Hallgatom a politikai újságírókat.
Így fogalmaznak egy politikai cikkről „ezek abszurd gondolatok...” Nézzük csak...!
Az abszurd szó a Kislexikon szerint
értelmetlen, esztelen, képtelen lehetetlen dolgot, gondolatot
takar. A politikai cikk tehát egy nézőpontból esztelennek,
képtelennek tűnik. Nekem most, a pszichológia vizsgámra készülve,
egy másik szó jutott eszembe: hasítás.
Elmondom, miért.
Amikor egy pszichés mechanizmus a jót
és a rosszat nem tudja egy helyen kezelni, vagyis egy dologról vagy
csak jót vagy csak rosszat tud elképzelni, akkor ezt
a pszichológia ’hasításnak’ hívja. A fejlődéslélektan
képviselői szerint ez egy olyan állapot, amely csecsemő korban
normális. Azonban ha ez a jelenség valakinél bármilyen okból
később is megmarad, akkor őt a pszichológia és a pszichiátria
zavart pszichés működésűnek tartja és a pszichotikus jelzővel
illeti. Vagyis, ha valaki felnőttkorában a világot fekete-fehérben
látja, az hasít, és a személyiségszerkezete pszichotikus
zavarokkal terhelt.
Én ezt a hasító gondolatmenetet
láttam egy politikai cikkben.
A cikkíró azonnali megoldást sürget
a magyar társadalom rosszának leválasztására. Tehát nem a rossz
integrációjáért szól, hanem pont fordítva, a rossz
differenciációja mellett érvel. Nem a rossz ellen uszít, nem a
rossz gyűlöletére sarkall, hanem a rossz azonnali, bárhogyan
történő elkülönítését és megszüntetését követeli.
A hasítást, ezt a pszichés
mechanizmust, Anna Freud énvédő mechanizmusként definiálta,
amely a éretlen elhárító mechanizmusok egyike. Az elhárító
mechanizmusok védik az ént az őt szorongással telítő belső és
külső jelenségekkel szemben. A cikk íróját a mai Magyarországon
működő rossz elviselhetetlen szorongással terheli. Ezt fogalmazza
meg sokadszor. Saját maga védelmében is sürgeti a hasító
megoldást, védekezik a maga tudatszintjén a rossz ellen, működése
így pszichotikus.
A rossztól való végleges
megszabadulásra több példa volt már a történelemben. Azoknak
kigondolóit, irányítóit ma elmebetegnek minősítik. A
pszichotikus megnyilvánulás nem egyszerűen uszít, nem sarkall tudatosan
gyűlöletre. A pszichotikus működésű személy igazsága teljes tudatában szeretem-gyűlölöm
részekre hasítva látja és láttatja a valóságot és ennek
szellemében javasolja megoldásait.
Így a politikai megnyilvánulás egy adott történelmi helyzetben
tragikus kimenetelű is lehet.