2. A harmadik emelet

A létramodell egy posztmodern elmélet arról, hogy az emberi tudatfejlődés univerzális, mindenkire jellemző szakaszokkal leírható. A magzati kort, a születés körüli időszakot, a csecsemőkort, a korai fejlődés, a kisgyerekkor szakaszait, a serdülőkort, a fiatal felnőttkort, az érett felnőttkort kutatók százai tanulmányozták, és bár a kutatási szempontok eltérőek – van aki az erkölcs, a kogníció, a hit, a szükségletek, az értékrendek fejlődését figyelte meg és fogalmazott meg modelleket – az elméletekben azonosságok figyelhetők meg. A modellek általában 6-8 jól elkülönülő fejlődési szintet különböztetnek meg. A kutatások és elméletek egy része tartalmaz egy olyan szintet is, ami a fejlődés személyiségen túli, transzperszonális jellemzőit írja le. Az integrál elmélet ezt a szintet is tartalmazza, és Clare Graves modellje alapján a személyiségfejlődés 3. emeletének nevezi.

Néhány fejlődésvonal az integrál elméletből
forrás: http://www.integralworld.net/helfrich.html

A modern kor személyiségfejlődési modelljei általában nem részletezik a transzperszonális személyiségfejlődést. Azonban néhány kutató, például Maslow, Cook-Greuter, Graves fontosnak tartották elméletükben megemlíteni: van egy transzperszonális tartomány az emberi fejlődésben, de azt még részletesen nem ismerjük, és e szint kifejtését a későbbi kutatókra bízták. Az 1980-as években az integrál elmélet kidolgozói tovább léptek. A transzpeszonális szinteket főképpen a Nagy Hagyományok (jóga, buddhizmus, szufizmus, keresztény misztika stb.) megfigyelései, tanításai alapján integrálták elméletükbe, így a meditatív-kontemplatív gyakorlások, tudattréningek eredményeit a személyiségfejlődést modellező létra 3. fő szintjével azonosították. Tehát a nyugati pszichológiai fejlődés modelleket és a keleti tudatátalakító, meditatív iskolákat egyesítve egy új, integrált modellt hoztak létre.

A fejlődés harmadik emeletére helyezték a szubtilis élmények (belső látomások, testen kívüli élmények stb.), a szentség élmények (például hang- és fényélmények), a forma nélküli valóság és a nonduális valóság tapasztalásait, és ezzel e tapasztalatokat az elme működésével összhangba hozva a személyiség pszichológiai kibontakozásának csúcsaként definiálták. Nagyra tartották és mélyen tisztelték a keleti hagyományokat, a modern kor szentjeit, a nyugati fejlődésmodelleket is elmélyülten kutatták, és úgy négy évtizeddel ezelőtt az integrál elméletben harmónia állt össze. A transzperszonális tartományban Sri Aurobindo, XX századi indiai filozófus négy tudatszintet írt le, a Mahamudra meditáció tanítása is négy fázist említ a meditatív kibontakozás útján. A modern kor nagy misztikus szerzője, Evelyn Underhill a keresztény misztika elmélyülési útján három váltó pontot, tehát négy szakaszt ír le Misztika című könyvében. Aurobindo elmeszintjei, Underhill szintjei többségében azonosságot mutatott. Az integráció készen állt.

Az elméleti harmónia nem sokáig tartott. Az integrál elmélet alkotói hamar nehéz kérdésekkel találkoztak: valóban azt gondoljátok, hogy ha valakinek olyan spirituális élményei vannak, mint amit például Keresztes Szent János leírásaiból ismerünk, az már végigment Graves 8 fejlődési szintjén vagy Loevinger egófejlődési fázisain? Nehéz helyzetbe kerültek a megvilágosodással kapcsolatban is. Ha a megvilágosodás a nonduális elme szintje - ami az integrál elme után következik - és a tudatfejlődés csúcsa, akkor hogyan lehetséges kétezer, kétezer-hatszáz évvel ezelőtti megvilágosodott, felébredett mesterekről beszélnünk, amikor még az integrál elme a bolygón meg sem jelent?

Ken Wilber és Dr Alan Combs szinte egy időben jutott arra a felismerésre, hogy a humán fejlődés transzperszonális elmeszintjeivel azonosított tudatjellemzők, a durva/fizikai/anyagi, a szubtilis, a kauzális, a tanú, a nonduális tudatjellemzők nem a tudat struktúrái, amilyeneket az összes személyiségfejlődést feltáró modern pszichológiai modell leír (Leovinger egófejlődési, Kohlberg erkölcsi fejlődési, Beck, Cowen SpirálDinamika modellje stb.), hanem a tudat állapotai. A két tudatjellemző összekeveredett. Húsz év elmélyült elemzései, kutató munkája volt szükséges ahhoz, hogy tisztán felismerjék a különbözőséget. A tudatállapotok a Bal Felső kvadráns belső (1. zóna), míg a tudatsruktúrák ugyanennek a kvadránsnak külső (2. zóna) aspektusai. Wilber rájött, hogy tévedés volt a tudatfejlődés strukturális szintjeihez illeszteni a tudatállapotok szintjeit.

Wilber a 2006-ban megjelent Integral Spirituality könyvében így ír ezekről az időkről:

„Kétszeresen is megtévesztett bennünket, hogy a kentaur és a vizió-logika szint felett 3-4-féle magasabb tudatstruktúra van, és ezek a tudatstruktúrák a 3-4-féle magasabb tudatállapothoz nagyon hasonló karakterűnek tűntek, szinte lehetetlen volt azokat megkülönböztetni. Bár minden adat, tény ott volt az orrunk előtt, az egybeesés miatt a Wilber-Combs mátrixot nagyon nehezen vettük észre.”

Néha valóban zavarba ejtően hasonlóak a különböző modellekben leírt tudatjellemzők. Ha csak a végeredményt tanulmányozzuk, akkor a struktúrák és az állapotok könnyen összekeverhetők. Például Cook-Greuter egófejlődés modelljének kilencedik szintje a konstruktum tudatos ego. Ezen a magasan fejlett szinten az egyén rájön, hogy egója egy konstruktum, realizálja egója tulajdonságait. A tudat ezen a fejlettségi szinten képessé válik az egóra tárgyként nézni. Ránéz ahelyett hogy keresztül nézne rajta. Ez az eredmény megjelenik a kauzális (oksági) tudatállapot szinten is. A tudatállapotok edzésével elérhető olyan tudatállapot szint, amikor megszűnik az anyagi világgal és a személyiséggel való azonosulás, az egyén képes tanúként tekinteni a fizikai, szenzomotoros valóságra és képes személyiségét is meghaladva tárgyként tekinteni egójára.

Csak az eredmény hasonló, a hozzávezető utak és az úton megszerzett kompetenciák alapvetően különbözőek. Az egyéni egófejlődés konstruktum-tudatossága egy magas komplexitású tudatműködés, a pszichológiai felnövés eredménye. Az egyén tanú tudatossága az anyagi világgal és a személyiséggel való azonosulást meghaladó, megszilárdult tudatállapot szint, amelynek kialakulásához a tudatstruktúráknak – mai ismereteink szerint – nincs köze.

Wilber az integrál pszichológia és integrál spiritualitás terén ma az egyik legfontosabb szempontnak tartja a tudatstruktúrák és a tudatállapotok megkülönböztetését. Mindkét tudat ismérv a BF kvadránshoz tartozik, az ember egyéni-belső jellemzője. A tudatállapotok első személyű, közvetlen, introspektív élmények (1. zóna), míg a tudatstruktúrák harmadik személyű, közvetett úton, kívülről tanulmányozható tudat szerveződések (2. zóna). Összefoglalva: a tudatstruktúra szintek fejlődése egyre komplexebb, egyre bonyolultabb szerveződések, egyre összetettebb relatív valóságok megjelenését jelenti; a tudatállapot szintek fejlődése egyre finomabb, egyre egyszerűbb tárgyakat tartalmazó, a relatív valóságok Abszolút Alapjához vezető utat jelenti.

A következő fejezet: A 2D fejlődésmodell új elemei I. (Folyt. Köv).