Az élet háromszögei

Véletlen?

Ken Wilber egyik alapvetésével foglalkozunk Daubner Béla integrál csoportjában, a négy kvadráns modellel. Miközben együtt gondolkodunk én olvasgatok, veszek könyveket. Két könyv is az éjjeli szekrényemen landolt az utóbbi időben: Daniel Siegel Mindsight – Elmetudatosság és Swámi Ráma: A bölcsesség könyve című kötetei. Általában így válogatok: egyet nyugatról, egyet keletről. Ha kezembe kerül egy könyv a pszichológia témaköreiből, akkor igyekszem utána egy másikat a spiritualitás vagy a misztika szerzőitől választani. Most is így tettem. És meglepődtem.

Siegel kötete lenyűgözött. A könyvről részletesen majd máskor. Van az elején benne pár ábra, amelyek segítségével a szerző elmondja a legfontosabbakat, azokat az alapgondolatokat, amik végigvonulnak a könyvön, amiket az olvasónak jó előre tisztán látnia a továbbiak helyes értelmezéséhez. Az egyik ábra egy háromszög.

Siegel szerint a jóllét három alapvető aspektusa: az elme, az agy, és a kapcsolatok.

A szerző azt tanítja könyvében, hogy e három kategória kiegyensúlyozottsága, harmóniája biztosítja életünk egészséges minőségét. „Arra huzalozva jövünk a világra, hogy kapcsolatokat teremtsünk egymással, és az agyunk későbbi neurális formálódása, amely énérzésünk alapját képezi, a csecsemő és gondviselője közötti meghitt interakciókra épül”. E mondatban – ami arról szól, hogy miként indulunk - ott van mindhárom kategória: a kapcsolat, az agy (neurális formálódása), és az elme munkája, az énérzés is. Siegel azt tanítja, hogy bármelyik életszakaszt, élethelyzetet vizsgáljuk, vagy megélését módosítani szándékozzuk, azt mindig e három kategória mentén egyszerre kell megtennünk.

Ha a háromszög bármelyik csúcsa túlhangsúlyozottá válik, vagy elszakad szomszédjától, sérül az egyensúly, megszűnik a harmónia. Siegel alapján így értelmeztem:

Ebből következik a terápia, a helyreállítás módja: az egyensúlyt vissza kell állítani, úgy is mondhatjuk, hogy az elszakadó részt integrálni kell a harmóniába. Az elmetudatosság is ezt szolgálja: az agy és az elme harmonizációját, aminek egyik új módja a tudatos jelenlét gyakorlása, a mindfulness.

Siegel a 2010-ben írt könyvében egy sor érdekes fogalmat használ és magyaráz el, ezekből csak néhány: önreflexió, újrakapcsolódás, neuroplaszticitás, reziliencia, implicit és explicit emlékezet stb. Majd a szerző levonja következtetését: Az integráció szemszögéből „teljesebb képet kaphatunk a jóllét háromszögéről, az elme, az agy és a kapcsolatok rendszeréről, továbbá a komplexitás és az integráció alapelveinek alkalmazásával megteremthetjük az egészség állapotát életünk e három aspektusán belül”.

Elolvastam az Elmetudatosságot. Nagy élmény volt megismerni a pszichoterapeuta Daniel Siegelt. Tanításai és esetleírásai megismerése közben megelevenedtek a terapeuta-író és kliense a szobámban. Olyan közvetlen és szép a stílusa, hogy egy-egy történet olvasása közben meg is hatódtam. Sorra került a következő könyv, Swámi Ráma kötete.

És mit ad a véletlen, Ráma is egy háromszöggel kezdi.

Ráma háromszöge a talpán áll, és szóhasználata kicsit eltérő, én mégis azt gondolom, hogy e két filozófia egy és ugyanazt a bölcseletet írja le. „Az élet nem lehetséges ezen aspektusok harmonikus együttműködése nélkül” - írja Ráma. Az ő belső lénye megfelel Siegel elme fogalmának, a természet és a test megfelel az agy fogalmához, a gyakorlati élet kifejezés pedig hasonló a kapcsolatokhoz. Természetesen e fogalmakat tágan kell értelmezni. Ráma 1972-ben így kezdi a bölcsesség könyvét: „Alapvető jelentőségű [az ember] számára, hogy megtanulja, hogyan tarthatja fenn a harmóniát belső lénye, a világban való tevékeny élete és a fizikai testét fenntartó természeti erők között”.

Nézzük mit tanít az integrál elmélet filozófusa, Ken Wilber négy kvadráns modelljében (amivel éppen Daubner Béla integrál csoportjában foglalkozunk). A valóság – így az ember valóságának – megismerése négy egyidejű aspektusból történhet meg teljességében: a belső és a külső, valamint az egyéni és a közösségi aspektusokból. Ez a négy jellemző négy megismerési módozatot határoz meg: ismerjük meg [az embert] az egyéni belső alapján, az egyéni külső alapján emellett és egyidejűleg ismerjük meg [az embert] a közösségben belső történéseink és a közösségi külső megnyilvánulásaik alapján. A hangsúly az egyidejűségen van. A megismerés négy aspektusának harmonizálni kell, nem tolódhat el egyik módozat felé sem.

Ken Wilber

Wilber azt is tanítja, hogy minden érző lény – így az ember is – e négy dimenzió mentén nyilvánul meg. E négy dimenzió harmóniája, egyensúlyának mértéke írja le a lény, az ember valóságát. És itt megérkeztünk Siegel és Ráma filozófiájához. Wilber a kapcsolatok, a gyakorlati élet megközelítéseket ketté bonja: belső és külső aspektusra. Bár Siegel, az amerikai terapeuta és Szvámi Ráma, a keletről jött tanító ezt nem teszi meg, a három gondolatmenet egy és ugyanazt fogalmazza meg: Wilber egyéni belső aspektusa, Szvámi Ráma belső lény fogalma valamint Dan Siegel elme kifejezése ... ugye nem is kell folytatnom...

Véletlen egybeesések? Azt gondolom, hogy nem azok.

Az élet háromszögei, vagy négyszöge az integráció fontosságát hangsúlyozza. Az integrációhoz, ami messze nem azonos a matematikai összegzéssel, vagyis az összekapcsolódáshoz fejlődésünk során sok-sok elkülönültséget kell megélnünk, amely mentén kialakítjuk saját énünket, hogy lehetőleg még ebben az életünkben megérkezzünk az azonosság és az önazonosság érzetébe, az emberiség integrált együttesének jelenlétébe.

 * * * * *

Mindkét kötet gondozója az Ursus Libris Könyvkiadó.