József Attila – szerelmi minitanulmány

1936-ban József Attila először szerelmével, majd agresszív fenyegetéseivel kezdte ostromolni analitikusát, Gyömrői Editet. Az év végén Gyömrői átadta a terápiát Bak Róbert pszichiáter-pszichoanalitikusnak, közben rövid időre Eisler Mihály József is kezelte a költőt.

Gyömrői későbbi interjúiban egyértelműen hárítja a József Attilával való találkozás számára inkább kellemetlenségeket hordozó és okozó élményét, visszamenőleg kissé túlhangsúlyozva saját analitikusi semlegességét.

Vezér Erzsébet interjúja Gyömrői Edittel:

„Szerelem: nem volt az szerelem. Hogy mondják magyarul: transference? Átvitel. Átruházás. Az analitikus egy neutrális senki, olyan mint egy ruhafogas, amire az összes meglevő kabátokat ráakasztják. Az összes régi érzéseket az analitikushoz kapcsolják és végigélik. Ezért tudjuk megtanulni, mi történet a beteggel. – A versek, az nem én voltam. Rólam nem tudott semmit. Az érzelem az anyjához kötődő érzésnek az ismétlése volt.”

A szerelem és a szeretet fogalma jól elkülönül József Attila analitikusa, Gyömrői Edit iránt érzett szerelmében. Áhítja a szeretetet miközben szerelmesnek vallja magát. A szerelemmel áhítja a szeretetet. Szereti Editet, olvasható analitikusához írt vereseiből. Ez a szeretet nem egyéb, mint a költő deficit-érzése, illetve annak lehetőségnek érzése, hogy ezt a deficitet, hiány érzetet Edittel meg lehet szüntetni. Edit ezt is teszi, hiszen dolgozik Attila deficitjén, meg akarja szüntetni. Ezt érzi Attila, s mivel tetszik is neki a nő, ezért egyre erősebben lángoló szerelmet érez.

Igen ám, de:

Edit pénzért teszi, megbízásos alapon, szakmailag elkötelezve. Bár sokra tartja kliensét, a terapeuta viszontszerelme nem lép működésbe, hiszen Edit erre nem alkalmas alany, vőlegénye van, gondolom szeretetben él. Attilára ez cseppet sem jellemző, ő dühödten csapkodva követeli Edittől önmaga leszakadt énrészeit, a hiányt, amit édesanyja szeretethiánya jelentett. Követelheti, mert terapeuta Edit azt mondja, nála ott a kulcs ehhez, tehát Attila a csinos, meleg sugárzású nő által hatalmas szerelemre gerjed. De ez nem tart sokáig, haragba, sőt gyűlölködésbe csap át az érzelmi energia, mivel Edittel nem alakulhat ki a szeretetteli együttlét. Azért sem, mert Edit analitikus és mint ilyen eleve levetkőztetve kapja meg kliensét, másodszor meg nincs is abban a deficit helyzetben, hogy szerelmes lehetne bárkibe, akár Attilába.

Egyértelmű a végkifejlet: Edit megszabadul Attilától, Attila lehet, hogy rosszabb passzból folytatja, mint Edit előtt, folytatja, amíg bírja a gyengülést.

***

József Attila Vágó Mártához írt leveléből részlet, 1928. szeptember 28. :

“… az éjjel azt álmodtam, sakktábla vagyok és te vagy a 32 figura, azaz hogy te vagy a sakktábla és én a figura. Már nem tudom kik, milyen hatalmak játszottak velem, de oly erélyesen csapkodtak hozzád, hogy nekem is fájt. Állandóan valami fontos figura-elememet ütötték ki, mindig fogytam, fogytam, de végül a világos figurák megmattolták a sötéteket. Aztán azok a bizonyos hatalmak összeszedtek, kiütött részeimet és a győzteseket meg a legyőzötteket egyként, komplett 32 figuraként aztán visszaraktak beléd. Aztán téged összecsuktak és – katt bekattintottak.”

A 23 éves költő szerelmének írt sorai. Egy álomba kódolt szerelem leírás. Az álom, a szerelem kifejezetten nehezen meghatározható fogalmát, tárgyakkal megszemélyesítve, cselekvéseket segítségül hívva meséli el.

Induljunk ki innen: a szerelem két ember eggyé olvadás szükségesség érzése, amely érzelmet az elszenvedett sérülések okozta hiány hoz létre, illetve táplál. Az álomban: az eggyé olvadás: a “Márta” dobozban az “Attila” figurák, (vagy fordítva – szinte mindegy, hogy az “egyben” ki kicsoda, hiszen már egyek!), a hiány: a figurák, a “bizonyos hatalmak” erélyes csapkodásával előidézett, fájdalommal kísért fogyása, a figurák kiütése. A beteljesült szerelem vágya: amikor helyreáll a teljesség érzete: a kiütött részek visszanyerik helyüket – a “Te”-ben, a dobozukban.