Extázis?

 

Extázis?

A tátongó üresség (szín)háza

Untam, hiába volt érdekes, untam.

Egy idő után az érdekes is unalmassá válik, ha nem kerül bele még valami. Hogy mi az a valami? Elcsépelt szóval: a mondanivaló. A mondani való. Az, amit a színház sajátos eszközeivel (anyag - forma: külsőség, költségvetés, anyagiak, világítás, videó, hang, díszlet, jelmez) át akar adni (szellemi - tartalom: belső, rezgések, gondolatok, könnyek, nevetések, katarzis).

Nem szeretem a performansz világát. Túlságosan is külsődleges, túluralja a forma a tartalmat, megbomlik az egyensúly, a kifejezésmód sokkal jelentősebbé válik a belső tartalomnál. A figyelem felkeltés görcsössé váló vágya nem enged átélni, nem enged közel, nem tudok belevegyülni, együttlélegezni, nem válik a köztünk feszülő idő és tér semmissé: kívülre szorulok. Tarnóczy színházát ilyennek éltem meg, idén másodszor. A Melancholy rooms után az Extázis.

Erősek a színek, csillognak az arcok, harsognak a hangok, a szöveg is durván odatesz, a témák is velősek, van hányás, leszbikus csók, a homoszexuálisok aránya messze felülreprezentált. Minden rendhagyó, egyáltalán a francba a renddel! Illetve majdnem a francba, a kellékeket kérjük ne vigyék ki a díszletből és kérjük, a visszaszámlálás végén foglalják el a helyüket. Azért mégis csak kell valami minimális szabály, mert különben … Kíváncsi vagyok, mikor jutunk el a nézőtér nélküli színházhoz, ahol a színtér és a nézőtér már egy. Vagy már eljutottunk?

Egy idő után a külsődleges érdekességek unalmassá válnak, pontosan úgy kezdek unatkozni a helyemen, mint a szerepek szerinti fiatalok a másik oldalon. Eszembe jut a közel tízezer forintos jegyár, (meghülyültem?), az órámat lesem, a székemen feszengek, nyom a szék, sosem szokott nyomni a Katona széke. Három és fél óra? Ezek direkt akarnak kibaszni velem? Érezzem előbb-utóbb én is pont olyan szarul magam, mint ők? Ez lenne a színházi beleolvasztás célja?

A legrosszabbul akkor éreztem magam, amikor hazajöttem és elolvastam három kritikát, amik szórták a tetszések legjeit. Na bazdmeg, veled van a baj, megöregedtél, ez már generációs probléma. Na de akkor miért tetszett Bodó Viktor és Kaffka Kastélya? Mégiscsak kell valami belső is a külső alá?

2024. január 29.

Egy szívműtét ritkán vizsgált aspektusa

Hiszek az okok-okozatok törvényében. Ha valaminek nincs oka, az véletlen – tartják sokan. Az okot az információ (adatok) szintjén általában ismerjük. Azonban ezek az információ cseppek nem állnak össze helyes értelmezéssé és nem jelenik meg az ok. A helyes értelmezéssé összeállt információ az ok. A véletlen címke is az okok értelmezésének végeredménye. Ha nem értjük egy eseménysor okait, nem vagyunk képesek értelmezni azt helyesen, könnyen kiadjuk a véletlen címkét. E kis eszmefuttatás után előre bocsájtom, én nem értem, hogy mi történt velem 2018. januárjában. Mégsem tartom véletlennek. Okot sejtek a történet mögé, ami nem csak biológiai, szellemi, szociális vagy kulturális, racionális vagy irracionális, ezért a történetemet nem értelmezni, hanem a személyes élményeim alapján elmesélni szeretném.

A második januári péntek délután és este Daubner Béla vezette csoport foglalkozásom volt. Nem dolgoztam aznap. Arra emlékszem, hogy Béla a tudatról beszélt, a tudat tágulásáról. Ez egy régebbi vesszőparipám, vettem a bátorságot és udvariasan, de kérdésemmel úgy érzem, hogy ellentmondtam. – A tudat abszolút, mérete pont, belefér az összes forma. Hogyan lehetséges tágítani a tudatot? – kérdeztem. Úgy emlékszem folytattam is a kérdést: ez a tudattágítás fogalom és módszer, amit a módosult tudatállapotokkal dolgozó terapok előszeretettel használnak, a relatív tudat minősége. Tehát mielőtt tudattágításról beszélnénk, pontosítani kell a tudat abszolút és relatív minőségét. (Úgy tudom, hogy ezt a mahajana tan meg is tette.) Erre a kérdésre nem emlékszem már tisztán – rosszul lettem.

A következő részt az ott maradt társaim elbeszélése alapján írom le. 3 vagy 4 mentős érkezett ki rengeteg cuccal. Több, mint 45 percen keresztül próbáltak stabilizálni, vagyis szállíthatóvá tenni. A 38-as vérnyomás nemcsak kevés a szállításhoz, hanem durva belső állapotokra utalt. Elfolyik a vér valahová, nem lesz belőle vérnyomás. Káromkodtak, nem igen sikerül a dolog. Az egyik meg is jegyezte, mi a f[...]sz van itt? Julit értesítették a csoporttársaim. Miután összecsiholtak egy kis vérnyomást, stabilizáták valamennyire a keringést az időközben odajutott Juli beült a mentőbe és elindultak velem a Honvéd Kórház felé.

Többen is felkészítették Julit. A mentősök válságos állapotot mondtak. A közben előkerült – gondolom ügyeletes – mellkassebész miközben átadta a jegygyűrűmet Julinak azt mondta, hogy a műtét extrán rizikós, 40%-ra tette a sikertelenség valószínűségét.

A Honvéd műtőjében elindult a küzdelem. Juli kérte a dokit, hadd lásson még egyszer. A doki figyelmeztetése nagyon sötét volt, tudta, ez aorta-dissectio. (Az szív fő erének hosszanti repedése) Nem szervezett CT-t, ezzel értékes perceket nyert, viszont tutira kellett mennie. Juli mesélte, hogy rövid időre annyira magamhoz tértem, hogy még hülyéskedni is volt kedvem: – nyugi, megoldjuk édesem. Közben összeállt a team: az altató orvos is csatlakozott. A Honvéd mellkassebészetén világklasszis orvosok dolgoznak. Hét órás küzdelem indult. Kicserélni a tönkrement aorta szakaszt, a megrogyott billentyűt visszavarrni, nyitni-zárni, pakolni.

A műtét alatt a szívet lekapcsolták, a szervezetet külső motorra kötötték. Az életfunkciókat kívülről vezérelték. A testet 20 ⁰C-ra lehűtötték. Az alacsonyabb hőmérsékleten könnyebb a keringéssel bánni. Az agynak ez viszont oxigénhiányos állapot. Valamit valamiért. Gondom, hogy sok hasonló kompromisszumot tartalmaz ez ilyen helyzetkezelés. Ez a tervezett, kézben tartott oxigén hiány később fontos szerepet kap. Reggel fél nyolc: működik az új aorta szakasz! A szivet másodikra sikerült elindítani. Eddig rendben vagyunk. Nem tudom és nem is akarom túl részletesen leírni. Ezután az intenzív örzője következett. 3 és fél nap. Tubusssal a szájban, beszéd kizárva. Julit hatalmas örömmel fogadtam, az oxigén álarcot félretoltam, hogy puszilhassam őt. Ehhez nem kell beszéd, a tubus le van tojva. Ám a a hangomon sokáig ott volt a tubus nyoma.

A negyedik nap úgy döntenek, hogy visszatesznek a mellkassebészetre. Örző, de nem intenzív. És itt következett be az első megdöbbentő elem. Az első éjszaka egy dühkitörés indult el bennem. Csak arra emlékszem, hogy kitépkedtem a csöveket magamból és elindultam, majd összeestem a szoba közepén. Hatalmas ribillió támadt. Azt mesélik az ott dolgozók, hogy kiselőadásokat tartottam a vállalkozásokról, a pénz hatalmáról, egy logó grafikájáról. Az eredmény a pszichiátria pharmakológiai vívmányainak bevonása gyógykezelésembe. Kaptam Rivotrilt, Xanaxot a fene tudja még mit. A fejre zuhanás után elvittek koponya CT-re, nem sértettem-e meg az agyamat. Negatív.

Juli rengeteget látogatott. A fejre esésről és az éjjel történtekről nem tájékoztatták.

Mikor a következő éjjel is felvezettem ezt a viselkedéssort, lekötöztek. Nagyon kemény hanggal nekem jöttek, hibáztattak. Pokoli kínokra emlékszem a lekötés következményeként. Olyan kilátástalan, a könyörgést és az agressziót váltakozva hozó állapotokat még soha nem éltem meg. Nekem ez volt a pokol. Juli a lekötözött férjéhez érkezett reggel. Sokkolta a látvány, mivel ilyet már látott a családi sztoriban. Rákérdezett, – miért? – Mert elesett. – Miért nem szóltak? Nincs válasz. Pedig az egyik nővér elindított egy játszmát előző este Julival, hogy maradjon velem, ameddig csak tud. De nem volt őszinte, nem mondta el, miért e kérés, én meg hazaküldtem Julit. A harmadik éjjelen megígértem, hogy benn maradok az ágyban és így is lett. Nem adtak Rivotrtilt. Elkezdtem gyűjteni a feljelentéshez az adatokat. 

Az aorta műtétnek megdöbbentő mentális mellékhatásait ismerhettem meg. Nappal állandóan ismert hangokat hallottam a folyosóról. Fék Gyurit épp úgy  mint Daubnert, de hallottam Julit is. Sőt sokszor hallottam a saját nevemet is. Nagyon zavaró volt, de tudtam uralkodni a hangokon. Ám délután már a látogatóimmal is zavart voltam, irreális tervekkel álltam elő. Napközben semmiféle prevenció nem történt az éjszakai menet ügyében.

Ötödik nap már tudtam fogni és visszakaptam a telómat. Kicsit nyomoztam a neten a műtétemmel kapcsolatban és a kezembe került egy cikk, ahol részletesen szól a szerző a mellékhatásokról is. Itt kiemeli, hogy a mai motoros szívműtétek, majd az intenzív terápiák utáni első nagy melléktünet nem testi, hanem lelki és ez az agresszív pszichózis. Hoppá. Nagy szerencsém, hogy rátaláltam időben erre a cikkre. Másnap kérdeztem róla a nővéreket, szinte semmit nem tudtak a dologról. Ők sokéves tapasztalatok alapján és a főnöki parancsok alapján cselekszenek. Tanítás ez ügyben nincs. Még akkor is inkább a löttyös indulat vezérelte őket, mintsem valamiféle értelem. Már jól voltam, nem szédültem, nem esett ki minden a kezemből. Szeretetet éreztem és bűntudatom lett feléjük. Kértem Juliékat, hogy hozzanak az éjszakás nővércsapatnak ajándékot. A gyógyulás története nem ért itt véget, de az oxigénhiányos agy pszichózisa lassan megszűnt. A hallucinációk egy hét alatt szinte teljesen eltűntek és értelmet nyert minden részlet.

A zárójelentésből teljesen kimaradt ez a pszicho epizód. A gyógyszerezést is kihagyták. A lázlap fotója megvan. Kaptam Rivotrilt. Érteni vélem, miért maradt ki a lekötözés, a rivotril, stb. Egyszerűen ennek a csapatnak fogalma sincs, mit kezdjen ezzel a mellékhatással. Érzik, hogy valami nincs rendben, kihagyják a témát, de mégis legközelebb is ugyanígy fogják csinálni. Nem tudnak mást.

Ez műtéti mellékhatás, leírása olvasható a neten. A sebészet nem pszichoműhely. Ott kiabálás, harag, nyugtatás és lekötötözés van. Itt tartunk 2018-ban. De ahogy nézem a TV-t, az egészségügyben sokkal nagyobb a baj, mintsem egy lekötözés-téma.

***

Pár napja már felvetődött bennem, hogy az őszi balesetem és a januári aorta repedés között esetleg összefüggés lehet. Amikor pár napja Urai Klárinak (háziorvos-kardiológusom) elmeséltem a térténetemet, első kérdése volt, hogy nem történt-e az elmúlt fél évben valamilyen mellkast érintő mechanikus inzultus. Megemeltem-e magam, ütés, baleset, bármi ilyen. És ma beszéltem Oszvald Péterrel, (első feleségem papája, intenzív főorvos), akinek elmesélve a október 23-i erdei esésemet, és vállkiugrásomat, azt mondta, hogy lehet. Nem bizonyító erejű az igen, de lehet. Lehet, hogy ez a sziklára esés olyan erős behatást jelentett a felső testemnek, hogy megsérült az aorta. Ez az ér egy háromrétegű, vastag cső. Ha a belső réteg megsérül a másik két réteg hónapokig takarja a bajt. – Ha a baleset után elmentem volna röntgenre? – jutott eszembe. – Az semmit sem látott volna – válaszolta. – Csak később, talán decemberben... Akkor meg miért is mentem volna el, hiszen a vállam szépen gyógyult, semmilyen panaszom nem volt.

Tehát lehet, hogy az aorta két és fél hónap munka után, egy kis vérnyomásingadozás után bedobta a törölközőt. Péter azt mondta, elég egy 20 Hgmm ingadozás, 120-140 ugrás és az aorta az addigi folyamatot befejezi. Olyan ez, mint az őszi levél. Mikor esik le? Ki tudja. A sárgulás, az levél őszi elmúlása már jóval lehullása előtt elindul. A közvetlen lepottyanása egy pillanat műve, lehet egy fuvallat segítségével, vagy anélkül is. De hogy mikor? Ezt pontosan nem lehet megmondanni.

Érteni vélem a sztorit. Ha így volt, iszonyú pech és mázlisorozat. Pech az esés, mázli a megmenekülés.

2018.

Pelikán '24

 Na akkor folytassuk a blogot.

Annyit járunk színházba, hogy talán érdemes megosztani a látottakról kialakult gondolataimat. Márcsak azért is mert olvasva néhány előadás kritikáját sokszor eltérő a véleményem –, hátha jön visszajelzés az esetleges tévedéseimre.

Vigyázat, szubjektív élménymegosztás következik.

Tegnap a Radnóti Színházban jártunk és láttuk a Pelikánt. Strindberg-darab, 1907-ben íródott. Imádtam gyerekkoromban Bergman filmjeit, a svédek jó mélyre repülnek a lélek bugyraiba. Hátha még a problámákat kapcsolatokban jelenitik meg! Például a Jelenetek egy házasságból. Olvasom, hogy Bergman is rajongott Strindbergért. 

A Radnóti előterében egy monitoron a színház 10-20 oldalon előzetes tájékoztatást ad az előadásairól, jó elolvasni az élmény előtt. Informál, behelyez a milliőbe, szeretem és tisztelem az ilyen igényességet. Most is elolvastam egy 950 Forintos sajtos perec majszolása közben, és a szöveg fel is ébresztette a várakozásomat.

Függöny fel, a színen szinte semmi. Egy malacot formázó, talán plüssbevonatú hatalmas, mégis inkább csak egyszemélyes dívány, fura kiképzéssel, órmótlan malacpofával. És más semmi. A nő (Tóth Ildikó) sötét rózsaszín konzervatív, rajta mégis csinos ruhában néz. Sokáig csak néz. Aztán egy monológban sok mindent elmond, és mozdulataival, hanghordozásával jellemez.

Bennem itt keletkezett az első belső törés. A színésznő a rendezői értelmezést (Ördög Tamás), a szöveg által egyértelműen megfogalmazott információt többszörösen aláhúzva eljátssza. Olyan játékmóddal, amikor azt érzem, itt engem legalábbis színházbajáró analfabétának, vagy hivatásos félreértőnek tartanak. Szájbarágás a köbön. Azt gondolom nézve a nőt, hogy Tóth Ildikó ennél sokkal jobb színész, itt nem a színész játszik, hanem játszatják. Nem belőle jön, hanem kívülről kéretik.

Bár a sztoriban még semmi sem biztos, ez a játékmód mégis mindent tutivá tesz. Még nem tudjuk, hogy a szerető a szerető, de a színészi játék már egyértelműen jelzi, az a pasi bizony sokkal több, mint ami a családi helyének megfelelő lenne. Olyan játékmód ez, ami a bábszinházat juttatja eszembe. A vasorr az vasorr, senki ne gondolja egy csöppet sem jobbnak.

Nem sokkal később be is jön a férfi (Bányai Kelemen Barna), széttárja karját és egy órmótlan köszöntéssel odaszól a nőnek: a közönség fele felnevet. Engem ez megdöbbentett. Annyira egyértelműen exponált a férfi, az előzmény infó olyan fekete-fehérben tüntette fel, hogy a közönség egy része őszintén – szerintem kínjában – felkacagott egy olyan helyzetben, ahol a negatív energiák ölelkeztek össze.

Ha valami nem vicces, ez az volt. A haszonleső és az áldozatként tetszelgő morál insanity ölelkezése kacajt szült a nézőtéren. Ezt akarta a rendezés? Ha igen, ez egy másik világlátás, ha nem, akkor valami nem stimmelt a játékmóddal.

A férfi egyszer fizikailag is nekimegy a nőnek, akinek valóban áldozat lánya (Sodró Eliza) ezt csak nézi, szinte rezzenéstelenül le sem reagálja. A lány borderline felkacagó és egyidőben síró játéka bravúros, mégis idegenül jelezte a személyiség zavarát. A kacajok megrendezettnek, kérésalapúnak hatottak, sem mint a helyzet szülte kicsattanó fülsértő hangnak.

Az alkoholistává torzuló srác (Major Erik) játéka hitelesnek tűnt, bár ő is egyszer minden átmenet nélkül kezdett üvölteni, mert ott üvölteni kell. Értem én, neki a lázadó is ki volt osztva, miközben muszáj inni, mert józanul elviselhetetlen az élet.

Egyébként valamiért a fiú többször mondta, hogy részeg, de ennek játékbeli ábrázolását olyan következetességgel kerülték el, hogy a részegség szövegközléssé soványodott le. A járásban, a hanghordozásban, a mozdulatokban is tudatosan kerülték a részegség legapróbb megnyilvánulását, amivel bennem feszültség keletkezett. Főleg, miután a gonoszkodást, a hazugságokat ehhez képest sokszoros nagyítással jelenítették meg.

Nem ismertem a darabot. Az alapötlet nekem tetszett. Egy olyan szereplőre felépíteni egy családi helyzetet, aki nincs is a színen, akinek szelleme a történet során végig ott lebeg a szereplők felett, mindig tetszik. Az apa, a férj meghalt. Egy ponton előkerül egy levele. Aztán a gyerekek megtudnak szép sorban mindent. És az anya elindul a dramaturgiai pusztulása felé. A szerző nem kíméli meg.

Nem a darabbal volt a bajom, hanem a színészi eszközhasználattal. Valami olyan eszközrendszert üzemeltettek, ami nálam kiverte a biztit. Azt éreztem, szinte az első monológtól kezdve, hogy a rendező marionettfigurái mozognak ahelyett, hogy színészi kvalitásukkal (amit már máshol sokszorosan bizonyítottak) egy elég jól megírt történetet eljátszanának.

Solness '24

Na végre egy darab, ami tetszett, amit követni is tudtam, érteni véltem azt, amit mondani akart az írója. Mert jó régi, Ibsen, az előadás meg mai, újrafordítással, bazdmegekkel persze, meg videókkal, közönségbevonással, közeltérben nézve, négyoldali könzönségültetéssel. Egyszóval, minden olyannal, ami a mai színházi élmény infrastruktúrális kelléke. Emellett működött az eredeti koncepció is.

Majdnem teljesen. De csak majdnem.

Az Örkény Színház a magyar színjátszás egyik csúcsa. Szerencsére van még csúcs a Himalájában, nem csak az Everest, de azt állítom, hogy Mácsai nagyot alkotott. Személyisége olyan érték, amit ritkán kap egy évszázad színházba járó közönsége. Élveztem is, mert címszereplője volt a Solness építőmesterről írt drámának.

Gáspár Ildikó rendező nagyszerű érzékkel csípte fülön az anyagot – ahogy elmesélte egy hangfelvételen találkozott vele, mikor Ibsent kutatott –, hiszen a kiöregedő Solnness mester-utód viszonya hasonképp megjelenik a drámában, mint Mácsai-Polgár Csaba azóta lezajlott igazgatói pozíció átadása. Persze szerencsénkre egyáltalán nem úgy, ahogy Ibsen ezt felvezette a Solness-ben.

Kevés Solness bemutató volt eddig e hazában, nem igazán értem, miért. Talán féltek a színházak tőle? Nem könnyű anyag, a pszichoanalitikus térképalkotás mestermunkája. Solness személyiségének sokszálú kibontása, bemutatása három felvonásban. Solness a hűtlen, Solness a karrierista, Solness a marketing őstehetség, Solness az építészmérnök, Solness a pedofil, Solness az önmarcangoló. Ahogy Morenotól, a pszichodráma atyjától tanultam, a személyiség a szerepek összessége. Ibsen a legfontosabb Solness szereprészekre írt jelenetet, márha azokat mi tegnap láthattuk.

Nem ismerem sajnos a teljes, eredeti darabot, nem hallottam, nem is olvastam, de az a gyanúm, hogy ez az előadás erősen hozzányúlt az eredeti szöveghez. És nem csak stílusában tette maivá, hanem tempójába, az érzelmek megjelenésének időzítésébe is jelentősen belenyúlt.

Ez az egyetlen, ami néhol hiányérzetet okozott. Az hogy Solness egyedül összerogyik és önkritikusan, könnyekkel is küzdve magát okolja, nagyon szép és nemes ábrázolása egy ilyen elsőre tisztán negatív figura teljességének, de e jelentős pillanat előkészítése nekem hibádzott. Hogy elhigyjem a színésznek a könnyeket, hogy érezzem, hogy nem csak az arany színészkellék zsákból húzta elő a mozgását és könnyeit, hanem azok valóban belülről, a történetből és a figura személyiségéből fakadnak elő. Ez nem csak a színészen múlik ott és akkor, hanem a dramaturgiai előkészítettségen is. Ha megnézmém még egyszer – ami lehetetlen, annyira nincs jegy –, akkor tudnék még ilyet mondani.

Ha a három felvonás 120 perces egyfelvonásba tömörítésétől eltekintek, nekem nagyon tetszett az előadás, és a darab is. Mácsai kitűnő, elegáns, ha kell gyors, ha kell lassú, az öngúnyt most se hagyja ki, vetít korai filmeket magáról és jól odamond a fiatal Mácsainak. Gitározik könnyedén, a teljes nézőteret is átjátssza. Néhol vidámsággal, máskor megdöbbentéssel tölti fel a nézőit, könnyedén, professzionális szövegtudással vezeti a nézőtéri befogadást. Minden tud, színházi mesterként irigylésre méltóan szép példát mutat, hogyan lehet ma dolgozni, élni és életben maradni ezen a Magyarországon.

Kitűnő választás Szaplonczay Mária Hildére. Nagy tehetséget fedezett fel a színházi összszem. Bár ez az előadás – nekem úgy tűnik – kicsit eltolta a hangsúlyt a Hilde-történetre, ami egy zseniális alapötletből nő ki, és tisztán megmutatja, mi a véleménye Ibsennek Solnessről. Lehet, hogy ennél többet is, talán egy kicsit önmagáról is(?), de ebben nem vagyok biztos. Sajnos a többiek sokkal kevesebb szerephez jutnak, bár szinte végig jelen vannak. Kisebb dialógokkal találkoznak Solenessel, de például Ragnar (Polgár Csaba), az utódgeneráció megtestesítője több, mint egy órán át üli végig szótlanul Solness száguldozásait, és egy nézőtéri székből mereven figyeli a nagy elődöt. 

Ragnar Mamája (Pogány Judit), a Solnessnél eggyel idősebb generáció tagja, Solness jelenlegi asszisztense, aki a darab felütés jelenetében neki csattan Solnessnek, a jelenetet kétszer elmondva több szólást nem kap. Eltűnik a színről, beteg, meghal a darab terén kívül. Pedig ő is lényeges figura, maga is építész, akivel szemben Solness komoly szemétségeket követhetett el.

A háziorvos (Terhes Sándor) szép baritonja, nyugodt, bölcselő, szeretetteli ellensúlya kap egy jelenet, aztán beülve a nézőtérre a kibomló Solness tragédiát mintegy kívülről figyeli, rögzíti, talán az utókornak, fényképezőgépe vakuja a jellemző pillanatokban villan. Jó ötlet, tetszett. (Talán Ragnarnak is ki lehetett volna valami néma effektet találni.)

Ahogy az idegileg teljesen tönkrement feleségnek (Hámori Gabriella) a virágcsrép bizgerálása és a fejhallgató zenehallgatása jól jelezte a történeten való kívül rekedését, gyermekei elvesztésének tragédájájában való fuldoklását. Nagyon tetszett Aline élő-halott mattfehér sminkje.

Frida, Ragnar menyasszonya (Zsigmond Emőke) az életmű-hab a Solness-tortán. Solness ő rajta is keresztüllép, illetve kicsit beletapos, néha csipeget belőle, lenyalja ujját, aztán mással foglalkozik. Frida hiteles játékkal gurigurizik hatalmas fitness labdáján.

Az előadás első felében nem érzetem a dramaturgia hiányzó elemeit. A kibomló Solness történet szépen építkezett, az építőmester karaktere jó tempóval rajzolódott ki. Valahogy a darab kétharmadánál, vagy fele környékén, amikor már tudtuk ki ez a Solness, elengedett a dráma, el is kalandoztam néha. Az ismétlések miatt talán, a Hilde sztori hansúlyeltolodása miatt talán, egy kicsit belekerültem a nézői légüres űrbe, ahol  túl könnyeddé alakult az előadás, ami azért mégiscsak egy sor emberi halállal övezett dráma és végül is a halál zárta le ezt a történetet is.

Elgondolkodtató ez a szünetmentes színházcsinálás, márcsak a szegényedő büfések és a nézők esetleges telítettsége miatt is. Mindemellett nagyszerű élmény volt.

9/10

Az élet háromszögei

Véletlen?

Ken Wilber egyik alapvetésével foglalkozunk Daubner Béla integrál csoportjában, a négy kvadráns modellel. Miközben együtt gondolkodunk én olvasgatok, veszek könyveket. Két könyv is az éjjeli szekrényemen landolt az utóbbi időben: Daniel Siegel Mindsight – Elmetudatosság és Swámi Ráma: A bölcsesség könyve című kötetei. Általában így válogatok: egyet nyugatról, egyet keletről. Ha kezembe kerül egy könyv a pszichológia témaköreiből, akkor igyekszem utána egy másikat a spiritualitás vagy a misztika szerzőitől választani. Most is így tettem. És meglepődtem.

Siegel kötete lenyűgözött. A könyvről részletesen majd máskor. Van az elején benne pár ábra, amelyek segítségével a szerző elmondja a legfontosabbakat, azokat az alapgondolatokat, amik végigvonulnak a könyvön, amiket az olvasónak jó előre tisztán látnia a továbbiak helyes értelmezéséhez. Az egyik ábra egy háromszög.

Siegel szerint a jóllét három alapvető aspektusa: az elme, az agy, és a kapcsolatok.

A szerző azt tanítja könyvében, hogy e három kategória kiegyensúlyozottsága, harmóniája biztosítja életünk egészséges minőségét. „Arra huzalozva jövünk a világra, hogy kapcsolatokat teremtsünk egymással, és az agyunk későbbi neurális formálódása, amely énérzésünk alapját képezi, a csecsemő és gondviselője közötti meghitt interakciókra épül”. E mondatban – ami arról szól, hogy miként indulunk - ott van mindhárom kategória: a kapcsolat, az agy (neurális formálódása), és az elme munkája, az énérzés is. Siegel azt tanítja, hogy bármelyik életszakaszt, élethelyzetet vizsgáljuk, vagy megélését módosítani szándékozzuk, azt mindig e három kategória mentén egyszerre kell megtennünk.

Ha a háromszög bármelyik csúcsa túlhangsúlyozottá válik, vagy elszakad szomszédjától, sérül az egyensúly, megszűnik a harmónia. Siegel alapján így értelmeztem:

Ebből következik a terápia, a helyreállítás módja: az egyensúlyt vissza kell állítani, úgy is mondhatjuk, hogy az elszakadó részt integrálni kell a harmóniába. Az elmetudatosság is ezt szolgálja: az agy és az elme harmonizációját, aminek egyik új módja a tudatos jelenlét gyakorlása, a mindfulness.

Siegel a 2010-ben írt könyvében egy sor érdekes fogalmat használ és magyaráz el, ezekből csak néhány: önreflexió, újrakapcsolódás, neuroplaszticitás, reziliencia, implicit és explicit emlékezet stb. Majd a szerző levonja következtetését: Az integráció szemszögéből „teljesebb képet kaphatunk a jóllét háromszögéről, az elme, az agy és a kapcsolatok rendszeréről, továbbá a komplexitás és az integráció alapelveinek alkalmazásával megteremthetjük az egészség állapotát életünk e három aspektusán belül”.

Elolvastam az Elmetudatosságot. Nagy élmény volt megismerni a pszichoterapeuta Daniel Siegelt. Tanításai és esetleírásai megismerése közben megelevenedtek a terapeuta-író és kliense a szobámban. Olyan közvetlen és szép a stílusa, hogy egy-egy történet olvasása közben meg is hatódtam. Sorra került a következő könyv, Swámi Ráma kötete.

És mit ad a véletlen, Ráma is egy háromszöggel kezdi.

Ráma háromszöge a talpán áll, és szóhasználata kicsit eltérő, én mégis azt gondolom, hogy e két filozófia egy és ugyanazt a bölcseletet írja le. „Az élet nem lehetséges ezen aspektusok harmonikus együttműködése nélkül” - írja Ráma. Az ő belső lénye megfelel Siegel elme fogalmának, a természet és a test megfelel az agy fogalmához, a gyakorlati élet kifejezés pedig hasonló a kapcsolatokhoz. Természetesen e fogalmakat tágan kell értelmezni. Ráma 1972-ben így kezdi a bölcsesség könyvét: „Alapvető jelentőségű [az ember] számára, hogy megtanulja, hogyan tarthatja fenn a harmóniát belső lénye, a világban való tevékeny élete és a fizikai testét fenntartó természeti erők között”.

Nézzük mit tanít az integrál elmélet filozófusa, Ken Wilber négy kvadráns modelljében (amivel éppen Daubner Béla integrál csoportjában foglalkozunk). A valóság – így az ember valóságának – megismerése négy egyidejű aspektusból történhet meg teljességében: a belső és a külső, valamint az egyéni és a közösségi aspektusokból. Ez a négy jellemző négy megismerési módozatot határoz meg: ismerjük meg [az embert] az egyéni belső alapján, az egyéni külső alapján emellett és egyidejűleg ismerjük meg [az embert] a közösségben belső történéseink és a közösségi külső megnyilvánulásaik alapján. A hangsúly az egyidejűségen van. A megismerés négy aspektusának harmonizálni kell, nem tolódhat el egyik módozat felé sem.

Ken Wilber

Wilber azt is tanítja, hogy minden érző lény – így az ember is – e négy dimenzió mentén nyilvánul meg. E négy dimenzió harmóniája, egyensúlyának mértéke írja le a lény, az ember valóságát. És itt megérkeztünk Siegel és Ráma filozófiájához. Wilber a kapcsolatok, a gyakorlati élet megközelítéseket ketté bonja: belső és külső aspektusra. Bár Siegel, az amerikai terapeuta és Szvámi Ráma, a keletről jött tanító ezt nem teszi meg, a három gondolatmenet egy és ugyanazt fogalmazza meg: Wilber egyéni belső aspektusa, Szvámi Ráma belső lény fogalma valamint Dan Siegel elme kifejezése ... ugye nem is kell folytatnom...

Véletlen egybeesések? Azt gondolom, hogy nem azok.

Az élet háromszögei, vagy négyszöge az integráció fontosságát hangsúlyozza. Az integrációhoz, ami messze nem azonos a matematikai összegzéssel, vagyis az összekapcsolódáshoz fejlődésünk során sok-sok elkülönültséget kell megélnünk, amely mentén kialakítjuk saját énünket, hogy lehetőleg még ebben az életünkben megérkezzünk az azonosság és az önazonosság érzetébe, az emberiség integrált együttesének jelenlétébe.

 * * * * *

Mindkét kötet gondozója az Ursus Libris Könyvkiadó.

A kis Tomika alkotóiról

Egyszerűen, már a racionális logika szintjén sem tudom elképzelni, hogy az életem kizárólag két anyag egyesüléséből származzon.

Ha itt és most van lelkem, akkor ennek az anyagtalan léleknek is abból a két, számomra ősanyagból kellene származnia. Ha van elmém, akkor annak is abból a két ősanyagból kellene származnia. Nem tudom elképzelni. Nem lehetetlen, de ma nem tudom elképzelni.

Az elmém, a lelkem, a temperamentumom eredete ma számomra sokkal könnyebben felfogható, ha nem csak az anyagból, hanem ahogy az anyagiból, úgy a lelkiből és a szellemiből is származik. úgy gondolom, hogy az őspillanatban nem csak a két ivarsejt egyesül, hanem egy sor más, nem anyagi dolog is beleteszi magát a kis Tomiba. Azt nem tudom, hogy a folyamat hogyan zajlik, honnan tudják az alkotók, hogy éppen az alkotás pillanata van, és ott van „dolguk”. Talán pár (ezer) év múlva lesz majd válasz...

Kik az alkotók és mik ezek az alkotóelemek? Én ma így látom ezt a pillanatot:

Beleteszi a „+” jellel jelölt, éppen megfoganó kis Tomiba magát: az anyagi, a lelki és a szellemi.
(A lélek szó az ábrán az egyéni lelket és nem az abszolút Lelket jelöli)

Majdnem biztos, hogy ez a felosztás is önkényes, és csak a szemléltetést könnyíti meg, de azt gondolom, hogy a lényeg így áttekinthetőbbé válik. A világot szemléletileg – és nem struktúra szerint – felosztom formavilágra és forma nélküli világra. A formavilágot is kettéosztom: materiális és immateriális világra.

A kis Tomi kap az induláskor energiát és információt a következő megjelenésekben:

a materiális formavilágból anyagként: az anya és az apa ivarsejtje formájában. A genetikai örökítő anyag, a DNS. Tele információval és van benne energia is. Fogalmam sincs mennyi, de van.

Az immateriális formavilágból a lélek három rétegéből: a kollektív lélekből, az akasa mezőből származó információt, a családi lélekből a felmenők, transzgenerációs információit, és az egyéni lélekből a karmikus, előző életek információit. Azt gondolom, hogy a lelki alkotórész is telis-tele van információval és ezek a mezők energiatárolóként is működnek.

A forma nélküli világ szellemi hozadéka még rejtélyesebb. Csak energiával lehet leírni. Lényege, hogy nincs információtartalma. Csakis energiája van ennek az alkotóelemnek. Szerintem mindenki egységnyit kap ebből az alapelemből és ez az indulási elem a Szeretet nevű univerzális energia-hologram egy szelete.

A Szeretet hologramja

Leírom, hogyan működik a szeretethologram. Az analógia Gábor Dénes hologramja. Ha egy hologram képből letörünk egy darabot, annak a kis darabnak és az eredeti darabnak az információtartalma megegyezik. Tehát ha még egyet letörünk, annak is ugyanannyi lesz az információ tartalma. Ha egy festményből levágok egy darabot, az az eredetiben hiányt eredményez és így információvesztés lép fel. A hologramnál ez a hiány nem lép fel.

Én azt gondolom – bár ez lehetetlennek tűnhet –, hogy a fogantatáskor ez a folyamat megy végbe a Szeretettel is. Van egy univerzum méretű Szeretet és abból tör le az alkotó egy darabot minden létrejövő kis Tominak. Az univerzum Szeretete és az egyén szeretete a letörés miatt nem változik meg. Ahogy a nagy hologram információ értéke egyenlő a hologramból letört holograméval, úgy az univerzum Szeretete is egyenlő az abból leválasztott, és a megfoganó kis Tomiba befektetett szeretettel.

Ez a szeretet, a jó, az isteni alkotóelem, a kis Tomika szellemi alkotórésze. Úgy tűnik, hogy ez a személyiség magja. Talán ez az Önvaló. Az anyagi alkotó elem szükséges a testi megjelenéshez, a lelki energia és információ szükséges az egyedi megjelenéshez, a szellemi alkotóelem pedig a kapcsolódás alapkelléke.  Ezek szerint az őspillanatban olyan összehangolt munka zajlik, amiről ma nagyon keveset ismerünk. Csak feltételezem, hogy ami ott és akkor történik, az a teremtő csoda.

Minden, ami ezután történik, az már a nagy út része. Már a fogantatás őspillanata utáni első pillanat is rizikós. A rizikó faktorokról egyre többet tár fel a megfigyelő tudomány. Kromoszómahibák, méhen kívüli terhesség, be nem ágyazódás... csak egy pár példa az első percek rizikóiból. Ahogy telik az idő, úgy válik egyre érzékenyebbé az út. Például a szülésről, vagy a korai fejlődésről – mennyi újat tudunk már ezekről a folyamatokról!

Tehát a fejlődés során az induló információ és energia folyamatosan bővül. Ezek részben a testbe zártan fejtik ki hatásukat.

InForma

A test forma. Az energia formába öntése az InForma. A formajellemzők összessége az InFormáció. (In = -ban, -ben), InForma, jelentése: a formában benne van. Tehát minden formának vannak jellemzői, a külső jellemző az információ. A forma akkor válik élővé, ha jellemzi egy energia is.

Egy információ alacsony energián nem túl mobilis, nem túl romboló, vagy nem túl építő jellegű. Egy formát tehát két jellemző ír le: az energia szintje (másképpen a rezgés) és az információ tartalom. László Ervin úgy fogalmazott, anyag márpedig nincsen: csak energia és információ. Tökéletesen egyetértek vele. Ilyen értelemben a kis Tomi indulásakor is két dologból állott össze: információból és energiából.

Ezeket több helyről kaptam: anyutól apámtól, nagyszüleimtől, azok felmenőiktől, a magyaroktól, a zsidóktól, a világ összes élő és valaha élt emberétől, lényétől, rezgésekkel bíró formáitól, az univerzumtól, istentől.

Az egóról

Elsősorban védelmi és működést biztosító eszköz. Ha bizonyos korban gyenge, baj van. Fejlődése szükségszerű, de általában akadozik. Az ego fejlődését Jane Leovinger és Suzan Cook-Geruter jól leírta. Az egó telis-tele van folyamatosan változó információval és energiával.

A szeretet az energia és az információ függvényében

Ha egy információ-energia koordináta rendszerben ábrázolunk különféle olyan emberi formákat, amik érzelmekkel is kapcsolatosak, akkor feltételezésem szerint egy ilyen képet kapunk:

A szeretet információ tartalma nulla. Energia tartalma egységnyi. Ez alacsony energiaállapot, és nagyon stabil. Minden más forma az ábrán magasabb vagy alacsonyabb energia pozíciójú. Egy rendszerben, mint például egy emberben több ilyen forma is él egy időben. Ha ezek többé-kevésbé egyensúlyban vannak, akkor nagy baj nincsen. Ha a rendszerelbillenés a szeretet feletti energiákkal megy végbe, akkor nincs baj, csak robusztus megjelenés. A szeretet egységnyi energiaszintjénél kisebb energiájú formákat én vákuum formáknak tartom, kifejezetten veszélyesek, mert energiavámpírokként jelennek meg.

Minden forma a térképen egységnyi energiára tör. Ha ez nem olyan könnyen sikerül, először egyensúlyra törekszik. Ezt azt jelenti, hogy fix hely nincs! Minden mozog. Talán egyetlen kívétel az ábra szeretet pontja. Egy forma vagy úgy teszi, hogy keres magának egy kiegyenlítő polaritást és így labilisan, de úgy ahogy tartja magát, vagy a szeretet egységnyi energiájú állapota felé halad.

***

A kis Tomi él, küzd, változik. Egy soha be nem fejeződő folyamat alkotó része.

(2014)

Szellemről és Lélekről

Ezt a címet 250 évvel ezelőtt le sem írhatták volna. Miért? Mert nem volt még szellem szavunk.

I. Szellet - Szellem

A magyar nyelv történetében a szellem szó – etimológusaink szerint – Kölcsey Ferenc érdeme. A szót a nyelvújítók vezették be 1808-ban a szellet alak helyett. Története így nyelvünkben sokkal rövidebb múltra tekinthet vissza, mint más nyelvekben. Használata enyhén szólva is vitatott.

Számos nyelvben külön-külön szó szolgál az Isten Lelkének és az ember lelkének kifejezésére: a héber rúach és nefes, a görög pneuma és psyche, a latin spiritus és anima, a német Geist és Seele, az angol spirit és soul stb.

Az 1466-os Huszita Bibliából ismert szellet forma volt az első ránk maradt megoldási kísérlet arra, hogy az Újszövetség görög pneuma szavát hogyan lehetne magyarul hűen visszaadni. A pneuma jelentése lélegzet, lehelet, szellő, szél.

A Huszita Biblia Szent Szellet kifejezése (görögül pneuma hagion – πνεῦμα ἅγιον) akkoriban nagy vihart kavart. A hivatalos egyház a fordítással kapcsolatban – Szalkay Balázs, ferences rendfőnök krónikája szerint – a következő álláspontra helyezkedett:

„Akkoron két deák ember ugyanazon Kamenec városából, tudniillik Tamás és Bálint némely eszelős emberekkel és asszonyállatokkal összebeszélvén, éjnek idején megszöktek és Moldvába mentek, hol amaz két pap a mondott eretnekséget tovább terjesztvén mind a két szövetség írásait magyar nyelvre fordították. Mennyi és mekkora eretnekség vagyon ebben, amit én is olvastam, ezt világi ember sem számlálhatja... mivelhogy ezt a szólást is Spiritus Sanctus, így fordították: Szent Szellet” (4)

Bár a szellet szót még megtaláljuk a XV. században keletkezhetett Apor kódexben (139. zsoltár), mind a szellet, mind a szellem szavak használata az eretneknek kikiáltott husziták üldöztetésével a nagyobb felekezetek magyar Biblia fordításaiból hosszú időre eltűnt.

Magyar keresztény körökben a Lélek és a Szellem szavaink használata még ma is vízválasztó jelentőségű. Érdekes tény, hogy ez a nehézség kizárólag minket, magyarokat jellemez.

II. Egy másik bibliai vers

A görög nyelven íródott Újszövetségben Pál apostolnak a Korintuszbeliekhez írt első levelében a két különböző szó (psyché és pneuma) egy mondatban szerepel (1. Kor 15:45).

οὕτως καὶ γέγραπται Ἐγένετο ὁ πρῶτος ἄνθρωπος Ἀδὰμ εἰς ψυχὴν ζῶσαν· ὁ ἔσχατος Ἀδὰμ εἰς πνεῦμα ζωοποιοῦν.

Ez a helyzet ma is komoly fejtörést okoz a magyar fordítóknak. Nézzünk egy kis fordítástörténetet.
A Károli Biblia 1852-es kőszegi kiadásában ez olvasható (kiemelések tőlem):

„Mert úgy írattatott meg: Teremtetett az első ember Ádám élő álattá; az utolsó Ádám pedig elevenítő lélekké.” (6)

A sok revízión átesett Károli Biblia 1908-as kiadása ezen helyen – követve az eredeti görög szóhasználatot – felvállalja a szellem szót:

„Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”

A nagy egyházakban ma használt fordítás reviziók azonban újra kerülik a Szellem szót. Magyar Bibliatársulat fordítása (1990) a psyché szót lény szóval, a pneuma szót nagy kezdőbetűvel írt Lélek szóval adja vissza:

„Így is van megírva: "Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.”

III. Egy kis oknyomozás

A Biblia szerint az ember két részből áll, s így lelke és teste van (dichotomikus felfogás), vagy három részből áll: lélekből, szellemből és testből (trichotomikus felfogás). A 870-es 4. konstantinápolyi zsinat többek közt dogmaként rögzíti, hogy az ember kizárólag két részből áll. Aki ezen a teológiai alapon áll, egészen biztos, hogy az eredeti nyelveken két külön szóval illetett emberi alkotórész (rúach/pneuma és nefes/pszükhé) mindegyikét léleknek fogja fordítani. (1)

Nagy valószínűséggel a probléma ilyen mélyen gyökerezik. Ha az ember teremtése kételemű, lélek és test, akkor a szellemnek nincs helye. Ez esetben a Lélek az isteni minőség.

Csia Lajos református lelkész, magyar bibliafordító vádat emel a kérdésben:

„Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”
(3, 122. o)

A héber, görög és magyar szavak eredete és alkata tehát pontosan megfelel egymásnak. Éppen ez a körülmény még súlyosabb vádat emel azok ellen a teológusok ellen, akik nem „tudják” megtalálni a psükhének és pneumának megfelelő magyar szavakat.”
(3, 183.oldal)

A kisebb egyházakhoz köthető, legújabb fordításokban ismét a Szent Szellem alak szerepel (Patmos Kiadó fordítása vagy a Hit Gyülekezete Bibliája). A vita napjainkban is tovább dúl. Egy gondolat a Váradi-Károli Biblia szerkesztői honlapról:

„Bár felteszem, hogy a teológusok, akik itt Magyarországon erősen ragaszkodnak a „Szentlélek” kifejezéshez, és az egyházi fordításokban nem engedik a szellem szó megjelenését, azok, ha idegen nyelven publikálnak (vagy csak társalognak egy külföldi kollégájukkal), akkor nem „Heilige Seele” vagy „Holy Soul” kifejezéseket használják, lejáratva magukat, hanem a helyes kifejezést alkalmazzák. Csak a magyar népnek szánják ezt a kiváltságot.” (1)

IV. Ken Wilber

Az integrál elmélet amerikai atyja, Ken Wilber munkái angolul íródtak, így Wilber könnyen megkülönböztetheti az Abszolútumhoz köthető Szellemet (Spirit) az emberi lélektől (soul). Wilber magyar fordítói a Szellem szó használata mellett tették le a voksukat (Spirit-In-Action = Működő Szellem).

Wilber Abszolút kategóriája a Szellem. 2016-ban az involúcióról ezt írja:

„A legtöbb hagyomány az alany és a tárgy elválasztottságának vagy dichotómiájának valamilyen formájaként ábrázolja az őseredeti elkerülést. [...] Az őseredeti elkerülés hatására a Szellem folyamatosan “ összehúzza” és “redukálja” önmagát, miközben egyre sűrűbb és kevésbé valós világok felé halad, (keresztény terminológiát használva) a Szellemtől a lélek felé, a lélektől az elme felé, az elmétől a test felé, a testtől az anyag felé (melynek mindegyike a Szellem, ám annak egy egyre leszűkítettebb verziója: a Szellem mint szellem, a Szellem mint lélek, a Szellem mint elme, a Szellem mint test, a Szellem mint anyag. Az egymás utáni elemek rendre kevesebb tudatosságot, éberséget és szeretetet foglalnak magukba” (5)

Wilber több helyen definiálja a Szellem szó értelmét, így könyveiben a szó használata egyértelmű. Alfred North Whiteheadre hivatkozva például ezt írja:

Szellem két aspektusa:
primordiális természet – időtlen, változatlan, az „Üresség” és a

következményi természet – az evolúció eredményeinek összessége.

Máshol a keleti hagyományokra hivatkozva így ír:

nirguna Brahman – tiszta Szellem, az „Üresség” megfelelője és a
szaguna Brahman – minőségekkel, tulajdonságokkal rendelkező Szellem. Ilyen a lét-tudatosság-üdvösség. (5)

Ken Wilber rokon értelmezéssel használja az Erósz, Működő Szellem (5, 172.o.), Isten akarata, Szellem (5, 116.o.) szavakat, kifejezéseket.

V. Saját szóhasználatom

Az Integrálszerelem2 könyvemben az Abszolútumhoz köthető kategóriát – Ken Wilber magyar fordítóit követve – a Szellem szóval jelölöm. A lélek szót – azonosan a psziché alakkal – mindvégig az emberi lélek, az egyéni lélek (Kaczvinszky József kifejezésével) értelmezem. A nagybetűs Lélek szóalakot csak ritkán használom. Ennek oka a melléknévi használat problematikája. A Lélek alak nagy kezdőbetűje jól jelzi a kiemelt isteni, abszolút minőséget, de a lelki, a mondatban kötelezően kisbetűvel írandó melléknévi forma elveszíti az isteni minőség kiemelésének lehetőségét. A hétköznapi ember ma a lelki szót szinte kizárólag emberi minőségében értelmezi, így véleményem szerint a számtalan szóösszetétel, szóképzés (lelkiismeret, lelkiség stb.) és kifejezés (lelki ok, lelki élet, lelki segély stb.) hétköznapi használata mellett nem lenne célszerű a lelki szót az isteni, abszolút értelemhez kötni.

A saját szóhasználatomban a Szellem (a görög pneuma, a latin spiritus, az angol spirit) az Abszolútum, az isteni minőség. A lélek szó pedig az emberi lelket (a görög psyché, a latin anima, az angol soul) jelenti.

Az Integrálszerelem2 könyv honlapja:

www.integralszerelem.hu

***

A témában felhasználtam:

1. https://varadikarolibiblia.blogspot.hu/2016/08/a-szellem-eltunese-magyar-bibliakbol.html
   
2. https://denesotto.hu/2011/04/huszitak-magyar%C2%ADorszagon-a-kereszteny%C2%ADuldozesek-tortenete-14-resz/
   
3. Csia Lajos: Bibliai lélektan, Százszorszép Kiadó 1994.
   
4. A müncheni kódex négy evangéliuma 1466, 8.old., Európa Könyvkiadó 1985.
   
5. Ken Wilber Integrál Meditáció (2016.) 170-171. o., 164. o.
6. https://archive.org/stream/szentbibliaazazi01kr#page/232/mode/2up