Véletlen?
Ken Wilber egyik
alapvetésével foglalkozunk Daubner Béla integrál
csoportjában, a négy kvadráns modellel. Miközben együtt
gondolkodunk én olvasgatok, veszek könyveket. Két könyv is az
éjjeli szekrényemen landolt az utóbbi időben: Daniel Siegel
Mindsight – Elmetudatosság és Swámi Ráma: A bölcsesség
könyve című kötetei. Általában így válogatok: egyet
nyugatról, egyet keletről. Ha kezembe kerül egy könyv a
pszichológia témaköreiből, akkor igyekszem utána egy másikat a
spiritualitás vagy a misztika szerzőitől választani. Most is így
tettem. És meglepődtem.
Siegel kötete
lenyűgözött. A könyvről részletesen majd máskor. Van az elején
benne pár ábra, amelyek segítségével a szerző elmondja a
legfontosabbakat, azokat az alapgondolatokat, amik végigvonulnak a
könyvön, amiket az olvasónak jó előre tisztán látnia a
továbbiak helyes értelmezéséhez. Az egyik ábra egy háromszög.
Siegel szerint a jóllét
három alapvető aspektusa: az elme, az agy, és a kapcsolatok.
A szerző azt tanítja könyvében, hogy e három kategória kiegyensúlyozottsága, harmóniája biztosítja életünk egészséges minőségét. „Arra huzalozva jövünk a világra, hogy kapcsolatokat teremtsünk egymással, és az agyunk későbbi neurális formálódása, amely énérzésünk alapját képezi, a csecsemő és gondviselője közötti meghitt interakciókra épül”. E mondatban – ami arról szól, hogy miként indulunk - ott van mindhárom kategória: a kapcsolat, az agy (neurális formálódása), és az elme munkája, az énérzés is. Siegel azt tanítja, hogy bármelyik életszakaszt, élethelyzetet vizsgáljuk, vagy megélését módosítani szándékozzuk, azt mindig e három kategória mentén egyszerre kell megtennünk.
Ha a háromszög bármelyik
csúcsa túlhangsúlyozottá válik, vagy elszakad szomszédjától,
sérül az egyensúly, megszűnik a harmónia. Siegel alapján így értelmeztem:
Ebből következik a
terápia, a helyreállítás módja: az egyensúlyt vissza kell
állítani, úgy is mondhatjuk, hogy az elszakadó részt integrálni
kell a harmóniába. Az elmetudatosság is ezt szolgálja: az agy és
az elme harmonizációját, aminek egyik új módja a tudatos
jelenlét gyakorlása, a mindfulness.
Siegel a 2010-ben írt könyvében egy sor
érdekes fogalmat használ és magyaráz el, ezekből csak néhány:
önreflexió, újrakapcsolódás, neuroplaszticitás, reziliencia,
implicit és explicit emlékezet stb. Majd a szerző levonja
következtetését: Az integráció szemszögéből „teljesebb
képet kaphatunk a jóllét háromszögéről, az elme, az agy és a
kapcsolatok rendszeréről, továbbá a komplexitás és az
integráció alapelveinek alkalmazásával megteremthetjük az
egészség állapotát életünk e három aspektusán belül”.
Elolvastam az
Elmetudatosságot. Nagy élmény volt megismerni a pszichoterapeuta
Daniel Siegelt. Tanításai és esetleírásai megismerése közben
megelevenedtek a terapeuta-író és kliense a szobámban. Olyan
közvetlen és szép a stílusa, hogy egy-egy történet olvasása
közben meg is hatódtam. Sorra került a következő könyv, Swámi
Ráma kötete.
És mit ad a véletlen,
Ráma is egy háromszöggel kezdi.
Ráma háromszöge a
talpán áll, és szóhasználata kicsit eltérő, én mégis azt
gondolom, hogy e két filozófia egy és ugyanazt a bölcseletet írja
le. „Az élet nem lehetséges ezen aspektusok harmonikus
együttműködése nélkül” - írja Ráma. Az ő belső lénye
megfelel Siegel elme fogalmának,
a természet és a test megfelel az agy fogalmához, a
gyakorlati élet kifejezés pedig hasonló a kapcsolatokhoz.
Természetesen e fogalmakat tágan kell értelmezni. Ráma 1972-ben így kezdi
a bölcsesség könyvét: „Alapvető jelentőségű [az ember]
számára, hogy megtanulja, hogyan tarthatja fenn a harmóniát belső
lénye, a világban való tevékeny élete és a fizikai testét
fenntartó természeti erők között”.
Nézzük
mit tanít az integrál elmélet filozófusa, Ken Wilber négy
kvadráns modelljében (amivel éppen Daubner Béla integrál
csoportjában foglalkozunk). A valóság – így az ember
valóságának – megismerése négy egyidejű aspektusból
történhet meg teljességében: a belső
és a külső,
valamint az egyéni és
a közösségi
aspektusokból. Ez a négy jellemző négy megismerési módozatot
határoz meg: ismerjük meg [az embert] az egyéni belső alapján,
az egyéni külső alapján emellett és egyidejűleg ismerjük meg
[az embert] a közösségben belső történéseink és a közösségi
külső megnyilvánulásaik alapján. A hangsúly az egyidejűségen
van. A megismerés négy aspektusának harmonizálni kell, nem
tolódhat el egyik módozat felé sem.
 |
| Ken Wilber |
Wilber
azt is tanítja, hogy minden érző lény – így az ember is – e
négy dimenzió mentén nyilvánul meg. E négy dimenzió harmóniája,
egyensúlyának mértéke írja le a lény, az ember valóságát. És
itt megérkeztünk Siegel és Ráma filozófiájához. Wilber a
kapcsolatok, a
gyakorlati élet
megközelítéseket ketté bonja: belső és külső aspektusra. Bár Siegel, az amerikai terapeuta és Szvámi Ráma, a keletről jött tanító ezt nem teszi
meg, a három gondolatmenet egy és ugyanazt fogalmazza meg: Wilber
egyéni belső aspektusa, Szvámi Ráma
belső lény fogalma valamint Dan Siegel elme kifejezése ... ugye
nem is kell folytatnom...
Véletlen
egybeesések? Azt gondolom, hogy nem azok.
Az
élet háromszögei, vagy négyszöge az integráció fontosságát
hangsúlyozza. Az integrációhoz, ami messze nem azonos a
matematikai összegzéssel, vagyis az összekapcsolódáshoz
fejlődésünk során sok-sok elkülönültséget kell megélnünk,
amely mentén kialakítjuk saját énünket, hogy lehetőleg még
ebben az életünkben megérkezzünk az azonosság és az önazonosság
érzetébe, az emberiség integrált együttesének jelenlétébe.
* * * * *
Mindkét kötet gondozója az Ursus Libris Könyvkiadó.
