Szerelem a Terápiában

és még néhány gondolat ennek kapcsán.

Nézem az HBO sorozatát. András pszichológus (Mácsai Pál) beleszeret Laurába (Marozsán Erika), kliensébe, aki már régebb óta ostromolja. Ezt a fajta beleszeretést a pszichológiában, a pszichoterápiában indulatáttételnek, pontosabban az indulatáttétel egyik fajtájának hívják. Az indulatáttétel a kliens a terápia során kialakuló érzelmi kötődése terapeutájához. Ez az indulat lehet erős pozitív érzelem, ilyenkor hívható a folyamat beleszeretésnek is, de a terápiás kapcsolatban keletkezhet negatív érzelem, megjelenhet düh, harag, kritika is. Az indulatáttétel felbukkanása szinte törvényszerű az ilyen kapcsolatban. A terápiában a kliens korábbi fontos személyhez kötődő érzelmi viszonyulását ismétli meg, teszi át terapeutájára.

Már a pszichoterápia ősatyja, Freud észrevette saját praxisában ezt a folyamatot. 1909-ben egy konferencián beszámolt a páciens irányából kiinduló érzelmi áttételről, bár az orvos lelki viszontáttételéről csak egy évvel később, C.G. Junggal való magánlevelezésében tett említést. A kezdő pszichiáter, C.G. Jung egyik fiatal női páciensével szoros kapcsolatba keveredett és erről levelezett a bécsi mesterrel. Freud itt említette meg a viszontáttétel fogalmát, amiről tudományos körben egy évvel később előadást is tartott. Véleménye szerint a viszontáttétel komoly dolog, kezelése a terapeutának nehéz feladat. Freud leküzdésről szólt, amiből következik, hogy a viszontáttételt a terápia sikerét veszélyeztető jelenségnek tartotta. Nyolc évvel később a magyar Ferenczi Sándor említette meg ismét a fogalmat egy budapesti pszichoanalitikus konferencián. És ő az, aki először beszélt arról, hogy a viszontáttétel talán nem is baj.

Szóbeszédek, levelezések, naplóbejegyzések szerint addigra szinte minden neves analitikusnak volt már komoly szerelmi kapcsolata páciensével. Breuernél Anna O., Freudnál a Dóra-eset, Jungnál Spielrein, Ferenczinél az Elma-ügy szálai bogozták össze a téma kutatásának lehetőségét. Az viszontáttétel kutatásában majd harminc évig nem történt előrehaladás. 1950-es években amikor is D. W. Winnicott, Heinrich Racker és Paula Heimann szinte egy időben publikált cikkei áttörést hoztak. A szerzők a viszontáttétel felszínre hozása, mint a pszichoanalízis technikájának alapvető eleme mellett érveltek, amit Ferenczi harminc évvel korábban már zseniálisan megsejtett.

Érdekes, hogy ezeket az áttételi érzelmeket a terápiában negatív illetve pozitív jelzővel illetik. Én úgy gondolom, hogy a terápia sikeressége szempontjából minden olyan érzelem pozitív, ami nem lehetetleníti el a terápiás folyamatot. A legnagyobb kiborulások is kitűnően kamatoztathatók a gyógyulás szempontjából. A kliens terapeutájába való beleszerelmesedése is csak akkor kezdi ki a terápiás kapcsolatot, ha a terapeuta ezt nem tudja a terápiás cél érdekében kezelni.

Mint az HBO sorozatban is, a terápiás kapcsolatban mindkét félben, így a terapeutában is törvényszerűen megjelennek indulatok, érzelmek. Ezek reakciók egyszerűbb esetben csak kisebb testi jeleket, érzelmi ingadozást mutatnak, bonyolultabb esetben ugyanolyan mély reakciókat tapasztalhat a terapeuta magán, magában, mint a kliensében. A terapeuta abban különbözik a kliensétől, hogy ő ezt a folyamatot jó előre megtanulta az iskolában és egy szupervíziós ülésen saját terapeutájával fel is dolgozhatja. Ha okosan kezeli ezeket az információkat, akkor sokat megtudhat a kliensében zajló vagy lezajlott folyamatokról. És nemkülönben értékes információkat nyerhet önmagáról is.

A szerelmi áttétel akkor jöhet létre, ha a terápiás helyzet erotikussá tételének megvan a lehetősége. Vagyis ha a terápiás páros tagjai a terápiától függetlenül is vonzódnának egymáshoz. Ha ez a feltétel fennáll, akkor az indulatáttétel belobbanthatja a szerelmet. Az erotikus közeledésnek nem kell feltétlen megtörténnie, de a kezeletlenül magára hagyott erotikus energiák belobbanthatják a szerelem különleges érzését. De nem szükségszerű ez a kimenetel. Az erotikus áttétel kezelése a terápiák fontos, szükségszerű velejárója. A szexuális energia megjelenése terápiás helyzetben nem ritka. Tagadása hibás működéshez vezet. Tehát a terápiás térben létrejövő, erős indíttatású, erotikus töltés felvételére képes, pozitív áttételt nevezem terápiás szerelemnek.

A terápiás tér olyan, az emberek által létrehozott speciális tér, amelyben ketten, terapeuta és kliens, vagy a csoportterápiákban többen, kifejezetten azért jönnek össze, hogy lelki tartalmakkal dolgozzanak. Ennek a térnek különleges és szükséges jellemzői vannak: nyugalom, csend, a különféle ingerek kontrollja, szagok, hangok, erős színek, zsúfoltság kerülése, kényelem, székek elhelyezése, mind-mind a terápiás tér fontos kellékei. E térben kifejezetten azért jönnek össze emberek, hogy megnyissák lelki csatornáikat egymásnak. Lelkeik összeérnek és ezzel elindul egy fantasztikus folyamat, ami eredendően gyógyító céllal veszi kezdetét. Az indulatok megjelenése, vagyis az érzelmek felszínre törése szükségszerű. Még ha nem is válnak külsővé, az érzelmek kivetülése mindenképpen megjelenik a terápiás térben. Az indulatok szükségképpen áttevődnek a terápia tagjaira, a terapeutára, a csoportvezetőre, a csoport tagjaira, néha magára a csoport egészére. Ennek a kivetülésnek egyik lehetséges módozata a szerelmi kimenetel.

Minden szerelmi érzés megjelenésének vannak belső és külső feltételei. Az egyik legfontosabb belső feltétel a lelki deficit, és külső a megfelelő tárgy jelenléte. (A tárgy szó itt valós személyt jelent). A terápiás tér energiái a belső feltételt jelentősen dinamizálják, úgy is mondhatnám, hogy a kliensek deficitenergiái e térben mobilizálódnak, a deficitek külvilágtól többé-kevésbé elzárt energiái dinamizálódnak a terápia hatására. Ez kedvező feltételt teremt indulatok, érzelmek megjelenéséhez. Ha egy olyan tárgy (személy) is jelen van a terápiás térben, akire ez az indulat áttehető és ez a pozitív áttétel az akár később megjelenő erotikus energiát is felveheti, akkor létrejön a szerelmi áttétel.

Ez a sorrend fordítottja a hétköznapi életben tapasztalható belobbanásnak. A terápiában a külső jegyek bár nagyon fontosak és viszonylag gyorsan kifejtik hatásukat mégis a belső lelki tartalmak a hétköznapi élet ismerkedéseihez viszonyítva sokkal gyorsabban terítékre kerülnek. A terápiás szerelemi helyzet különleges azért is, mert a lelki deficittől való megszabadulás itt nem teljesen tudattalan folyamat, mivel a kliens maga ment terápiába és valószínű, hogy a segítségkérés okai között a deficitek kialakulása is jelentős mértékben szerepel.

Az áttétel alapú szerelem megjelenése a terápiát alapvetően befolyásolja, a terapeuta általi kezelése nagyon nehéz feladat. Ha a kliens érzelmeire a terapeuta viszont érzelmekkel reagál és kezeletlenül ráengedi azokat a kliensre, akkor belép a viszont áttétel, és kimondhatjuk, a terápia véget ért. Attól a pillanattól számítva, ha meg is marad a kapcsolat, már nem terápiás kapcsolatról van szó, hanem szerelmiről. Ha csak a kliens részéről beszélünk szerelmi áttételről, akkor a terápia megy tovább. Ilyenkor kezelt a viszont áttétel, és ha a terápiában sikerül feldogozni ezt a komplex érzelmi folyamatot, akkor ez kifejezetten erősítheti a gyógyító kimenetel esélyeit.

Az HBO sorozatban ez Andrásnak nem sikerült. Elkezdődött egy szerelmi ciklus. Mindkét fél öngyógyító mechanizmusa helyet követelt. Az öngyógyítás kimenetele most már nem a terápia szűkített keretei között, hanem az élet nagy bonyolultságú terepén zajlik tovább.

Irodalom

Luis J. Martín Cabré: Ferenczi Sándor hozzájárulása a viszontáttétel fogalmához, Thalassa 1999/1

Flaskay Gábor: A viszontáttételről, Pszichoterápia 2006/12 © MentalPort Kft

Őstárgyaink

A tárgy

A pszichológiában tárgynak neveznek minden dolgot, személyt, fantáziát, képzetet, amivel az embernek érzésekkel teli kapcsolata van.

A tárgy megszállása

A tárgyakat szeretjük, utáljuk, haragszunk rájuk, vagy félhetünk is tőlük. Úgy gondolom, hogy életpályánk, fejlődésünk egyik alapfeladata a tárgyak érzelmekkel való felruházásának, a tárgymegszállásnak a kezelése, adott esetben visszavonása. Szeretem a gesztenyepürét, de ki nem állhatom a kémiát. Imádom a nagymamit és a vasárnapi lustálkodást is. Gesztenyepüré, kémia, nagymami, lustálkodás szavak a mondatok tárgyai és pszichológiai értelemben is azok, hiszen érzelmeimmel jellemeztem őket. A saját érzelmeimmel, hiszen biztosan akad olyan is, aki a gesztenyepürét ki nem állhatja.

Az őstárgyaink

Életünket szüleinktől kapjuk. Nem kérjük, kapjuk. Indulásunkról ők döntenek. Érdekes, hogy bár biológiailag csak az anya szül, vagyis csak ő a szülő, mégis a nyelv az apát is teljes jogú szülőnek hívja. A nyelv, mint a hagyomány letéteményese a két őstárgyunkat azonos jogokkal őrizte meg. És ez így van jól. Szüleink életünk meghatározó tárgyai. Őstárgyak. Hozzánk való viszonyuk – hiszen mi is tárgyak vagyunk számukra – alapvetően meghatározzák későbbi sorsunk alakulását. Az őstárgyak későbbi fejlődésünk során is kiemelt szerephez jutnak. Szüleink a csecsemőkortól a párválasztásunkig, sok esetben még azután is, minden életszakaszban sajátos, csak rájuk jellemző módon viszonyulnak (a nem viszonyulásuk is viszonyulás) hozzánk. Így teljesen érthető módon a legősibb és egyben legösszetettebb tárgymegszállásunk szüleink felé irányul.

Az őstárgyak megszállása

Az tárgyakkal való viszonyunkat a tárgykapcsolat elméletek taglalják. E napjainkban is fejlődő pszichológiai elméletek szerzői részletesen kutatják és elemzik tárgykapcsolataink alakulását. Saját életem tanulsága szerint is úgy gondolom, hogy a felnőtt lét alapfeltétele ezen ősi tárgymegszállásaink visszavonása. Szebben fogalmazva úgy gondolom, hogy amíg szüleink, anyánk és apánk nincsen békességben lelkünkben, illetve nyugvóponton szívünkben, addig nem nevezhetjük magunkat érett felnőttnek.

Mi is a nyugvópont?

Mint korábban írtam, tárgyainkat érzelmekkel ruházzuk fel. Édesanyánkat imádjuk, apánktól rettegünk, persze ez lehet fordítva is. Ezek a lelki energiák, amiket az imádom, utálom, haragszom rá szavak reprezentálnak, olyan lelki rendezetlenséget konzerválnak, amire csak ingatag felnőttkor építhető. Mindkét szülő harmonikus szeretete elemi feltétele az egészséges továbbfejlődésnek. E szeretet akkor lehet harmonikus, kiegyensúlyozott, ha tárgymegszállástól mentes. Ez az energia visszavonás, a szülőkről való leválás semmiképpen nem jelent elzárkózást, elkülönülést. Ez ítélkezésmentességet jelent. A szülők érzések nélküli szemlélését jelenti, az érzelmekkel való felruházásuk helyett.

Ha nem imádom, istenítem, ha már nem fáj a hiánya vagy nem indukál dühöt, haragot a fényképe, ha elültek a veszekedések és kezének érintése szívbéli melegséget jelent, ha ott ring akár csak emlék-jelene, szeretetem akkor energiamentes, akkor vontam vissza minden sorsomból rávetített-rávetült energiámat, akkor van jelen sziklaszilárd nyugvópontként az életemben anyám és apám, amely alapra bizton tudom építeni további fejlődésem.

Természetesen ez az energiamentesség idealisztikus állapot, sosem lehet teljes, az energia visszavonása teljességgel nem sikerülhet, mert a szüleinkkel való őskapcsolataink nyoma mindig ott kísér életünk folyamán.

Fontos ezt az életszakaszpontot megélni még a gyerekvállalás előtt. Akinek sikerül, az sokkal nagyobb eséllyel indulhat az amúgy még ezer és ezer másféle buktatóval, nehézséggel tarkított életcsatájába.