Kern András interjú (Nők Lapja,
2012/34, augusztus 22. Szegő András)
…
- Te milyen gyerek voltál?
- Boldog, mert mindig szerelmes voltam. Először csak a gyerekkorba, az iskolába, a barátaimba. A Sziget utcai iskola aztán új szerelmet hozott: Verába lettem ugyanolyan szenvedélyesen és reménytelenül szerelmes.... Vera tudomást se vett rólam.... Miként lehetne elérni, hogy viszontszeressenek?!…
… Latinovits Zoltán, a mai napig ő a példaképem.
…
- Mi az, ami szerinted boldoggá tenne?
- Mondjuk, ha világhírű színész lehetnék.... Olyan, mint Marlon Brando, vagy Robert de Niro.... Nem a pénzüket, nőiket, villáikat szépségüket irigylem, hanem azt, hogy őket mindenütt ismerik a világon! Hogy amit csinálnak, arról tudhatják, általános érvényű.
Nos, számomra ezek a mondatok mesélik
el, mi a szerelem. Szerelmesnek lenni ugyanúgy a barátokba, az
iskolába, mint később Verába. Majd sok évtizeddel később a
„boldoggá tenne” kérdésre adott válasz is számomra azt
mondja, hogy Kern ma is ugyanolyan szerelmes, mint gyerekkorában: a példakép Latinovits, a boldogság a világhír lenne.
A szerelem mindig szoros rokonságban
jár a hiánnyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése