A klán törvényei – a szeretet rendjei

A klán törvényei – a szeretet rendjei

(Die Ordnungen der Liebe)

A klán rendezettségének szabályai

1. Ha az emberek akaratukkal, vagy anélkül úgy kerülnek kapcsolatba, hogy életről döntenek, vagyis létről illetve nemlétről hoznak, vagy hozhatnak döntést, egymással jól meghatározható kapcsolatba kerülnek. Akár akarták, akár nem, már egy klánba tartoznak.
   
   
2. A klánban törvények érvényesülnek. Egy jól működő klánban rendezettségnek kell lennie. A klán rendjét a szeretet szabályozza. Ez a szeretet a klánban nem érzelmi állapot, a lét legmélyebb, elnyugodott állapota.
   
   
3. A szeretet rendjét leíró axiómák törvényszerűen hatnak. Aki a rend ellen vét, az felborítja a klán energetikai egyensúlyát, s ezzel a klán ellen vét. Ennek mindig következménye van.
   
   

A szeretet rendje terminus technicus egy lelkészi megközelítés, a klán törvényei pedig a racionális világ felé közvetíti ugyanazt az axiómakészletet. Reálpolitikai ügy ezen szavak használata. A racionális, tudományosabb világ könnyebben elfogadhatja a törvény szót, mint a klerikálisan csengő rend szót, nem is beszélve arról, hogy a pszichológia tudományos berkekben mennyire kerülik a szeretet fogalmát. Spirituális körökben, a transzperszonalitást kutató, szélesebben merítő gondolkodásúak között azonban én a szeret rendje meghatározás mellett tenném le a voksomat.

Ezek a törvények, amik inkább elrendező elvek, szabályok, a klánokat jellemzik, írják le és nem a családállítást. Ha nincs családállítás, ami egy terápiás folyamat, egy csoportfoglakozás, a klánokat jellemző szabályok akkor is vannak, hatásuk érvényesül. A családállítás segít megtalálni a szabálytalanságokat, mivel azok egy része eltagadott, más része nem ismert, esetleg feledésbe merült.

Az első rend

Ahhoz, hogy egy színházi próbán a darab színrevitele érdekében dolgozni lehessen, valamiféle rendnek kell lennie: ott legyenek a helyükön a színészek, időben érkezzen a műszak, a rendező is felkészülten érkezzen.

Ahhoz, hogy egy diák hatékonyan tudjon tanulni otthonában, ott is valamiféle rendnek kell lennie. Benne is, körülötte is. Nem kell túl nagy rend, de nem árt, ha úgy ül neki a feladatoknak, hogy nem ragad a keze a lekvártól, ha az asztalán nem tornyosulnak a játékok dobozai, ha füzetét nem a nyolc másik füzet tetejére próbálja elhelyezni.

Talán az életünk is ilyesmi. Nem árt, ha úgy próbáljuk élni, hogy benne valamiféle rendnek kellene lennie.

Sokféle módon lehet ezt a rendszükségletet megközelíteni és többféle rend is van. Rend a lelkemben, rend a testemen, a testemben, rend a kapcsolataimban. A rend nagyon nehezen megközelíthető fogalom, hiszen roppant viszonylagos kategória.

De egy valami meghatározása egyszerűbbnek tűnik: a rendek közötti prioritás kérdése. Melyik rendnek kell legelőször rendnek lennie, ahhoz, hogy a többi rend is működhessen.

Azt hiszem, erre jött rá a családállítás.

Annak a rendnek kell legelőször, lehetőleg hibátlanul működnie, amelynek leképeződése meghatározza a többi rendet: a szeretet rendjének. A klán (család) dinamika rendjének kell legelőször a helyére kerülnie, vagyis annak, hogy hogyan látjuk azokat, akik az életet adták nekünk és azokat is akiknek mi adtuk az életet. Akik körülöttünk létről vagy nemlétről dönthettek, dönthetnek.

Ha ebben a primer rendben, a szeretet rendjében nincs a helyén mindenki, akkor annak szükségszerű negatív következményei, kihatásai lesznek a többi, az életünk egyéb területein működő rendekben.

Sokan azt gondolják, hogy a családállítás csodaszer. Szerintem nem az. Hiszen nem biztos, hogy ha a szeretet rendje jól működik, az összes felmenő és utód, fontos személy, klántag ismert, az őt megillető helyén kezelt, akkor az ember minden területen jól helyt áll. Nincs kényszerkapcsolat.

De a boldogság elérésének valószínűsége ugrásszerűen megnövekszik.