és az elme munkája, az énérzés is. Siegel azt tanítja, hogy bármelyik életszakaszt, élethelyzetet vizsgáljuk, vagy megélését módosítani szándékozzuk, azt mindig e három kategória mentén egyszerre kell megtennünk.

Ha a háromszög bármelyik csúcsa túlhangsúlyozottá válik, vagy elszakad szomszédjától, sérül az egyensúly, megszűnik a harmónia. Siegel alapján így értelmeztem:

Ebből következik a terápia, a helyreállítás módja: az egyensúlyt vissza kell állítani, úgy is mondhatjuk, hogy az elszakadó részt integrálni kell a harmóniába. Az elmetudatosság is ezt szolgálja: az agy és az elme harmonizációját, aminek egyik új módja a tudatos jelenlét gyakorlása, a mindfulness.

Siegel a 2010-ben írt könyvében egy sor érdekes fogalmat használ és magyaráz el, ezekből csak néhány: önreflexió, újrakapcsolódás, neuroplaszticitás, reziliencia, implicit és explicit emlékezet stb. Majd a szerző levonja következtetését: Az integráció szemszögéből „teljesebb képet kaphatunk a jóllét háromszögéről, az elme, az agy és a kapcsolatok rendszeréről, továbbá a komplexitás és az integráció alapelveinek alkalmazásával megteremthetjük az egészség állapotát életünk e három aspektusán belül”.

Elolvastam az Elmetudatosságot. Nagy élmény volt megismerni a pszichoterapeuta Daniel Siegelt. Tanításai és esetleírásai megismerése közben megelevenedtek a terapeuta-író és kliense a szobámban. Olyan közvetlen és szép a stílusa, hogy egy-egy történet olvasása közben meg is hatódtam. Sorra került a következő könyv, Swámi Ráma kötete.

És mit ad a véletlen, Ráma is egy háromszöggel kezdi.

Ráma háromszöge a talpán áll, és szóhasználata kicsit eltérő, én mégis azt gondolom, hogy e két filozófia egy és ugyanazt a bölcseletet írja le. „Az élet nem lehetséges ezen aspektusok harmonikus együttműködése nélkül” - írja Ráma. Az ő belső lénye megfelel Siegel elme fogalmának, a természet és a test megfelel az agy fogalmához, a gyakorlati élet kifejezés pedig hasonló a kapcsolatokhoz. Természetesen e fogalmakat tágan kell értelmezni. Ráma 1972-ben így kezdi a bölcsesség könyvét: „Alapvető jelentőségű [az ember] számára, hogy megtanulja, hogyan tarthatja fenn a harmóniát belső lénye, a világban való tevékeny élete és a fizikai testét fenntartó természeti erők között”.

Nézzük mit tanít az integrál elmélet filozófusa, Ken Wilber négy kvadráns modelljében (amivel éppen Daubner Béla integrál csoportjában foglalkozunk). A valóság – így az ember valóságának – megismerése négy egyidejű aspektusból történhet meg teljességében: a belső és a külső, valamint az egyéni és a közösségi aspektusokból. Ez a négy jellemző négy megismerési módozatot határoz meg: ismerjük meg [az embert] az egyéni belső alapján, az egyéni külső alapján emellett és egyidejűleg ismerjük meg [az embert] a közösségben belső történéseink és a közösségi külső megnyilvánulásaik alapján. A hangsúly az egyidejűségen van. A megismerés négy aspektusának harmonizálni kell, nem tolódhat el egyik módozat felé sem.

Ken Wilber

Wilber azt is tanítja, hogy minden érző lény – így az ember is – e négy dimenzió mentén nyilvánul meg. E négy dimenzió harmóniája, egyensúlyának mértéke írja le a lény, az ember valóságát. És itt megérkeztünk Siegel és Ráma filozófiájához. Wilber a kapcsolatok, a gyakorlati élet megközelítéseket ketté bonja: belső és külső aspektusra. Bár Siegel, az amerikai terapeuta és Szvámi Ráma, a keletről jött tanító ezt nem teszi meg, a három gondolatmenet egy és ugyanazt fogalmazza meg: Wilber egyéni belső aspektusa, Szvámi Ráma belső lény fogalma valamint Dan Siegel elme kifejezése ... ugye nem is kell folytatnom...

Véletlen egybeesések? Azt gondolom, hogy nem azok.

Az élet háromszögei, vagy négyszöge az integráció fontosságát hangsúlyozza. Az integrációhoz, ami messze nem azonos a matematikai összegzéssel, vagyis az összekapcsolódáshoz fejlődésünk során sok-sok elkülönültséget kell megélnünk, amely mentén kialakítjuk saját énünket, hogy lehetőleg még ebben az életünkben megérkezzünk az azonosság és az önazonosság érzetébe, az emberiség integrált együttesének jelenlétébe.

 * * * * *

Mindkét kötet gondozója az Ursus Libris Könyvkiadó.

A kis Tomika alkotóiról

Egyszerűen, már a racionális logika szintjén sem tudom elképzelni, hogy az életem kizárólag két anyag egyesüléséből származzon.

Ha itt és most van lelkem, akkor ennek az anyagtalan léleknek is abból a két, számomra ősanyagból kellene származnia. Ha van elmém, akkor annak is abból a két ősanyagból kellene származnia. Nem tudom elképzelni. Nem lehetetlen, de ma nem tudom elképzelni.

Az elmém, a lelkem, a temperamentumom eredete ma számomra sokkal könnyebben felfogható, ha nem csak az anyagból, hanem ahogy az anyagiból, úgy a lelkiből és a szellemiből is származik. úgy gondolom, hogy az őspillanatban nem csak a két ivarsejt egyesül, hanem egy sor más, nem anyagi dolog is beleteszi magát a kis Tomiba. Azt nem tudom, hogy a folyamat hogyan zajlik, honnan tudják az alkotók, hogy éppen az alkotás pillanata van, és ott van „dolguk”. Talán pár (ezer) év múlva lesz majd válasz...

Kik az alkotók és mik ezek az alkotóelemek? Én ma így látom ezt a pillanatot:

Beleteszi a „+” jellel jelölt, éppen megfoganó kis Tomiba magát: az anyagi, a lelki és a szellemi.
(A lélek szó az ábrán az egyéni lelket és nem az abszolút Lelket jelöli)

Majdnem biztos, hogy ez a felosztás is önkényes, és csak a szemléltetést könnyíti meg, de azt gondolom, hogy a lényeg így áttekinthetőbbé válik. A világot szemléletileg – és nem struktúra szerint – felosztom formavilágra és forma nélküli világra. A formavilágot is kettéosztom: materiális és immateriális világra.

A kis Tomi kap az induláskor energiát és információt a következő megjelenésekben:

a materiális formavilágból anyagként: az anya és az apa ivarsejtje formájában. A genetikai örökítő anyag, a DNS. Tele információval és van benne energia is. Fogalmam sincs mennyi, de van.

Az immateriális formavilágból a lélek három rétegéből: a kollektív lélekből, az akasa mezőből származó információt, a családi lélekből a felmenők, transzgenerációs információit, és az egyéni lélekből a karmikus, előző életek információit. Azt gondolom, hogy a lelki alkotórész is telis-tele van információval és ezek a mezők energiatárolóként is működnek.

A forma nélküli világ szellemi hozadéka még rejtélyesebb. Csak energiával lehet leírni. Lényege, hogy nincs információtartalma. Csakis energiája van ennek az alkotóelemnek. Szerintem mindenki egységnyit kap ebből az alapelemből és ez az indulási elem a Szeretet nevű univerzális energia-hologram egy szelete.

A Szeretet hologramja

Leírom, hogyan működik a szeretethologram. Az analógia Gábor Dénes hologramja. Ha egy hologram képből letörünk egy darabot, annak a kis darabnak és az eredeti darabnak az információtartalma megegyezik. Tehát ha még egyet letörünk, annak is ugyanannyi lesz az információ tartalma. Ha egy festményből levágok egy darabot, az az eredetiben hiányt eredményez és így információvesztés lép fel. A hologramnál ez a hiány nem lép fel.

Én azt gondolom – bár ez lehetetlennek tűnhet –, hogy a fogantatáskor ez a folyamat megy végbe a Szeretettel is. Van egy univerzum méretű Szeretet és abból tör le az alkotó egy darabot minden létrejövő kis Tominak. Az univerzum Szeretete és az egyén szeretete a letörés miatt nem változik meg. Ahogy a nagy hologram információ értéke egyenlő a hologramból letört holograméval, úgy az univerzum Szeretete is egyenlő az abból leválasztott, és a megfoganó kis Tomiba befektetett szeretettel.

Ez a szeretet, a jó, az isteni alkotóelem, a kis Tomika szellemi alkotórésze. Úgy tűnik, hogy ez a személyiség magja. Talán ez az Önvaló. Az anyagi alkotó elem szükséges a testi megjelenéshez, a lelki energia és információ szükséges az egyedi megjelenéshez, a szellemi alkotóelem pedig a kapcsolódás alapkelléke.  Ezek szerint az őspillanatban olyan összehangolt munka zajlik, amiről ma nagyon keveset ismerünk. Csak feltételezem, hogy ami ott és akkor történik, az a teremtő csoda.

Minden, ami ezután történik, az már a nagy út része. Már a fogantatás őspillanata utáni első pillanat is rizikós. A rizikó faktorokról egyre többet tár fel a megfigyelő tudomány. Kromoszómahibák, méhen kívüli terhesség, be nem ágyazódás... csak egy pár példa az első percek rizikóiból. Ahogy telik az idő, úgy válik egyre érzékenyebbé az út. Például a szülésről, vagy a korai fejlődésről – mennyi újat tudunk már ezekről a folyamatokról!

Tehát a fejlődés során az induló információ és energia folyamatosan bővül. Ezek részben a testbe zártan fejtik ki hatásukat.

InForma

A test forma. Az energia formába öntése az InForma. A formajellemzők összessége az InFormáció. (In = -ban, -ben), InForma, jelentése: a formában benne van. Tehát minden formának vannak jellemzői, a külső jellemző az információ. A forma akkor válik élővé, ha jellemzi egy energia is.

Egy információ alacsony energián nem túl mobilis, nem túl romboló, vagy nem túl építő jellegű. Egy formát tehát két jellemző ír le: az energia szintje (másképpen a rezgés) és az információ tartalom. László Ervin úgy fogalmazott, anyag márpedig nincsen: csak energia és információ. Tökéletesen egyetértek vele. Ilyen értelemben a kis Tomi indulásakor is két dologból állott össze: információból és energiából.

Ezeket több helyről kaptam: anyutól apámtól, nagyszüleimtől, azok felmenőiktől, a magyaroktól, a zsidóktól, a világ összes élő és valaha élt emberétől, lényétől, rezgésekkel bíró formáitól, az univerzumtól, istentől.

Az egóról

Elsősorban védelmi és működést biztosító eszköz. Ha bizonyos korban gyenge, baj van. Fejlődése szükségszerű, de általában akadozik. Az ego fejlődését Jane Leovinger és Suzan Cook-Geruter jól leírta. Az egó telis-tele van folyamatosan változó információval és energiával.

A szeretet az energia és az információ függvényében

Ha egy információ-energia koordináta rendszerben ábrázolunk különféle olyan emberi formákat, amik érzelmekkel is kapcsolatosak, akkor feltételezésem szerint egy ilyen képet kapunk:

A szeretet információ tartalma nulla. Energia tartalma egységnyi. Ez alacsony energiaállapot, és nagyon stabil. Minden más forma az ábrán magasabb vagy alacsonyabb energia pozíciójú. Egy rendszerben, mint például egy emberben több ilyen forma is él egy időben. Ha ezek többé-kevésbé egyensúlyban vannak, akkor nagy baj nincsen. Ha a rendszerelbillenés a szeretet feletti energiákkal megy végbe, akkor nincs baj, csak robusztus megjelenés. A szeretet egységnyi energiaszintjénél kisebb energiájú formákat én vákuum formáknak tartom, kifejezetten veszélyesek, mert energiavámpírokként jelennek meg.

Minden forma a térképen egységnyi energiára tör. Ha ez nem olyan könnyen sikerül, először egyensúlyra törekszik. Ezt azt jelenti, hogy fix hely nincs! Minden mozog. Talán egyetlen kívétel az ábra szeretet pontja. Egy forma vagy úgy teszi, hogy keres magának egy kiegyenlítő polaritást és így labilisan, de úgy ahogy tartja magát, vagy a szeretet egységnyi energiájú állapota felé halad.

***

A kis Tomi él, küzd, változik. Egy soha be nem fejeződő folyamat alkotó része.

(2014)

Szellemről és Lélekről

Ezt a címet 250 évvel ezelőtt le sem írhatták volna. Miért? Mert nem volt még szellem szavunk.

I. Szellet - Szellem

A magyar nyelv történetében a szellem szó – etimológusaink szerint – Kölcsey Ferenc érdeme. A szót a nyelvújítók vezették be 1808-ban a szellet alak helyett. Története így nyelvünkben sokkal rövidebb múltra tekinthet vissza, mint más nyelvekben. Használata enyhén szólva is vitatott.

Számos nyelvben külön-külön szó szolgál az Isten Lelkének és az ember lelkének kifejezésére: a héber rúach és nefes, a görög pneuma és psyche, a latin spiritus és anima, a német Geist és Seele, az angol spirit és soul stb.

Az 1466-os Huszita Bibliából ismert szellet forma volt az első ránk maradt megoldási kísérlet arra, hogy az Újszövetség görög pneuma szavát hogyan lehetne magyarul hűen visszaadni. A pneuma jelentése lélegzet, lehelet, szellő, szél.

A Huszita Biblia Szent Szellet kifejezése (görögül pneuma hagion – πνεῦμα ἅγιον) akkoriban nagy vihart kavart. A hivatalos egyház a fordítással kapcsolatban – Szalkay Balázs, ferences rendfőnök krónikája szerint – a következő álláspontra helyezkedett:

„Akkoron két deák ember ugyanazon Kamenec városából, tudniillik Tamás és Bálint némely eszelős emberekkel és asszonyállatokkal összebeszélvén, éjnek idején megszöktek és Moldvába mentek, hol amaz két pap a mondott eretnekséget tovább terjesztvén mind a két szövetség írásait magyar nyelvre fordították. Mennyi és mekkora eretnekség vagyon ebben, amit én is olvastam, ezt világi ember sem számlálhatja... mivelhogy ezt a szólást is Spiritus Sanctus, így fordították: Szent Szellet” (4)

Bár a szellet szót még megtaláljuk a XV. században keletkezhetett Apor kódexben (139. zsoltár), mind a szellet, mind a szellem szavak használata az eretneknek kikiáltott husziták üldöztetésével a nagyobb felekezetek magyar Biblia fordításaiból hosszú időre eltűnt.

Magyar keresztény körökben a Lélek és a Szellem szavaink használata még ma is vízválasztó jelentőségű. Érdekes tény, hogy ez a nehézség kizárólag minket, magyarokat jellemez.

II. Egy másik bibliai vers

A görög nyelven íródott Újszövetségben Pál apostolnak a Korintuszbeliekhez írt első levelében a két különböző szó (psyché és pneuma) egy mondatban szerepel (1. Kor 15:45).

οὕτως καὶ γέγραπται Ἐγένετο ὁ πρῶτος ἄνθρωπος Ἀδὰμ εἰς ψυχὴν ζῶσαν· ὁ ἔσχατος Ἀδὰμ εἰς πνεῦμα ζωοποιοῦν.

Ez a helyzet ma is komoly fejtörést okoz a magyar fordítóknak. Nézzünk egy kis fordítástörténetet.
A Károli Biblia 1852-es kőszegi kiadásában ez olvasható (kiemelések tőlem):

„Mert úgy írattatott meg: Teremtetett az első ember Ádám élő álattá; az utolsó Ádám pedig elevenítő lélekké.” (6)

A sok revízión átesett Károli Biblia 1908-as kiadása ezen helyen – követve az eredeti görög szóhasználatot – felvállalja a szellem szót:

„Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”

A nagy egyházakban ma használt fordítás reviziók azonban újra kerülik a Szellem szót. Magyar Bibliatársulat fordítása (1990) a psyché szót lény szóval, a pneuma szót nagy kezdőbetűvel írt Lélek szóval adja vissza:

„Így is van megírva: "Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.”

III. Egy kis oknyomozás

A Biblia szerint az ember két részből áll, s így lelke és teste van (dichotomikus felfogás), vagy három részből áll: lélekből, szellemből és testből (trichotomikus felfogás). A 870-es 4. konstantinápolyi zsinat többek közt dogmaként rögzíti, hogy az ember kizárólag két részből áll. Aki ezen a teológiai alapon áll, egészen biztos, hogy az eredeti nyelveken két külön szóval illetett emberi alkotórész (rúach/pneuma és nefes/pszükhé) mindegyikét léleknek fogja fordítani. (1)

Nagy valószínűséggel a probléma ilyen mélyen gyökerezik. Ha az ember teremtése kételemű, lélek és test, akkor a szellemnek nincs helye. Ez esetben a Lélek az isteni minőség.

Csia Lajos református lelkész, magyar bibliafordító vádat emel a kérdésben:

„Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”
(3, 122. o)

A héber, görög és magyar szavak eredete és alkata tehát pontosan megfelel egymásnak. Éppen ez a körülmény még súlyosabb vádat emel azok ellen a teológusok ellen, akik nem „tudják” megtalálni a psükhének és pneumának megfelelő magyar szavakat.”
(3, 183.oldal)

A kisebb egyházakhoz köthető, legújabb fordításokban ismét a Szent Szellem alak szerepel (Patmos Kiadó fordítása vagy a Hit Gyülekezete Bibliája). A vita napjainkban is tovább dúl. Egy gondolat a Váradi-Károli Biblia szerkesztői honlapról:

„Bár felteszem, hogy a teológusok, akik itt Magyarországon erősen ragaszkodnak a „Szentlélek” kifejezéshez, és az egyházi fordításokban nem engedik a szellem szó megjelenését, azok, ha idegen nyelven publikálnak (vagy csak társalognak egy külföldi kollégájukkal), akkor nem „Heilige Seele” vagy „Holy Soul” kifejezéseket használják, lejáratva magukat, hanem a helyes kifejezést alkalmazzák. Csak a magyar népnek szánják ezt a kiváltságot.” (1)

IV. Ken Wilber

Az integrál elmélet amerikai atyja, Ken Wilber munkái angolul íródtak, így Wilber könnyen megkülönböztetheti az Abszolútumhoz köthető Szellemet (Spirit) az emberi lélektől (soul). Wilber magyar fordítói a Szellem szó használata mellett tették le a voksukat (Spirit-In-Action = Működő Szellem).

Wilber Abszolút kategóriája a Szellem. 2016-ban az involúcióról ezt írja:

„A legtöbb hagyomány az alany és a tárgy elválasztottságának vagy dichotómiájának valamilyen formájaként ábrázolja az őseredeti elkerülést. [...] Az őseredeti elkerülés hatására a Szellem folyamatosan “ összehúzza” és “redukálja” önmagát, miközben egyre sűrűbb és kevésbé valós világok felé halad, (keresztény terminológiát használva) a Szellemtől a lélek felé, a lélektől az elme felé, az elmétől a test felé, a testtől az anyag felé (melynek mindegyike a Szellem, ám annak egy egyre leszűkítettebb verziója: a Szellem mint szellem, a Szellem mint lélek, a Szellem mint elme, a Szellem mint test, a Szellem mint anyag. Az egymás utáni elemek rendre kevesebb tudatosságot, éberséget és szeretetet foglalnak magukba” (5)

Wilber több helyen definiálja a Szellem szó értelmét, így könyveiben a szó használata egyértelmű. Alfred North Whiteheadre hivatkozva például ezt írja:

Szellem két aspektusa:
primordiális természet – időtlen, változatlan, az „Üresség” és a

következményi természet – az evolúció eredményeinek összessége.

Máshol a keleti hagyományokra hivatkozva így ír:

nirguna Brahman – tiszta Szellem, az „Üresség” megfelelője és a
szaguna Brahman – minőségekkel, tulajdonságokkal rendelkező Szellem. Ilyen a lét-tudatosság-üdvösség. (5)

Ken Wilber rokon értelmezéssel használja az Erósz, Működő Szellem (5, 172.o.), Isten akarata, Szellem (5, 116.o.) szavakat, kifejezéseket.

V. Saját szóhasználatom

Az Integrálszerelem2 könyvemben az Abszolútumhoz köthető kategóriát – Ken Wilber magyar fordítóit követve – a Szellem szóval jelölöm. A lélek szót – azonosan a psziché alakkal – mindvégig az emberi lélek, az egyéni lélek (Kaczvinszky József kifejezésével) értelmezem. A nagybetűs Lélek szóalakot csak ritkán használom. Ennek oka a melléknévi használat problematikája. A Lélek alak nagy kezdőbetűje jól jelzi a kiemelt isteni, abszolút minőséget, de a lelki, a mondatban kötelezően kisbetűvel írandó melléknévi forma elveszíti az isteni minőség kiemelésének lehetőségét. A hétköznapi ember ma a lelki szót szinte kizárólag emberi minőségében értelmezi, így véleményem szerint a számtalan szóösszetétel, szóképzés (lelkiismeret, lelkiség stb.) és kifejezés (lelki ok, lelki élet, lelki segély stb.) hétköznapi használata mellett nem lenne célszerű a lelki szót az isteni, abszolút értelemhez kötni.

A saját szóhasználatomban a Szellem (a görög pneuma, a latin spiritus, az angol spirit) az Abszolútum, az isteni minőség. A lélek szó pedig az emberi lelket (a görög psyché, a latin anima, az angol soul) jelenti.

Az Integrálszerelem2 könyv honlapja:

www.integralszerelem.hu

***

A témában felhasználtam:

1. https://varadikarolibiblia.blogspot.hu/2016/08/a-szellem-eltunese-magyar-bibliakbol.html
   
2. https://denesotto.hu/2011/04/huszitak-magyar%C2%ADorszagon-a-kereszteny%C2%ADuldozesek-tortenete-14-resz/
   
3. Csia Lajos: Bibliai lélektan, Százszorszép Kiadó 1994.
   
4. A müncheni kódex négy evangéliuma 1466, 8.old., Európa Könyvkiadó 1985.
   
5. Ken Wilber Integrál Meditáció (2016.) 170-171. o., 164. o.
6. https://archive.org/stream/szentbibliaazazi01kr#page/232/mode/2up

5. A megvilágosodás dinamikus meghatározása

A megvilágosodás több ezer éves keleti Nagy Hagyományainak útjai jól ismertek. A megvilágosodott, felébredett ember tulajdonságait gyönyörű leírásokból ismerjük. E meghatározások közös jellemzője egy tudatosság, egy fejlődési út végső szintjének, állomásának pontos leírása. E szint jellemzői egyszeri és statikus meghatározásúak. Több hagyományt tanulmányozva Wilber Daniel P. Brown harvardi pszichológusprofesszorral közösen írt, Transformations of Conscioussness című könyvében megállapítja, hogy a megvilágosodás jellemzői univerzálisak, a különféle hagyományok leírásaiból a végső cél meghatározása azonos mintázatot mutat.

Az integrál elmélet a humán fejlődéshez két utat rendel, a felnövés és a felébredés útját. Mindkét utat, a pszichológiai és a spirituális kibontakozást azonos fontosságúnak tartja, így a megvilágosodás statikus meghatározása átalakul. A Nagy Hagyományok tudatállapot szintekre épülő megvilágosodás meghatározása kibővül a tudatstruktúrák magasabb szintjeinek igényével. Wilber az Integrál Meditáció könyvében ezt írja:

„a megvilágosodás általunk használt új és korszerűsített meghatározása […] egynek lenni a legmagasabb állapottal és a legmagasabb struktúrával, amely a történelem során az adott korban elérhető.”

Ez a meghatározás a megvilágosodást nem csak a tudatállapotok téningezéséhez, a meditációs-kontemplációs gyakorláshoz, hanem az adott korban elérhető legmagasabb tudatstruktúrához is köti. Az új meghatározás lehetőséget ad esetleges újabb, ma mág fel sem tárt struktúrák és újabb tudatállapotok figyelembe vételére. Így ez a meghatározás felhagy a korábbi meghatározás statikusságával és a megvilágosodást a dinamikusan fejlődő, mindenkori legmagasabb tudatossághoz rendeli. Napjainkban ez a nonduális tudatállapot szint és az integrál tudatstruktúra.

Egy szinttel „egynek lenni” azt is jelenti, hogy az előtte lévő szinteket meghaladni és az új szintbe foglalni. Az integrál-nonduális tudatosság tartalmazza az összes 1. emeleti tudatstruktúra elemet és egyikkel sem azonosul, valamint ébersége, tudatossága kiterjed a fizikai, anyagi világra, a szubtilis valóságra, éber a tanú tudatosságra és egyikkel sem azonosul.

* * *

Remélem, hogy sikerült kedvet csinálnom az eredeti könyvek tanulmányozásához. Az Ursus Libris kiadónál magyarul megjelent Intgrál Meditáció kötet nagyon jó összefoglalása a mai integrál modellnek és még hasznos tanácsokkal is ellátja az olvasót. Aki bővebben akar megismerkedni az integrál elmélet mai állásával annak az angol nyelvű Religion of Tomorrow Shambala kiadványt ajánlom.

Elkezdetem saját, Integrálszerelem című könyvem átdolgozását, mert át kell értékelnem pár következtetésemet. Az átdolgozott kötetben az új fogalmakat részletesebben bemutatom és felhasználom a szeretet integrál modelljének bemutatásakor, tervem szerint 2018. tavaszán.

Vége

4. A 2D fejlődés modell új elemei II.

Ken Wilber és Dr Alan Combs egy időben, egymástól függetlenül jutottak arra a következtetésre, hogy a tudat strukturális fejlődése és a tudatállapotok megjelenése két független tudatjellemző. Ez a felismerés szerintem hatalmas jelentőségű. Olyan sok minden következik ebből az egyszerű mondatból, hogy sorra venni sem egyszerű feladat.

Az összefüggést a két alkotóról elnevezett grafikai megjelenés is bemutatja. Egy kétdimenziós rácselrendezés, ahol a függőleges irányban a tudatstruktúrák szintjei (az integrál elmélet Gebser szintelnevezéseit alkalmazza), a vízszintes irányban a tudatállapot szintek, Wilber elnevezéseivel szerepelnek.

A Wilber-Combs mátrix, 2006.

Ahhoz hogy a Wilber-Combs mátrixot kibontsuk, nagyon fontos három tudatjellemzőt világosan megkülönböztetni: a tudatstruktúrát, a tudatállapotot és a tudatállapot szintet.

Az integrál elmélet szerint az embert többféle intelligencia jellemezi. A különféle intelligenciák  (kognitív, erkölcsi, értékrend, hit, szükségletek, pszichoszexuális, pszichoszociális stb.) fejlődési szintekre tagolhatók. A szinteknek saját, a szintre jellemző stabil mintázata, összetétele, struktúrája van. Így a tudatstruktúra részei az intelligenciák, emellett a kompetenciák, a sémák, a hiedelmek, szokások stb. A tudatstruktúrákat olyan rejtett térképeknek is nevezhetjük, amelyekkel értelmezzük a világot és magunkat, amelyek világnézetünket, döntéseinket, cselekedeteinket meghatározzák. Például a dinamikus-holisztikus,  vagy az archaikus-törzsi mintázat egy struktúra. A tudatstruktúrák a tudatba kerülő információ feldolgozás módjait határozzák meg, a hogyan látjuk a világot kérdésre adnak választ.

A tudatállapotok a mit látunk a világból kérdésre adnak választ. A tudat állapotjellemzői a tudatba kerülő információ tárgyi összetételét határozzák meg. A tudatállapotokra az első személyű közvetlen megélt tapasztalások jellemzők. Tudatállapot például az ébrenlét, az álom, az álom nélküli mélyalvás, egy koncert csúcsélménye stb.

A tudatállapotok hozzáférésük szerint lehetnek természetesek és tréningezettek. A természetes tudatállapotoknak úgy tűnik nincs fejlődésük. Az ébrenlét, az álom, a csúcsélmények stb. előfordulása a jelen pillanat jellemzője és ezek a természetes tudatállapotok nem mutatnak fel szinteket. A tudatállapot átmeneti: jön, velünk van egy kicsit és elillan. A tudatállapotok azonban tréningezhetők, és így stabillá tehetők. A tudatállapotokba való belépés, a tudatállapothoz való hozzáférés szabaddá tehető. Ezeket az idők során gyakorlással, meditációs-kontemplációs munkával stabillá tett tudatállapotokat Wilber tudatállapot szinteknek nevezi. A tudatállapot szinteken át vezető fejlődési út a felébredés útja.

A Wilber-Combs mátrix a tudatstruktúrák és a tudatállapotok közötti összefüggést ábrázolja. A 2D modell fenti ábrázolásában nem egyértelmű, hogy az alkotók a mátrixban csak a tudatállapotokra vagy a tudatállapot szintekre is gondoltak. Első ránézésre minden struktúra esetén egyaránt lehetséges bármelyik tudatállapot és tudatállapot szint előfordulása.

Legújabb könyvében Wilber két érdekes megjegyzést fűz a mátrix alsó, illetve magasabb struktúráihoz. Megemlíti, hogy bár csúcsélményszerűen minden tudatállapot előfordulhat minden struktúra esetén, de bizonyos stabil tudatállapot szintek megszilárdulása az alsóbb struktúrák esetén kérdésesek, míg a magasabb struktúrák esetén a továbbfejlődés előfeltételei.

A legkorábbi struktúrákkal kapcsolatban, ahol már megszilárdulhatnak a különféle tudatállapot szintek Wilber a The Religion of Tomorrow című 2017-ben megjelent könyvének egyik lábjegyzetében így ír:

"[…] erős és kifejlett szelf-érzés kell ahhoz, hogy a szelf képes legyen átjutni ezeken a nehéz és megterhelő tudatállapot szinteken. A szelf a nagyon korai struktúra szintek esetén még nem olyan erős, hogy megtegye ezt. A szelfnek legalább bíbor mágikus-impulzív szinten kell lennie, hogy megkezdhesse útját a szubtilis tudatállapot szint felé, még inkább a piros mágikus-mitikus szint felel meg ennek a kívánalomnak; legalább borostyánsárga mitikus szinten kell lennie a kauzális tudatállapot szint elérése előtt, vagy még jobb ha a narancs racionális szinten van; legalább zöld plurális, vagy még inkább türkizkék holisztikus szinten kell lennie a valódi nonduális tudatállapotszint eléréséhez."

Amellett, hogy a témában a kutatások még korántsem fejeződtek be, a könyvben a magasan fejlett struktúrákhoz is érdekes kiegészítéseket olvashatunk:

"A magasabb (3. emeleti) tudatstruktúrákhoz egy-egy tudatállapot szintet rendeltem, amelyet az adott struktúrának legkésőbb tudatosítania (tárgyiasítania) kell ahhoz, hogy a fejlődés folytatódhasson. Így Aurobindo „illumined-mind”, (az én indigó „para-elme”) struktúrája biztosan tárgyiasítja a durva fizikai valóságot, a viola „meta-elme” struktúra biztosan tárgyiasítja a szubtilis valóságot, az ultraviola „elmefeletti” struktúra tárgyiasítja a kauzális-tanú valóságot és a fehér vagy tiszta fény „szuperelme” struktúra tárgyiasítja a nonduális valóságot. Sokszor, általában már korábban, az elméleti minimum követelmény szint elérése előtt megtörténnek ezek a tárgyiasítások."

A Wilber-Combs mátrix
a tudatstruktúrákhoz fűzött lábjegyzetek alapján
(saját készítésű ábra) 

A "tárgyiasítás" ez esetben a tudatosulás. Robert Kegan, a Harvard Graduate School of Education fejlődéspszichológiai professzora a fejlődést így jellemezte: "nincs egyszerűbb mód a fejlődés összefoglalására, mint az, hogy egy szint alanya a következő szint alanyának tárgyává lesz". Amikor személyiségfejlődésünkben megszilárdul egy szint (archaikus, mágikus, mitikus, racionális, plurális, integrál stb.), akkor a szint alanyaiként azonosulunk a szintre jellemző világnézettel. E nézet rejtve marad, mintegy "rejtett térképként" határozza meg viselkedésünket, döntéseinket. A szint alanyaiként e rejtett térképeken keresztül látjuk a világot. Amikor személyiségfejlődésünk során egy magasabb szint felé elmozdulunk, a régi szinttől eltávolodunk. Többé nem leszünk a régi szint alanya, henem egyre inkább tárgyként tekintünk régi működésünkre. Az új szinten való berendezkedéskor a régi szint jellemzőit továbbvisszük (az új szint magábafoglalja a régit), de már nem identitásként, azonosulási alapként, hanem meghaladott és tárgyiasult, tárgyként jelen lévő formában.

A Wilber-Combs mátrix fontos kiegészítést, egy "elméleti határoló keretet" kapott. Továbbra is igaz, hogy majdnem mindegyik tudatstruktúra mellett szinte mindegyik tudatállapot előfordulhat, a mátrix elméleti kerete a tudatállapot szintekre fogalmaz meg kitételeket.

A záró fejezet: 5. A megvilágosodás dinamikus meghatározása (Folyt. Köv).

3. A 2D fejlődésmodell új elemei I.

Ken Wilber a tudatfejlődést egy létra modellel írta le. Több, mint száz fejlődés modellt tanulmányozott, és integrál elméletében a tudat fejlődési szintjeit e modellek szintetizálásával határozta meg. Ma azt láthatjuk, hogy a létramodell is nagy fejlődést járt be.

Az első létra 1977-ből, Wilber pszichológiai korszakából származik:

The Sepctrum of Conciousness, 1977.

A második modell egy kör volt:

The Life Cycle, 1982.

A harmadik létra 1986-ból:

Első megjelelenés: Transformations of Conciousness, Chapter 4., Shambal1986.
Magyar megjelenés: Bevezetés a transzperszonális pszichológiába, Ursus Libbris, 2006.

Hasonló modell jelent meg 2000-ben, az Integral Spirituality című kötetben:

Integral Spirituality, 2000.

A negyedik létra 2006-ban fogalmazódott meg, a létra alapvetően átalakult. Megjelent a második dimenzió, a 2D modell, a Wilber-Combs mátrix. A transzperszonális szintek (ideiglenesen) egy szintre zsugorodtak:

Wilber-Combs mátrix, 2006.

A modell fejlődése nem állt meg. Tekintsük át az elmúlt tíz év (2006-tól) eredményeit. Mielőtt rátérnék a második fejlődés dimenzió (a felébredés) bemutatására, az első fejlődés vektor  (a felnövés) változásairól kell szólnom. Az első vektor a pszichológiai kibontakozás vektora, amit eddig a "wilberi létraként" ismertünk meg. Ken Wilber Frederic Laloux A Jövő Szervezetei (Reinventing Organization 2014.) című könyvéhez írt bevezetőben így ír:

„A fejlődéstani kutatások továbbra is azt jelzik – méghozzá egyre nagyobb bizonysággal –, hogy azok a változások, amelyeket az elmúlt negyven-ötven évben a tudat és a kultúra egyetlen fő átalakulásának tekintettünk, valójában két jelentős átalakulást takarnak. E változások egymás után következtek be és különböző névvel is illetik őket: pluralisztikus vagy integrál, individualista vagy autonóm, realtivisztikus vagy rendszerszintű, Zöld vagy Teal. […] A pluralisztikus szint az 1960-as években alakult ki és a posztmodernizmus kezdetét jelezte, a nemrég született integrál szint pedig egy olyan fázis kezdetét jelzi – bármivé is alakuljon a végére –, amely a posztmodernizmust és annak főbb felfogásait meghaladja.”

Tehát az integrál modell tovább bővült. A narancs racionális szint után nem a türkizkék integrál szint következik (Wilber minden szintet egy-egy színnel jelöl), hanem a zöld pluralisztikus. Bár Wilber a bevezetőben nem említi milyen kutatókra gondol, szerintem Graves fejlődéselmélete, Back, Cowen SpirálDinamika modellje, Gebser társadalomfejlődés modellje volt módosító hatással az integrál modellre.

A második nagy módosítás a létra harmadik emeletén történt. Wilber 2006-ban, az Integral Spirituality című könyvében így ír:

„Nagyon megtévesztő volt számunkra, első transzperszonális kutatók számára, hogy miközben ismertük a szintek koncepcióit (Loevinger, Graves, csak a legfontosabbakat említve), tanulmányoztunk olyan elméleteket is, amelyek már keresztkultúrális elemeket is tartalmaztak (például Kohlberg), emellett mi azonos fontosságúként tanulmányoztuk a keleti és nyugati fenomenológiai tradíciókat (Avilai Szent Teréz várkastélyai, Anu és Ati Jóga stb.), ahogy a mai tanulmányokat is, például Daniel P. Brown munkáját a meditatív utak közös elemeiről. És mi egyszerűen fogtuk a nyugat pszichológiai modelljeinek tetejét (ami nagyjából a SpirálDinamika GlobalisNézet, vagy Loevinger integrált egó szintje, vagy a kentaur szint) és fogtuk a 3 vagy 4 főbb meditációs szintet (a durva, szubtilis, kauzális és nonduális szinteket, vagy a kezdet-tisztulás-megvilágítás-egyesítés szinteket) és rátettük ezeket a másik sor tetejére. Így egyszerűen el lehetett jutni Loevinger integrál, kentaur szintjétől a pszichikuson, a szubtilisen, a kauzálison át a nonduális szintig. Bam, bam, bam, bam […] Kelet és Nyugat integrálva! […] Ez volt a kezdet, […] de a probléma szinte azonnal jelentkezett.”

Azt hiszem, ez az idézet magáért beszél. A korrekció 2006-ra kristályosodott ki, ekkor a létra tetejére már nem az említett négy spirituális tudatállapot szint került, hanem Sri Aurobindo négy tudatstruktúrája. Mára kitisztult a kép: a nyugat által feltárt pszichológiai személyiségfejlődés a tudat strukturális kibontakozása, a felnövés útja, míg a tudatállapotokkal való meditációs-kontemplációs munka egy másik fejlődési út, a felébredés útja. A két út egymástól relatíve függetlenül vezet. Szerintem az integrál elmélet egyik fontos kutatási területe a jövőben ez a „relatíve függetlenség” pontosítása lesz.

Integral Spirituality, 2006.

Így néz ki ma a "létra", a tudat struktúrájának fejlődése, a felnövés útja (2017):

Religion of Tomorrow, 2017.

A következő fejezet: A 2D fejlődés modell új elemei II. (Folyt. Köv).

2. A harmadik emelet

A létramodell egy posztmodern elmélet arról, hogy az emberi tudatfejlődés univerzális, mindenkire jellemző szakaszokkal leírható. A magzati kort, a születés körüli időszakot, a csecsemőkort, a korai fejlődés, a kisgyerekkor szakaszait, a serdülőkort, a fiatal felnőttkort, az érett felnőttkort kutatók százai tanulmányozták, és bár a kutatási szempontok eltérőek – van aki az erkölcs, a kogníció, a hit, a szükségletek, az értékrendek fejlődését figyelte meg és fogalmazott meg modelleket – az elméletekben azonosságok figyelhetők meg. A modellek általában 6-8 jól elkülönülő fejlődési szintet különböztetnek meg. A kutatások és elméletek egy része tartalmaz egy olyan szintet is, ami a fejlődés személyiségen túli, transzperszonális jellemzőit írja le. Az integrál elmélet ezt a szintet is tartalmazza, és Clare Graves modellje alapján a személyiségfejlődés 3. emeletének nevezi.

Néhány fejlődésvonal az integrál elméletből
forrás: http://www.integralworld.net/helfrich.html

A modern kor személyiségfejlődési modelljei általában nem részletezik a transzperszonális személyiségfejlődést. Azonban néhány kutató, például Maslow, Cook-Greuter, Graves fontosnak tartották elméletükben megemlíteni: van egy transzperszonális tartomány az emberi fejlődésben, de azt még részletesen nem ismerjük, és e szint kifejtését a későbbi kutatókra bízták. Az 1980-as években az integrál elmélet kidolgozói tovább léptek. A transzpeszonális szinteket főképpen a Nagy Hagyományok (jóga, buddhizmus, szufizmus, keresztény misztika stb.) megfigyelései, tanításai alapján integrálták elméletükbe, így a meditatív-kontemplatív gyakorlások, tudattréningek eredményeit a személyiségfejlődést modellező létra 3. fő szintjével azonosították. Tehát a nyugati pszichológiai fejlődés modelleket és a keleti tudatátalakító, meditatív iskolákat egyesítve egy új, integrált modellt hoztak létre.

A fejlődés harmadik emeletére helyezték a szubtilis élmények (belső látomások, testen kívüli élmények stb.), a szentség élmények (például hang- és fényélmények), a forma nélküli valóság és a nonduális valóság tapasztalásait, és ezzel e tapasztalatokat az elme működésével összhangba hozva a személyiség pszichológiai kibontakozásának csúcsaként definiálták. Nagyra tartották és mélyen tisztelték a keleti hagyományokat, a modern kor szentjeit, a nyugati fejlődésmodelleket is elmélyülten kutatták, és úgy négy évtizeddel ezelőtt az integrál elméletben harmónia állt össze. A transzperszonális tartományban Sri Aurobindo, XX századi indiai filozófus négy tudatszintet írt le, a Mahamudra meditáció tanítása is négy fázist említ a meditatív kibontakozás útján. A modern kor nagy misztikus szerzője, Evelyn Underhill a keresztény misztika elmélyülési útján három váltó pontot, tehát négy szakaszt ír le Misztika című könyvében. Aurobindo elmeszintjei, Underhill szintjei többségében azonosságot mutatott. Az integráció készen állt.

Az elméleti harmónia nem sokáig tartott. Az integrál elmélet alkotói hamar nehéz kérdésekkel találkoztak: valóban azt gondoljátok, hogy ha valakinek olyan spirituális élményei vannak, mint amit például Keresztes Szent János leírásaiból ismerünk, az már végigment Graves 8 fejlődési szintjén vagy Loevinger egófejlődési fázisain? Nehéz helyzetbe kerültek a megvilágosodással kapcsolatban is. Ha a megvilágosodás a nonduális elme szintje - ami az integrál elme után következik - és a tudatfejlődés csúcsa, akkor hogyan lehetséges kétezer, kétezer-hatszáz évvel ezelőtti megvilágosodott, felébredett mesterekről beszélnünk, amikor még az integrál elme a bolygón meg sem jelent?

Ken Wilber és Dr Alan Combs szinte egy időben jutott arra a felismerésre, hogy a humán fejlődés transzperszonális elmeszintjeivel azonosított tudatjellemzők, a durva/fizikai/anyagi, a szubtilis, a kauzális, a tanú, a nonduális tudatjellemzők nem a tudat struktúrái, amilyeneket az összes személyiségfejlődést feltáró modern pszichológiai modell leír (Leovinger egófejlődési, Kohlberg erkölcsi fejlődési, Beck, Cowen SpirálDinamika modellje stb.), hanem a tudat állapotai. A két tudatjellemző összekeveredett. Húsz év elmélyült elemzései, kutató munkája volt szükséges ahhoz, hogy tisztán felismerjék a különbözőséget. A tudatállapotok a Bal Felső kvadráns belső (1. zóna), míg a tudatsruktúrák ugyanennek a kvadránsnak külső (2. zóna) aspektusai. Wilber rájött, hogy tévedés volt a tudatfejlődés strukturális szintjeihez illeszteni a tudatállapotok szintjeit.

Wilber a 2006-ban megjelent Integral Spirituality könyvében így ír ezekről az időkről:

„Kétszeresen is megtévesztett bennünket, hogy a kentaur és a vizió-logika szint felett 3-4-féle magasabb tudatstruktúra van, és ezek a tudatstruktúrák a 3-4-féle magasabb tudatállapothoz nagyon hasonló karakterűnek tűntek, szinte lehetetlen volt azokat megkülönböztetni. Bár minden adat, tény ott volt az orrunk előtt, az egybeesés miatt a Wilber-Combs mátrixot nagyon nehezen vettük észre.”

Néha valóban zavarba ejtően hasonlóak a különböző modellekben leírt tudatjellemzők. Ha csak a végeredményt tanulmányozzuk, akkor a struktúrák és az állapotok könnyen összekeverhetők. Például Cook-Greuter egófejlődés modelljének kilencedik szintje a konstruktum tudatos ego. Ezen a magasan fejlett szinten az egyén rájön, hogy egója egy konstruktum, realizálja egója tulajdonságait. A tudat ezen a fejlettségi szinten képessé válik az egóra tárgyként nézni. Ránéz ahelyett hogy keresztül nézne rajta. Ez az eredmény megjelenik a kauzális (oksági) tudatállapot szinten is. A tudatállapotok edzésével elérhető olyan tudatállapot szint, amikor megszűnik az anyagi világgal és a személyiséggel való azonosulás, az egyén képes tanúként tekinteni a fizikai, szenzomotoros valóságra és képes személyiségét is meghaladva tárgyként tekinteni egójára.

Csak az eredmény hasonló, a hozzávezető utak és az úton megszerzett kompetenciák alapvetően különbözőek. Az egyéni egófejlődés konstruktum-tudatossága egy magas komplexitású tudatműködés, a pszichológiai felnövés eredménye. Az egyén tanú tudatossága az anyagi világgal és a személyiséggel való azonosulást meghaladó, megszilárdult tudatállapot szint, amelynek kialakulásához a tudatstruktúráknak – mai ismereteink szerint – nincs köze.

Wilber az integrál pszichológia és integrál spiritualitás terén ma az egyik legfontosabb szempontnak tartja a tudatstruktúrák és a tudatállapotok megkülönböztetését. Mindkét tudat ismérv a BF kvadránshoz tartozik, az ember egyéni-belső jellemzője. A tudatállapotok első személyű, közvetlen, introspektív élmények (1. zóna), míg a tudatstruktúrák harmadik személyű, közvetett úton, kívülről tanulmányozható tudat szerveződések (2. zóna). Összefoglalva: a tudatstruktúra szintek fejlődése egyre komplexebb, egyre bonyolultabb szerveződések, egyre összetettebb relatív valóságok megjelenését jelenti; a tudatállapot szintek fejlődése egyre finomabb, egyre egyszerűbb tárgyakat tartalmazó, a relatív valóságok Abszolút Alapjához vezető utat jelenti.

A következő fejezet: A 2D fejlődésmodell új elemei I. (Folyt. Köv).