Gondolatok
Eva Maria Zurhorst: Szeresd önmagad és
mindegy kivel élsz című
kötete olvasása után
Kezembe
került egy párkapcsolatot boncolgató könyv. A téma miatt a
szélesebb olvasó közönségre számító, úgynevezett népszerű
pszichológiai könyvek közé tartozik. Kissé provokatív címe is
meghatározhatja, ki is vegye kézbe a könyvesboltban.
A
könyv egy terapeuta személyes tapasztalatokkal gazdagon
alátámasztott gondolatai a szerelemről és a szeretetről a
párkapcsolatban. Hogyan jutott el az író az izzó szerelemtől
Isten szeretetéig. Nem kis vonulat, igaz? Az is magyarázatra
szorul, hogyan függ össze az író párkapcsolati viszonya
Istennel. A könyv megkísérel választ adni erre a kérdésre is.
Olvasás
közben sokszor éreztem azt az terapeutai igényt, hogy próbáljam
meghaladni önmagam. Álljon itt egy példa a könyvből:
"Amikor
egy kapcsolatban megjelenik egy harmadik személy, akkor elérkezett
az idő - nem arra, hogy az egyik vetélytárs mellett döntsünk,
hanem hogy szembenézzünk az igazsággal. Üljön le a párjával,
és mondjon el mindent. Képzeljen el egy szöveget, amelyben
zárójellel jelölt, szabadon változtatható tartalmú helyek
vannak. Mindig, amikor az (új
szerelmére)
gondol,
legyen hálás mindazért, amit a vele
való
együttlét során felfedezhetett önmagával kapcsolatban. Próbálja
minél pontosabban megfigyelni ezeket a most kialakuló vagy
visszatérő érzéseket. Eközben pedig mindenhol, ahol a
(szerelmem)
szót
használta, helyettesítse be ezt a (vágyaim)
vagy
a (lényem
letagadott része)
szavakkal.
Meséljen a társának nyíltan, kertelés nélkül a vágyairól és
az elfojtott késztetéseiről, tehát mindarról, amit érez, és
amire vágyik. Ehhez általában legalább annyi bátorságra van
szükség, mintha egy magas sziklaszirtről ugrana le
a
mélységbe - de ha valóban kiáll a
vágyai
mellett, és kifejezésre juttatja valamennyi álmát és
elképzelését, akkor csodálkozni fog, hogy mennyi közelséget,
elevenséget és
milyen
tág teret fog megtapasztalni, miután alábbhagy az ugrással járó
félelem és fájdalom."
Legyek
bátor, ugorjak le a szikláról... könnyű azt mondani. Szerintem
pont az a terápia egyik feladata, hogy a terapeutának nem csak
megmondani kell a „mit”, nem csak rávezetni a „mit”-re,
hanem segíteni, kialakítani a fentebb megfogalmazott bátorságot,
vagyis a „mit”-hez vezető útra kellene terelni.
Szerintem
ez a „bátorság” egy másik fogalommal jobban leírható, a
megfelelő tudatszint fogalmával. A terapeuta hiába adja a jobbnál
jobb ötleteket könyvében, mindhiába meséli el életét,
szenvedéseit, mondanivalójának lényege csak olyan szívekbe
találhat utat, csak olyan lelkekben kelthet rezonanciát, ahol a
tudatszint ehhez megfelelő befogadó helyet biztosít. Azt gondolom,
hogy a terápiára szoruló estetek többségében a kívánt
„bátorság” csak a tudatszint emelésével érhető el. Ezért
érzem az ilyen tanácsokat is megfogalmazó könyveket nem elégséges
hatásfokúnak, még ha kétség sem fér alkotójuk jó szándékához.
Csak
az tanítson, aki két lépéssel a tanítványa előtt jár. De
eredményesen tanítani csak a befogadó szintjén lehet. Ha egy
három éves kis óvodáshoz egy általános iskolás szintjén szól
óvónője, értetlenségbe fulladhat a kommunikáció. Hasonlóan
gondolom, terápiát csak olyasvalaki tartson, aki legalább egy, de
az sem baj, ha két tudati szinttel kliense felett van. Azonban a
terápia módszertana nem szakadhat el a kliens tudati szintjétől.
A
pszichológia sokféle „tudat-szintezést” ismer. Nekem Ken
Wilber, A Működő Szellem Rövid Története
című könyvében megismert tízes skála nagyon tetszik. Eva
Maria Zurhorst
a párkapcsolat stációit a vágyódó szerelemtől az isteni
szeretetig veszi végig. A párkapcsolatban a vágyódó szerelem a
wilberi 3-4 szintnek, míg az isteni (feltétel nélküli) szeretet a
8-as szintnek felel meg.
No
de térjünk vissza a könyvesbolthoz... Nézzünk egy lehetséges
olvasói motivációt:
Tételezzük
fel, az olvasót érdekli a címben felvetett provokáció. Tényleg
nem számít, hogy kivel élek? Csak az kell a boldog
párkapcsolathoz, hogy szeressem saját magam? Ugye, csak marháskodik
a szerző, vagy csak provokál, hogy vegyem meg a könyvét.
Ha
sikerül végigolvasni a néhol eléggé bonyolultan kifejtett
gondolatmenetet kérdés, hogy mennyit ért meg belőle az olvasó.
Van-e „aha” élménye és mennyit tud, vagy akar átvenni a könyv
által sugallt tanokból, tanácsokból.
Ha
az író és az olvasó tudati szintjének eltérése nagyobb egy
egységnél, a mondanivaló megértése szerintem lehetséges, de
átvétele, az életmódba való beépítése nem lehet sikeres. Ha
két szinttel lejjebb lévő találkozik egy könyvvel, akkor nagy a
valószínűsége, hogy a könyvtől jobb eseteben a „nem értem”
érzésével, rosszabb esetben „baromság!” felkiáltással
szabadul meg olvasója.
Úgy
gondolom, hogy ez bármilyen mester-tanítvány viszonnyal így van.
Tanító-tanítvány, terapeuta-kliens, szülő-gyerek viszonyokban
meghatározó a tudati szint és annak használata. Tehát a
mesternek nem csak felette illik állni, hanem ezt a felette állást
okosan, óvatosan szabad csak tanításra használni. A tanítvány,
a befogadó megszólítása csak annak tudati szintjén lehetséges,
a tartalom lehet magasabb egy szinttel. Két vagy több szinttel
magasabb tanok „átvételének” egyetlen módja van: a bizalmon
alapuló hit.
Ha
a mester-tanítvány viszonyt hosszabb távon gyakorolják, akkor...
ha a Mester és a Tanítvány tanítási tudatszint különbsége | a tanítványban | a mesterben |
-2 vagy több | Megvetés, elutasítás | Hazugság, önbecsapás, agresszió |
-1 és- 2 között | Hiteltelenség, elutasítás | Sikertelenség, elkeseredés |
-1 és 0 között | Értetlenség, türelem | Elégedetlenség, sikertelenség |
0 és 1 között | Elfogadó megértés | Útkeresés, türelem |
1 és 2 között | Önismereti fejlődés | Megértés, sikeresség |
2 vagy több | Hit vagy Elutasítás | Bölcsesség |
Ezért
kell óvatosan, avagy hittel, nyitott szívvel választanunk az írott tanításokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése